Utazz velem, az én világomba!

Már pár héttel ez előtt voltam a Balatonon, de nem találtam időt, hogy írjak róla. Picit hosszú lesz úgy érzem :)

Mivel Viktor a szombati hazaérés után hétfőn már mehetett is vissza dolgozni, megint egyedül maradtam. Hogy ne unatkozzam, szerdán lementem a barátok után a Balcsira.

Szerdán délelőtt 10 körül indultam Enikővel és Ádival. Győrben gyors tankolás, aztán nincs megállás egészen Akaliig! Legalábbis azt hittük. Valahol Veszprémvarsánynál kifogtunk egy elképesztően lassú járművet. Lépésben haladtunk egész Csesznekig. Ott már nem bírtam tovább, inkább megálltunk picit pihenni, és aztán nem is értük utol a sort újra. Legalábbis nem ugyanazt. :) Veszprém előtt még egy rövidebb dugó volt, de az szerencsére hamar véget ért. Utána már minden simán ment, egész Akaliig süvítettünk.

Gyors sátorledobás, fürdőruhafelkapás, és irány a strand. Még jó, hogy a rövidebb-de tilosban járós utat választottuk. Az ittasellátónál Ádi állította, hogy Zsolti hangját hallja, Zsolti pedig jó haver (hogy őszinte legyek ő az egyik aki miatt ott voltunk...), szóval megnéztük, és valóban a győri banda fröccsözött az árnyékban. Rita (barátnőm-és egyben Zsoltié is) nagyon meglepődött, mert Enikőék "elfelejtették" neki megmondani, hogy én is ott leszek, én meg amúgy is meglepetésnek szántam magam. :)

Volt nagy örömködés, aztán még nagyobb fröccsözés, végül sikerült rávennünk a srácokat, hogy hagyják magukra az üres poharakat, és menjünk végre picit strandolni. A többieknek volt belépőjük, és ismerték a pénztárost is (amúgy mindenkit ismernek akaliban, egész elképesztő...), mi meg nyilván belógtunk velük együtt.

A többiek csobbantak egyet, de nekem nem sok kedvem volt összevizezni magamat, inkább aludtam egyet-illetve aludtam volna, ha hagynak. Először valaki egy frizbivel vágott hátba, aztán Enikő kijött a vízből és a haját a hátamra csavarta ki, aztán megint csak Enikő ébresztett, hogy mi legyen Ádi kezén a sebbel, mert leázott és csúnya, és én mint (állat)orvos(jelölt), segítsek. Elküldtem őket az elsősegélyes csajokhoz, akik jóóól bebetadinozták, és bekötözték. Mivel az alvásra esélyem sem volt, inkább olvastam.

Közben a többiek nekiálltak röpizni, és engem is csábítottak. Gimi óta (azaz 3 éve) nem röpiztem, és akkor is bénán-de gondoltam barátok közt vagyunk, ha béna vagyok max kiröhögnek, ha beszólnak, akkor meg megmondom nekik, hogy ők meg csúnyák, és kész.
Végül egész ügyi voltam, a nyitásaim is többnyire sikerültek. Ezek után talán mással is lesz majd bátorságom játszani. Köszi srácok! :)

Nagyon nem akartam összevizezni a fürdőruhámat, de a többiek addig nyaggattak, míg végül egyet úsztam velük. Egész jó volt a víz, de nem bírtuk túl sokáig.

Esteledett, és az esti terv pizzaevés volt-tehát 9-ig a fiúkat fel kellett rángatni a campingbe, lezuhanyozni és visszaérni a kajáldába. A kihívást teljesítettük, és csak pizzát kellett választani. A pincér csaj kamuzott, hogy most kel a tészta, és csak sokára lesz kész-de mi határozottan eldöntöttük, hogy ma pizzát eszünk, és nem érdekelt mennyit kell várni. Csodák csodájára 45 perc alatt megkelt a tészta, sőőt, meg is sült. A pincér továbbra is bunkó volt, de minket már annyira nem érdekelt.
A kaja elfogyott, a hely bezárt, de mi továbbra is játszottuk az "én soha" játékot-amíg a fröccs tartott. Éjfél körül lementünk a partra-ott további fröccs várt mindenkire. :) Szeretem a Balatont éjszaka, imádom nézni a túlparti fényeket, meg amikor tiszta az éjszaka, nem mozdul a szél és a csillagok is visszatükröződnek a vízen. El se hiszem hogy már 2-3 éve nem voltam a Balcsin...

