Utazz velem, az én világomba!

Nemrégiben került hozzánk egy foxi kutyus, akiről azt állították az előző tulajok, hogy mindenre mozdul, ami él és mozog-galamb, sün, patkány, teknősbéka... A hétvégén erről meg akartunk bizonyosodni.

Pénteken hazaértem, és Viktor hívott, hogy a kutya épp meglépett. Nem vettünk észre egy lyukat a kerítésen, amit ő észrevett. Eléggé aggódni kezdtem, mert csak egy hete van nálunk, és egyikünk sem töltött vele sok időt (csak pár órát), így nem ismeri a hangunkat. Ha elszalad valami vadcsapáson az erdőben, valószínű, hogy nem talál haza. Mostanában a kutyák elég sok izgalmat visznek az életünkbe a sorozatos eltűnésükkel...

Nem tartottam valószínűnek, hogy a kutya a falu felé vette az irányt, de azért kerültem egyet, hátha összefutok vele. Sajnos nem találtam meg. Kiérve a tanyára, Fiola még mindig nem jött haza. Pont jókor tűnik el-holnap akartuk volna kipróbálni. Ráadásul még nem volt időm átíratni a nevemre, szóval ha valaki megtalálja, és esetleg elviszi állatorvoshoz, akkor a chipszám alapján az előző gazdáit fogják értesíteni. Épp erről beszélgettünk Viktorral, amikor a kerítés felé pillantottam, és ez a kis rosszcsont ott ácsorgott a kapuban. Gyorsan beengedtem, megsimogattam-bár legszívesebben agyoncsaptam volna a kis csavargót.

Ha már úgyis vele foglalkozunk, gondoltam jó lenne neki bemutatni a görényeket-ne másnap fusson velük össze először. Egy albínót vettünk elő, Fiola rögtön kapni akart utána, de pár kis pofon, meg határozott "NEM SZABAD" után kezdte megérteni, hogy nem lenne jó, ha megenné. Óvatosan szaglászta, bár látszott rajta, hogy legszívesebben kettéharapná, megkóstolná. Néha újra meg újra rámozdult, de rászóltunk, és tudta a dolgát. Mikor már kevésbé érdeklődött a görény iránt, elővettünk egy másikat, egy vadas színűt. Hasonló szag-de teljesen más kinézet. Először ezt is legszívesebben beharapta volna, de rájött, hogy ez is tabu.

Végül letettük a görényt a földre, hagytuk sétálgatni, Fiola meg csak bámulta, de nem akart odamenni hozzá. Aztán a görény hirtelen észrevette a kutyát, és szó szerint megtámadta. Egy pillanat alatt a kutyánál termett, de szerencsére mi is elég gyorsak voltunk, és nem történt baj. Viktor elbeszélgetett a görénnyel, hogy nem eszünk kutyát, aztán újra letettük a földre. A göri ugyanúgy támadásba lendült, de mi nem voltunk elég gyorsak. Belecsimpaszkodott a kutya pofájába. Már lelki szemeim előtt láttam a kettéroppantott kis állatot-de a kutya teljesen be volt tojva, meg se mert moccanni, tudta, hogy nem járna jól, ha baja esne a támadójának.

Az egész csak pár másodpercig tartott, gyorsan elkaptuk a kutyát, leszedtük róla a görényt. Aztán persze Fiola kapott egy jó adag simogatást, meg dicséretet. Talán másnapig nem felejti el a tanultakat.

Szombaton a délelőtti lovaglásból hazaértem, átöltöztem, aztán Charlie-val, a saját kis terrier-keverékemmel kimentem a tanyára, Viktorral ott találkoztam. Összeismertettem a két leendő munkatársat: Charlie-t meg Fiolát. Nem igazán törődtek egymással, nem voltak ellenségesek, de nem is barátkoztak.

