Utazz velem, az én világomba!

A mai nap egész szokásosan indult. Néhány inszeminálás, 1-2 beteg tehén. Csak a szokásos. Aztán az egyik helyen 2 inszeminálás után a tulaj csak úgy mellesleg megemlítette, hogy van egy tehene, aki picit beteg. A tehén úgy nézett ki, mint egy lufi. "Picit" fel volt fúvódva. Bal oldalon alma, jobb oldalon körte alak, tipikus tünete a Hoflund-szindrómának. Mivel ez egy beidegzési zavar, általában nem nagyon lehet mit csinálni, vagy jobban lesz, vagy nem. Kicsit kiengedtük a gázokat a bendőből, kapott ilyen-olyan gyógyszereket, aztán majd holnapra kiderül, hogy javul-e. Mindenesetre az tuti, hogy erre emlékezni fogok, annyira jellegzetesen néz ki, hogy ha újra találkozom egy ilyennel, akkor valószínűleg ráismerek majd.

A sok tehén után jött egy kis izgalom. Egy beteg liba. Túl sokat iszik. El nem tudtam képzelni, hogy veszi észre egy telep tulajdonosa, hogy az egyik libája túl sokat iszik. Mikor odaértünk, csak akkor értettem meg. 2 libánál nem olyan nehéz észrevenni, ha az egyik picit beteg. A doki vért akart venni tőle, de nem nagyon tudta, hogyan is fogjon hozzá. Még jó, hogy voltak halvány emlékeim gyógyszertan gyakról, ahol csirkéktől vettünk vért. Kitépkedtük az egyik szárnyán a tollakat, de semmiféle eret nem láttunk vagy éreztünk. Aztán beugrott, hogy egy kis alkohol sokat segíthet (nem nekem, hanem a liba szárnyára spriccelve). Befújtuk betadinos alkohollal, akkor már picit sejteni lehetett az eret. De vért venni nem sikerült belőle. Megpróbáltuk a másik szárnyat, de közben már azon gondolkodtam, merre vannak még használható erek. Aztán szerencsére a bal szárnyon elég nagy volt a véna, és lassan ugyan, de csepegett belőle elég vér, amit lehet laborba küldeni.

Délután meg egy kecskének kellett fogat húzni. Teljesen kifekélyesedett-kisipolyosodott, és a kezelés nem használt, muszáj volt megszabadulni tőle. A gond az, hogy mivel kevés errefelé a kiskérődző, nincs megfelelő szerszám a foghúzáshoz. A tehenekhez való túl nagy, a kutyás-macskás meg kicsi, és nem is teljesen megfelelő. Már vagy fél órája a 2 doki felváltva próbálta kihúzni a fogat, de az csak nem akart kijönni. Szépen mozgott jobbra-balra, csak kifelé nem. Közben a szomszéd istállórészben egy másik kecske nagyon izgatott volt, mint kiderült épp elleni készült. Most már nem azért szurkoltam, hogy sikerüljön kihúzni a fogat, hanem hogy még azelőtt megelljen a kecske, mielőtt kijön a fog. :)
Tudniillik még soha nem láttam ellést. Pár hete láttam hogy a doki kihúz egy halott borjút az anyjából, az nyilván nem számít. Utána pár nappal hívtak minket egy nehézelléshez, de mire odaértünk, a boci úgy döntött, jobb kint, mint bent. Elég csalódott voltam. De most itt a lehetőség. És szerencsém volt. Megszületett egy kiskecske, az anyuka elkezdte nyalogatni. Kb fél perc múlva a fog is megunta a műveleteket, és engedett a kényszernek.
A gazda azt mondta, hogy ha elléskor ott az állatorvos, arra inni kell. Pálinkáztunk. Édes volt, nem tűnt erősnek, csak olyan fütyülős-félének, de pár perc múlva éreztem, hogy azért picit több fok van benne, mint amennyit először hittem. Még jó, hogy nem kértem mégegyet. :)

Este még elmentünk egyet inszeminálni. Amikor a tulaj megtudta, hogy nem vagyok német, rögtön megkérdezte hogy hívnak, 2-3x el kellett mondanom. Aztán ő is bemutatkozott. Pár perc múlva megjelent egy jegyzetfüzettel, benne NOAMIE felirattal. Kijavítottam helyesre, NOÉMI. Kicsit nehéz volt megmagyarázni, hogy milyen betű is az az É, náluk nem nagyon van ilyen, végül maradtunk annyiban, hogy nagyon hasonlít az Í-re. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, miért érdekli ennyire a nevem. Aztán kiderült, hogy azért annyira megszállottja a neveknek, mert minden tehenét elnevezi, folyton új neveket keres. Lehet hogy ha legközelebb megyek, találkozom a névrokonommal. :)