Egész korán (fél 2 körül) Ritával felmentünk a kempingbe-mire felértünk, a többiek is elindultak, mert az utolsó mentsvár, az utolsó kocsma is bezárt.

Reggel szinte mindenki egyszerre elégelte meg a szaunává változott sátrakat. Hiába tettük le őket úgy, hogy a reggeli nap ne érje, így is borzasztó meleg lett. Páran reggeliztek-a többiek meg bámulták őket éhesen, aztán végül összeszedték magukat, és egy kocsival lementek a boltba. Komoly szervezést igényelt az út, mert volt 3 párocska, 2 srác, meg én, és persze mindenki boltba akart menni. Végül minden párocskából mehetett valaki, meg a két srác. Nekem meg Enikő hozott fincsi dobozos kakaót.

11 körül nagy sírás-rívás közepette búcsúztam el mindenkitől. A évfolyamom nagy része, a "banda" Vonyarcon aludt már egy éjszakát Daniék nyaralójában, és még egy éjszaka várt rájuk ott. Szépen időben elindultam, hogy 2 előtt Vonyarcra érjek, és mehessünk Szigligetre bort kóstolni. Az Ederics-Györök közti szakaszon hatalmas útfelújítás van-még szerencse, hogy előre tudtam róla, és nem húztam fel magam. A dugóban ácsorogva csörögtem Daninak, hogy mi is a pontos cím, hova menjek, erre kiderül, hogy jaaa, már Badacsonyban vannak a strandon. Ki a sorból, megfordul, és irány vissza 16 km-t.

Vicces, mert a GPS nem ismerte a Badacsony nevű települést, csak Badacsonytomajt, Lábdihegyet és Tördemicet. Szerencse, hogy nem vagyok tök hülye, és egyedül is visszatalálok a tök egyenes úton!
De amúgy jó szolgálatot tett Bori, a GPS-nem kellett állandóan a táblákat lesnem, meg térképet nyomtatni, útvonalat rajzolni. Néha kiakadok rá, amikor rossz irányba visz, mindenáron egy lezárt útra akar ráterelni-pedig amúgy ő tök jófej. Amikor már tizedik alkalommal fordulok más irányba, mint ahogy ő szeretné, akkor is nyugodt marad, és újratervez-pedig én tuti kikapcsolnám magam, és közben nyomdafestéket nem tűrő szöveget mormolnék. :)

Persze a megérkezés sem volt sima a strandra, kiakadtam amikor megtudtam, hogy 1300 Ft a parkolási díj, és a hülye automata nem akarta elfogadni a papírpénzt. Közben hívtam a többieket, hogy ők hogy vettek parkolójegyet, vagy van-e aprójuk stb. Illetve hívtam volna, ha felvették volna. Hívom Danit-semmi válasz. Hívom megint-szintén semmi. Mindegy, Laci is tuti ott van-ki van kapcsolva. Julcsi-nem veszi fel. Anna-nem veszi fel. Mikor már a kiakadás és a kétségbeesés határán voltam Laci végre visszahívott és tájékoztatott, hogy van egy ingyenes parkoló a strand vendégeinek, és mellesleg 600 Ft a belépő, szóval jobban járok, ha beugrok a gazdasági bejáratnál. Mivel jó kislány vagyok, hallgatok a barátaimra. :)

Itt a strandon végre ki tudtam magam aludni, egyet labdáztunk a vízben, lángosoztam és röpiztem is. Nem volt sok időnk a strandon, mert még bort is kellett szereznünk. Egy puccos helyre ültünk be bort kóstolni-a legolcsóbb borból 360 Ft volt egy deci (közben egy utcával lejjebb 600-ért árulták literjét). Persze aki nem olyan sóher, mint mi, az választhat édes bort is-ennek 1900/2700 Ft decije. Szinte ingyen van... :) A bor nem tudom milyen volt, mert tekintve hogy kocsival voltam én csak limonádéztam.
Végül közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy persze, jó ez a bor meg minden, de talán nézzük meg az olcsóbb árkategóriásat is. A célnak az is megfelel.