A hátsó kisházban kezdtük az akciót, kipakoltunk, amit tudtunk, betömtük a legtöbb patkánylyukat. Csak azokat hagytuk nyitva, amit őrizni tudtunk. A görényt beengedtük az egyik lyukba, pár percig semmi nem történt. Aztán két patkány ugrott ki-egy olyan helyen, ahol nem számítottunk rájuk. Mire a kutyák odaértek, a dögök már rég megléptek. Később még egy kisebb is kiugrott, ott, ahol vártuk. Charlie majdnem elkapta, de a patkány beugrott a kútaknába. A terv szerint majd pár perc múlva leengedjük mellé Fiolát, hogy végre szemtől-szembe legyen egy ellenséggel, és meglássuk, mit csinál. Persze a patkány túljárt az eszünkön, kimászott az aknából, és Charlie megint túl lassú volt.

Eddig nem jártunk túl nagy sikerrel, előre mentünk a másik kisházhoz. Szintén ugyanaz a folyamat-félrepakolni, lyukakat betömni. Itt még Soma, a német vizsla segítségét is igénybe vettük. Már néhány szerencsétlen patkányt elkapott a karámban, így most kikötöttük a kerítés mellé, ha valami arra szalad, talán sikerül elkapnia. Elengedni nem mertük, nehogy a görényt is kettéharapja.

Itt sem jártunk nagyobb sikerrel. Csak néhány patkány ugrott ki, abból is csak hármat sikerült elcsípni. De legalább kiderült pár dolog. Fiola is nagyon figyelt, igyekezett elkapni a dögöket, de azok általában túl hamar el tudtak bújni. Viszont a görényt nem bántotta. Oda kellett persze rá figyelni, de egyszer, amikor épp nem figyeltem egy pillanatra, épp a görénnyel szemezett. Lehet mondjuk, hogy ha később nézek oda, akkor már úgy dönt, hogy a görény is jó zsákmány lesz... :)

Valószínűleg a patkányoknak olyan hatalmas járataik vannak a ház, meg az egész udvar alatt, hogy 10-20 méterrel odébb is van kijárat, ezért sikerült csak párat elkapni. Ráadásul egy görényt is elvesztettünk. Félig-meddig vad vérű nőstény, és nagyon jól ment legutóbb. Most meg akármennyire is vártuk, nem jött elő. Még kettőt beengedtünk a lyukakba, de csak egy került meg. Lehet, hogy az udvar túloldalán jöttek fel, és szépen meg is léptek.

Közben Charlie a farakást szagolgatta, és ugatott, semmi áron nem volt hajlandó eljönni onnan. Az egész farakást nem akartuk lebontani, de egy kis helyen kitágítottuk a rést, és beengedünk egy görényt, aki ki is hajtotta szépen a patkányt, Charlie meg elkapta. Nagyon boldog volt, és büszke is magára-meg persze mi is büszkék voltunk rá.

Már becsuktuk a kutyákat a helyükre, amikor az egyik görény fejét megláttam az egyik lyukban. Semmi áron nem akart kijönni, végül egy patkánydögöt lógattunk a lyuk elé, arra ráharapott, és így ki lehetett húzni. Sajnos nem a félig vad nőstény volt az, hanem egy másik. Már indultunk volna haza, amikor valami moccanást láttam a szemem sarkából. Azt hittem, valami patkány szalad-és félig igazam is volt. Patkány volt, de nem szaladt, hanem a görény húzta be a lyukba az előző dögöt. Örültünk, hogy mégsem tűnt el a görény, csak valamelyik járatban kuksolt. Mivel behúzta a patkányt, valószínűleg az volt a terve, hogy jól belakmározik, és alszik egy jót valahol a föld mélyén. Órákig nem várhattunk, Viktor elkezdte kiásni a lyukat, követve a járatot. Rövid ásás után egy másik döggel sikerült előcsalogatni a szökött fegyencet.

Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült jelentősen megritkítani a patkányállományt, és hogy Fiolának sem volt lehetősége patkányfogásra. Remélhetőleg picit sikerült megijeszteni ezeket a föld alatti tolvajokat, talán picit visszavesznek az eddigi nagyszabású bulikból. És persze végül az összes görény megkerült. :)