Utazz velem, az én világomba!

Elég random posztolgatok, ha az időrendet nézzük, most pl rögtön 2 hetet ugrok, a második hétvégénkre. De tervezem, hogy írok az előtte lévő 2 hétről. Meg ha lesz időm/kedvem, akkor még igyekezni fogok majd visszatérni a svéd story-ra is. De addig elégedjetek meg ezzel. :)

A második hétvégénk egy hosszú hétvége volt, péntektől hétfőig szabadnapok tömkelege. Normál esetben Viktor ideér Németországba hétfő este, aztán dolgozik keddtől szombatig (igen, még szombaton is-bár 1 órával kevesebbet), vasárnap szabad, aztán hétfőtől csütörtökig megint meló, és csütörtök délután irány haza Magyarországra. Otthon van 3 napig, aztán újra nyomás vissza melózni. De mivel most én itt vagyok, nem megyünk haza, hanem maradunk, és pihizünk meg túrázgatunk.

Innen egy köpésre van Vianden (ez már Luxemburg), Viktor ott dolgozik egy építkezésen. Az építkezés mellett van egy kiállítás, többek között azt néztük meg. Nem sokat értettem belőle, mert itt semmit nem írnak ki emberi nyelven (=angolul). Minden német, meg francia. Viktor persze igyekezett fordítani nekem, de az akkor sem ugyanaz, mintha te magad olvasod el. A kiállítás az erőműről szólt, meg hogy az ember hogy kezdte használni a különböző energiákat (víz, szél, kőolaj...). Egyébként szép képek voltak, meg jópár érdekes adat.

A kiállítás után visszamentünk a városba, a kocsit a város szélén hagytuk, ahonnan egy hegyi ösvény vezet fel a kastélyhoz. Összesen 600 méteres a "túra". Az itteni ellustult embereknek persze ez is nagy dolog, kis időt töltenek a természetben, és elmesélhetik, hogy mekkorát "túráztak", milyen jó "kaland" volt.
Bevallom, én sem vagyok hozzászokva a hegyekhez, szuszogtam is rendesen, mire felértünk, de azért ennél hosszabb utat is megtettem már. De a hegyek meg az én kapcsolatomról talán később.
A "túra" végén megláttuk a várat. Azt mondják róla, hogy az egyik legszebb, és legöregebb kastély Európában. És tényleg szép. Már elég késő volt, szóval nem mentünk be, majd holnap.

Íme a kastély:

A kocsihoz vissza már a városon keresztül mentünk. A város is szép egyébként, bár kicsit fura, mert az autósok száguldoznak, mint az őrültek, de járda nincs, csak itt-ott egy kis járdácska, amin egy ember szűkösen ugyan, de elfér. Sok a kiülős kajálda, de minden elég drága. Egy sima Wiener Schnitzel valami kis körettel 4000 Ft körül van. Szóval étterembe nem valószínű, hogy megyünk itt. Egy kebaboshoz azért beültünk. Finom volt. :)

Mivel teleettük magunkat, az estére tervezett grillezést inkább elnapoltuk.
Grillezés helyett filmet néztünk. A Mennyei Királyságot néztük. Viktor nagyon szereti, és én is szívesen néztem. Jóképű a főszereplő. ;) Meg persze a történet is jó. Nem vagyok egy nagy filmelemző, szóval aki akarja, az nézze meg, és megtudja milyen. Vagy keressen rá a neten, biztos van jópár kimerítő elemzés róla... :)

A várba végülis másnap jutottunk el, és belülről is szép. Bár volt jópár nem odaillő dolog, amit az otthoni várakban én eddig nem láttam. Kifizettük a belépőt, és az udvaron az első dolog 2 vadiúj autó volt, amit láttunk. Valahogy nem illettek a képbe. Kicsit odébb volt egy rész, amit még épp újítottak, az is fura volt, de az legalább érthető.

Belül jó sok terem volt, az fegyverek, páncélok, faliszőnyegek. Képek arról, hogyan épült a vár az 1300-as évektől, meg a felújításról is. A képeken kívül maketteket is csináltak. Az egyik terem a Luxemburgi urakodók családfájával volt kitöltve, meg sok kép-festmény a nagy emberekről. Egy másik terem híres emberek, főleg államfők képeivel volt tele, akik meglátogatták a várat ilyen-olyan indokkal. Még Solyom LAZLO is járt ott. :)
Nyilván itt is csak német szövegek voltak, meg franciák. Volt, ahol csak francia. 1-2 falikárpitnál volt angol leírás is.

A várnézés után fagyiztunk, aztán irány haza. Este megint filmezés. Másnaposok. Azt hiszem erről nem kell többet mondanom. :)