A táborban napi háromszor kapunk enni, reggelit, ebédet és vacsorát, plusz két étkezés között is lehet mindig bekapni valamit, ha éhesek vagyunk.
Az étkező svédasztal-szerűen van felépítve, mindig több kajából lehet választani, van ami állandóan kapható és mindig van "napi ajánlat".
Reggelire végső opcióként mindig van müzli. Annyira nem rajongok érte, de ha nem találok más ehetőt, akkor megteszi. Amit nem tudok kihagyni a reggelinél az a gyümölcsös joghurt. Eper szeletkéket szórok bele, ha van, akkor szőlőt is. Néha zabpelyhet. Nyami. Aztán ezen az alap ételen kívül minden nap más kapható. Volt "reggeli pizza", ami leginkább a kenyérlángoshoz hasonlít. Amerikai palacsinta, gofri, rántotta. Rántotta tortillában. McMuffin, toast. Almás-fahéjas csiga. Mindig valami más.
Az ebéd meg a vacsora egész hasonló, általában valami húsos. Leves még csak kétszer volt, mindkétszer paradicsomleves, amit nem szeretek. Szóval a leves picit hiányzik otthonról. De persze nem panaszkodom. Mindig van salátabár, fincsi kis mixeket csinálok minden kaja mellé. Egy kis saláta, egy kis répa, egy kis sajt, egy kis pirított napraforgó, valami öntettel feldobva. Ebédre volt már rántott hús, chilis bab, grillezett sajt, sült karaj, lasagne, sajtos tészta. Köret ritkán rizs, általában inkább krumpli mindenféle formában. A kedvencem a krumplipüré, amihez általában van valami barna szósz, ami nagyon hasonlít az otthoni szaftos natúrhoz.
Hétfőnként mexikói kaja van, kedden olasz, szerdán minden kabin tűzön süt magának valamit. Csütörtök, péntek és vasárnap semmi extra, szombaton BBQ (általában hot dog vagy virsli).
A kinti "kertiparty"-szerű sütögetések eléggé megosztják a társaságot. A fele imádja, a másik fele utálja. A kaja finom, de tüzet kell rakni, meg ott a sok bogár stb. Eddig 3x volt ilyen, én csak 1x tudtam menni. Alufóliás kaját ettünk, aztán banánhajót. Az alufóliába picit előre sütött darát húst, krumplit, hagymát és répát tettünk egy kis vajjal, jól becsomagoltuk és a tűzbe raktuk. Gyors és finom. Desszertnek a banán egy oldaláról félig lehúztuk a héját, a banánból kivágtunk hosszában egy ciket és a lyukat csokival és mini pillecukorral töltöttük fel. Visszacsuktuk a héját, alufóliába csomagoltuk és megsütöttük picit. Mint az álom :)
A sütögetésen csináltam először pirított pillecukrot, ami nagy divat itt. Van, aki csak aranybarnára pirítja, tulajdonképpen csak karamellizálja a külső réteget, van aki pedig meggyújtja, elfújja és úgy eszi. Mindkét verzió finom, de az első nekem szimpatikusabb picit, bár be kell vallanom, hogy nem lett nagy kedvencem. Ragacsos, émelyítően édes. 1-2 darab bőven elég belőle egy estére. Ami ezen kívül még nagy kedvenc, az a S'mores-nak nevezett csoda. Két kekszdarabot kell előkészíteni, az egyikre egy csokidarabot tenni. Aztán amikor kész a pirított pillecukor, akkor a kekszek közé fogni, és megenni. Szóval egy keksz-csoki-pillecukor-keksz szendvicset kapunk. Tényleg finom, de megelégednék csak a csoki-keksz kombóval is. :)
Ebéd/vacsora után mindig kapunk desszertet. Keksz, muffin, tortaszelet, brownie. És vasárnaponként fagyi. Szeretem a vasárnapot :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.