A repülőből kinézve egyszerűen csodás látvány tárult a szemem elé. A pesti zsúfoltság után itt keresni kellett a házakat. Mondjuk talán jobb tanyáknak nevezni őket. Több hasonló házikó egymás mellett. De tényleg csak elszórva egy-egy. A többi rész meg tavak, szántóföldek, legelők, erdők. De nem úgy, mint ahogy itthon látni, azok a szögletes szántók, neem. Itt teljesen szabálytalan elrendezésben volt minden. Cikcakk, hullám, girbegurba vonalak, sehol egy egyenes vonal, sehol egy derékszög. Az volt az érzésem, hogy aki ezt a tájat csinálta, már nagyon megunta a tereprendezést, és csak a földre szórta a különböző alkotórészeket, és így készült ez a csoda.
Komolyan mondom, valami elképesztő volt fentről látni ezt a gyönyörűséget! És ez még csak Dél-Svédország, nem is Lappföld! Egyszerűen lehetetlen betelni a látvánnyal. Elmesélhetetlen. Leírhatatlan. Aki teheti, menjen és nézze meg maga!
A landolás borzalmas volt. Ahogy ereszkedtünk azt hittem szétrobban a fejem. Hiába nyeltem, ittam, tátogtam, a nyomás csak nem akart rendeződni. Amúgy is volt elég bajom, nagyon nem hiányzott még ez is. Mondjuk már tényleg kicsit jobban éreztem magam, a Manner elfogyott, a sajtos rúdnak nekiálltam, eszegettem.
Szerencsére a fejem nem robbant szét, a landolás után sikerült épségben lejutnom a gépről. Onnan be az épületbe, át a folyosón, aztán gyorsan irány az első információs pult, amit meglátok. Mivel a gép már eleve késve szállt fel, késve értünk Svédországba is. Majdnem egy órával később, kilenc helyett tízkor, így sietnem kellett, hogy elérjem az utolsó buszt, ami bevisz Stockholmba a Centralstationhoz, ahonnan a vonatom indul. Az információnál kaptam térképet, meg elirányítottak hová kell mennem jegyet venni.
Közben egy kedves bácsika jött, és segített, odavezetett a jegypénztárhoz, meg utána a buszmegállóba. A jegy 120 korona volt, ami kb 3600 Ft. Nem mondanám, hogy olcsó, de a vonat drágább, taxira meg persze gondolni se mertem.
Mielőtt felültem a buszra gyorsan újrarendeztem a pénzemet. Pár száz korona a telefontokba, pár száz marad a pénztárcában. 10E Ft mehet a napszemüvegembe, a 200 Euró meg a melltartóba. Ezért (is) jó nőnek lenni. :) Bármennyire is biztonságosnak éreztem Svédországot, az ördög soha nem alszik, jobb nem egy helyen tartani az összes pénzt. Meg persze a barátom, Viktor is a lelkemre kötötte, hogy így tegyek. :D
A buszra felszálltam, leültem. Itthon nem nagyon látni ilyen jól felszerelt buszokat. Mármint persze, vannak itthon is király távolsági buszok légkondival meg minden, de ez a tisztaság,, rendesség nem annyira jellemző. Ami fura volt, hogy minden széknél szemetes zacskók voltak, de nem az itthon szokásos egy szék-egy zacsi, hanem egy csomó letéphetős. Tök praktikus.
Oké, végre fent ülök a buszon, lassan kényelembe helyezném magam, de eszembe jut, hogy nem tudom hol a pénzem. Lever a víz... Keresem, keresem, sehol... Lehet, hogy ott felejtettem a padon, mikor elkezdtem elrakodni különböző helyekre?! Kb 2 szörnyű perc telt el, mire lassan leesett, mit hová tettem, és tényleg mindent megtaláltam.
Megnyugodtam, aztán gyorsa csörögtem haza Édesanyának, meg Viktornak is. Sajnos a buszon előttem pont egy magyar pár ült, magyarul beszélgettek. Nyilván ők is azzal a géppel jöttek, amivel én. Annyira illúzióromboló volt, hogy itt vagyok végre messze a magyar emberektől, és mégis magyar beszédet kell hallgatnom.
Amúgy a svéd nyelv egy csomó dologban hasonlít az angolra/németre. Nem vagyok nyelvész, de feltűnt, hogy a legtöbb svéd feliratot megértem. Ez eléggé megnyugtató volt, nem éreztem magam annyira elveszettnek.
A busz közben haladt, autópályán mentünk. Már elég régóta. Pesten a reptér a város szélén van, "néhány" perc alatt beérni a központba. Elkezdtem nézegetni a Stokholm térképet, megkerestem a Centralstationt, böngészgettem mi merre van, aztán találtam egy feliratot: <-- Skavsta Airport 100 km. Wow... Még egyszer el kellett olvasnom, és értelmeznem, de akármeddig néztem, csak nem lett kevesebb a 100 km. Szóval ez nem egy kifejezetten városszéli reptér. Itthon ekkora távolság már soknak számít.
Másfél óra alatt értünk a központba. A Centralstation egy óriási állomás, ahonnan buszok, vonatok, metrók indulnak. Tényleg óriási. Talán el is tévedtem kicsit... :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.