Igen, igen. Még mindig nem bírok egy helyben ücsörögni, és ha egyszer elindulok, akkor miért is keresnék bármit, ami közelebb van Amerikánál? Indul a nyár, Camp Nicolet 2016, jövök!!
Érdekes módon a pakolást most majdnem 12 órával az indulás előtt befejeztem, vállon is veregettem magam hogy mennyire időben vagyok.
Délelőtt indult a gépem, Amszterdami átszállással mentem New Yorkba. Végre sikerült ébren maradnom az egész úton, nagyon jó képeket csináltam Anglia fölött meg az óceán fölött is (kár hogy aztán elvesztettem a memóriakártyát, amin voltak...). Azért picit ijesztő látni a nagy semmit alattad, de inkább bele sem gondol az ember hogy bármi történhet. Amúgy nagyon sima utunk volt, gyönyörű idővel, napsütéssel.
A gépem helyi idő szerint négykor szállt le, egy másik new yorki reptérre kellett eljutnom, ahonnan hajnalban indultam tovább Los Angelesbe, Dallasi átszállással. Otthon lusta voltam rákeresni, hogy milyen módon fogok eljutni az egyik reptérről a másikra, de gondoltam úgyis lesz wifi, időm is lesz, majd New Yorkban kitalálom. Természetesen wifi volt, csak óránként csillagászati összegekért. Szóval végül erőt vettem magamon és megkérdeztem valakit, aki a reptéri transzferbuszt ajánlotta. Nyilván drágább, mint a sima buszozás, de még mindig olcsóbb, mint a taxi, vagy mint az internet lett volna.
A LaGuardia reptéren kerestem egy nyugis helyet, aztán aludtam egy nagyot hajnalig. Picit izgultam, mert a második gépem indulását előrébb hozták egy órával, így csak 40 percem volt átszállni. Reméltem, hogy nem egy hatalmas reptérre érünk majd, és a két kapu közel lesz egymáshoz, nem lesz komoly biztonsági ellenőrzés meg persze hogy nem fog késni a gépem. Minden simán ment, még el sem kezdődött a beszállás mire odaértem a kapuhoz. Már csak egy utolsó dolog maradt: a csomag. Vajon megérkezik Los Angelesbe? Direkt úgy pakoltam, hogy ha elkevernék, akkor is legyen nálam minden ami a táborba érkezésemig kellhet. Egy picit reméltem is, hogy elkeverik, mert akkor ingyen kiszállították volna a táborba, és nem kellett volna cipelnem, meg fizetnem érte :) De végül egészben megérkezett, nem volt átkutatva-legalábbis semmi erre utaló jel nem volt.
Igen, azt hittem hogy itt vége a nehézségeknek, de persze Los Angelesben sem volt rendes internet, csak fél óra free wifi, és ennyi idő alatt nem tudtam kideríteni, hogy milyen módon fogok a buszpályaudvarra jutni. Végül megint egy transzferjárat mellett döntöttem, mert a sima buszok nem igazán jártak a nemzeti ünnep miatt. A legközelebbi buszpályaudvarra mentem, egész elviselhető áron, onnan meg Greyhound (ez olyasmi, mint a Volán) busszal jutottam el arra a pályaudvarra, ahonnan indultam San Franciscoba. Este indultam, reggelre ott is voltam. Sajnos egész úton ült mellettem valaki, szóval nem tudtam rendesen elfeküdni, de azért így is elég jól aludtam. A pályaudvarról már csak el kellett magam meg a csomagomat vonszolni a hostelig, pici pihenéssel, kajavásárlással együtt is csak fél óra volt. És extra hálás voltam magamnak hogy alig pakoltam valamit, az egész csomagom 30 kg körüli volt csak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.