Az első kis üzletecskében sokan vettek a cserszegi fűszeresből, ami tényleg fincsi volt-bár nekem picit túl fűszeres. A második hely egy picehelyiség volt, nagyon pofás. Mivel Cyni is a naggggyonédes bort szereti, rá bíztam a döntést: amit ő vesz, azt veszem én is. Egy nektár nevezetű gyöngyszemet választott, bőven be is vásároltunk belőle, és nem bántuk meg.
Mikor mindenki megfelelő mennyiségű borkészletet halmozott fel, visszaindultunk Vonyarcra. Aranyos pici kis házikó, és mi elfoglaltuk az egészet. Minden négyzetcentiméteren aludt valaki. :)

A közös vacsi után mindenki lefürdött, és nekiálltunk játszani a "kártyás-ivós" játékot. Sajnos még senki nem talált neki frappáns nevet. A lényege, hogy egy pakli francia kártya van az asztal közepén szétterítve, és a soron következő versenyző húz belőle. A kártyán lévő szám tulajdonképpen azt mutatja, hogy kinek kell "egyet" innia (a mennyiséget mindenki saját belátása szerint választja meg, ajánlott az egy kortynyi). Csak néhány példa: fiúk isznak, lányok isznak, kijelölt 3 ember iszik, a húzótól balra vagy jobbra lévő játékos iszik. Ezek az egyszerűbbek. Van ahol a húzó választ egy párt maga mellé, és ha az egyik iszik, a másiknak is kell. "Új szabály" kártya esetén új szabályt kell kitalálni a húzónak (nem gondoltátok volna, mi?). Pl. ivás előtt adj puszit a melletted ülőnek, tilos neveket mondani. Aki ront, az iszik.
Eleinte egész kontrollálható volt a játék, majd másfél pakli után elért egy pontot a hangulat, ahol már mindenki kiabált, beszélgetett és senki nem figyelt senkire. Na ekkor döntöttünk úgy, hogy lemegyünk a partra bulizni. Aranyos kis hely, ingyenes, a zene megfelelő volt, és bár a pultossal akadtak problémák, jól éreztük magunkat. Hazafelé senki nem tudta, hogy melyik utca/melyik ház ahova tartunk, és hogy jutunk el oda, mégis hazaérkeztünk valahogy. Nem kellett minket ringatni.

A reggeli készülődés a szokásos módon telt. Valaki boltba ment, és bevásárolt mindenkinek, a többiek meg sorba álltak a WC/zuhanyzó előtt. Akinek volt kajája az evett, aki meg kész volt, az sürgette a többit, hogy igyekezzünk már. Órákkal később sikerült is elindulni, átköltöztünk Annához Keszthelyre. Kb egy óra alatt sikerült mindenkinek elkészülnie a strandoláshoz. A "Libás strand"-on sajnos muszáj volt a belépőt kifizetni, de megérte. Szép, árnyas hely, hatalmas fákkal, és fiom a kaja meg a fagyi. 
Rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem a jegeskávét. A tejszín isteni volt rajta, a fagyit is kiettem, de a kávét más itta meg. :)

A strandon csak kevés időnk volt, épp csak annyi, hogy aki akart az csobbanhatott, ehetett-ihatott, picit röpiztünk, aztán mentünk vissza Annáékhoz készülni az esti grillezésre. Én elvittem a srácokat TESCO-ba, a csajok meg addig csajos dolgokat csináltak-salátát meg egyebeket az estéhez.
A fiúk hamar lezuhanyoztak, és elmentek a cukrászdába, aminek az udvarán lesz a buli. Nekiálltak a húsokat sütni, zenét beszerezni, hangfalakat összerakni. Addig a lányok készülődtek-fürdőszoba, csini ruha, smink, másik csini ruha, haj, harmadik csini ruha (nah, ez már megfelelő), cipő-ami illik a ruhához. Pár óra alatt mindenki elég szépnek érezte magát, hogy elinduljunk.

