Az állatvilág közelsége elképesztő. Általában élvezem, de azért néha túlzásba viszik.
A képen látható állatka egy mókus, aki épp beszökött a nyergesbe és tanácstalanul nézelődik, hogy hogyan tovább. Szerencsére segítség nélkül megtalálta a kijáratot.
A csíkos mókusok még szemtelenebbek. Az abrakolásnál mindig ott vannak és lesik mit csenhetnek el. Az egyik nap sikerült megsimogatnom az egyiket, olyan közel jött. Ha akartam volna simán el tudtam volna kapni, de nem akartam egy harapást kockáztatni. Amúgy nagyon szeretem nézni őket ahogy osonnak vagy néha kergetőznek egymással.
A lovak vizében időről-időre találunk egereket és csíkos mókusokat, legtöbbször menthetetlen állapotban.
Aligátorteknősök és ékszerteknősök egyaránt járnak tojást rakni a homokos pályára. Mindig figyelnem kell, nehogy átgázoljak rajtuk.
Ez a csodás példány két piócával büszkélkedhe (merthogy igen, pióca is van bőven a tóban, bár fogalmam sem volt eddig, hogy teknős fogyasztásra is képesek).
Sok a madár is, de inkább csak a hangjukat hallani, látni kevésbé lehető őket. Néhány napja egy gyönyörű kék madár sétálgatott a pályán, ha tippelnem kéne azt mondanám hogy kék szajkó volt.
Életemben először láttam szabadban igazi "amerikai szabadság sast" is, azaz fehérfejű rétisast. Épp a városba mentünk, amikor elszállt fölöttünk. Aztán kicsivel később valami mozgott a fűben az út mellett. Azt gondoltam, hogy biztos csak egy mosómedve vagy ilyesmi, egészen addig, míg fel nem szállít és kiderült, hogy az is egy sas.
Az út mellett egyébként mindennapos az őz látványa, néha csak bambán állnak az út szélén, néha pedig döglötten fekszenek, mert persze hogy épp akkor kellett átkelniük az úton amikor egy kocsi járt arra.
A szúnyogok mindenkinek az agyára mennek, mindenki tele van viszkető és már elvakart csípésekkel. Nem győzik fújni magukat szúnyogriasztóval. Valamiért piszok mázlista vagyok, mert engem nem csípnek a dögök, és ha mégis, akkor sem igazán viszket.
A szúnyogon kívül vannak még nagy legyek, amik konkrétan harapnak, vérző sebet hagynak maguk után. Nah, ezek már engem sem mindig kerülnek el. Bögölyből is van bőven, de szerencsére inkább a lovakat kísértik csak. Jah, és meg ne feledkezzek a mini legyekről. Muslica méretűek, és harapnak. Szinte nem is lehet őket látni. A legrosszabb ezekben a vérszívőkban, hogy a lovakat halálra idegesítik, és a lovaglást sokszor megkeserítik. Persze van szúnyogriasztó spray, de nem mindig használ ellenük.
Igazából nem bánom, hogy sok a bogár meg egyéb állat, és amíg a szobámon kívül maradnak igyekszem nem bántani őket. De amikor egyik este hatalmas muslicák lepték el a szobámat, akkor a leghatásosabb fegyverhez kellett nyúlnom: Raid. Csak úgy hullottak a kis nyomorultak. Aztán nem győztem összesöpörni a maradványaikat. Egy másik kabint az óriás szárnyas hangyák leptek el.
Apropó hangya: otthon is vannak a nagy hangyák, amit mi "óriáshangyának" hívunk. Namármost itt másfél-két centi hosszú hangyákkal is könnyedén összefuthat az ember. Békések meg minden, de ilyesztőek a méreteik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.