A sétálóutcán épp valami éjszakai vásárlás volt-minden üzlet 11-ig nyitva. Néhányakat elvesztettünk egy-egy kirakatnál vagy boltban, de a többség töretlenül vonult a buli helyszínére. Csalódottan vettük tudomásul, hogy kaja még egyáltalán nincs, a grillezés nem megy olyan gyorsan, mint ahogy gondoltuk. Szerencsére volt sajtosrúd, azzal próbáltunk túlélni.

A többiek iszogattak is, de én csak keveset mertem, mert másnap egész korán akartam hazaindulni, és 150 km-t elég necces úgy levezetni, hogy még akad pia a véremben.
Végül lett kaja, szép lassan mindenki jól lakott, nekiálltunk iszogatni, aztán lassan táncolni is. A zene picit hangos volt, így ahogy már megszokott, jöttek a rendőrök, hogy ugyanmár picit halkítsunk mert ejnyebejnye. Ígyhát picit halkítottunk, és folyt tovább a buli meg a pia. Végül nekem is muszáj volt rendesen innom, mert Cyni nem akart inni egyedül, és ezt nem hagyhattam. :) Ez volt a szerencsém, mert nem volt valami jó hangulatom, és így az lett. :)

Hajnalban az emberek kezdtek hazafelé szállingózni, mikor elment az utolsó előtti banda, akkor jutott eszembe, hogy már nekem sincs kedvem maradni, de akkor már mindegy volt. A pasik még bírták, mi meg a csajokkal nekiálltunk velük alkudozni, hogy hány számot játszhatnak még le a buli végéig, és elkezdtünk picit összerakodni. Ha jól emlékszem olyan fél 6 lehetett, amikor elindultunk, hat körül feküdtünk le.

Akik már elmentek lefeküdni, olyan jófejek voltak, hogy mind a felső emeletre mentek, a lenti szobát meg meghagyták nekünk, későn érkezőknek. Így nem kellett tök kussban, a többieken átbotorkálva megágyaznunk, átöltöznünk.

Nem aludtam túl sokat, 10-kor indulnunk kellett, mert Eszter meg Ádám Ábrahámhegyre igyekeztek, találkozni a rokonaikkal, hogy együtt mehessenek az öbölátúszáson szurkolni Eszter tesójának. Én kész is voltam már háromnegyed körül, de csak 10 után kb 20 perccel tudtunk elindulni, addigra tudtak lelket verni magukba. Még pont odaértünk volna időben, ha nincs az útépítés. 2-3 km sor állt mind a 2 irányba, majdnem fél órát elvesztegettünk. Közben persze Eszter is aggódott, meg a családja is, hogy mi lesz, ha nem érnek oda időben.
Az útépítésnél persze senki nem dolgozott, elvégre szombat van, ráadásul dögmeleg, és különben is ráér építgetni azt a kereszteződést. Nyilván tök jó élmény lesz a (főleg külföldi) turistáknak ez az ácsorgás, legalább látják rendesen a Balcsit.

Végül 11:20-kor értünk a megbeszélt helyre-csak 20 percet késtünk. Ők kiszálltak, én továbbhajtottam Akaliba felvenni az utasaimat. Örültek nekem, hogy ott vagyok, és hogy nem rohanok, így van jó egy órájuk összepakolni.

Hazafelé Enikőn meg Ádámon kívül Rita is velünk tartott, így picit szűkösen voltunk, meg a csomagokkal is kellett legózni, hogy minden passzoljon. Az út szinte unalmasan dugómentes volt, Cseszneknél megálltunk egyet szusszanni, aztán robogtunk is egész hazáig.

Nem is gondoltam volna, hogy egy háromnapos Balcsiba ennyi mindent bele lehet süríteni!