Utazz velem, az én világomba!

Másfél hét alatt egész jól megismertem a lovakat. Még mindig sok dolgot kell megtudnom róluk, de idővel az is meglesz. 17 lovat nem könnyű kiismerni pár nap alatt.

Az első és legfontosabb, hogy mind heréltek. Ez jó, mert így nem kell a csajos hisztiket kibírnunk. Helyette viszont vannak a pasis rivalizálások. A három vezér Dublin, Hunter és Sharky. Teljesen össze vannak nőve, ha nincsenek együtt, mindig keresik egymást. Amikor reggel behozzuk őket a legelőről, mindig ez a három az első, és természetesen amikor este visszavisszük őket, megint ők vezetik a bandát. Leghátul kullog szegény Spirit és George. Spirit fiatal még, és nagyon izgága, mindentől megijed. Pont úgy néz ki, mint a Szilaj című mesében a ló, innen kapta a nevét. George pedig azért van ilyen alul, mert nem igazán tudja, hogy ő is ló. Kézzel lett nevelve, lakásban. Aztán egyszer csak kikerült a lovak közé, és nem tudja, hogyan kell viselkedni. Szívesebben van a mi társaságunkban, és ha nem hajtanánk a többiek után, akkor nem menne vissza a legelőre.

A három legédesebb Cookie, Toffie és Freckles. Mindhárom nagyon pici, és pöttyös/foltos. Kezdőknek pont ideálisak, mindhárom nagyon kedve, gyerekbarát. Kis törpe cukorfalatok.

BB egy érdekes eset, nem tudom hogy került ide egyáltalán. Alig lehet felkantározni. A zablával nincs baja, a kantárt át lehet tenni a bal fülén, de a jobbon már nem. De persze én megküzdöttem vele. Szőrén ültem fel, nem volt semmi gond. Azon kívül persze, hogy a ló nem volt hajlandó előre menni, csak hátra. Próbálkoztam, próbálkoztam, de semmi eredmény. Aztán végül kerítettem egy pálcát, de attól inkább csak kiakadt. Valahogy végre sikerült rábírnom, hogy előre menjen. Aztán pár lépés után elkezdett bakolni, én meg már a földön is voltam. Persze visszaültem, mentünk még pár lépést (a többségét hátrafelé), aztán visszavittem a boxába. Eléggé úgy néz ki, hogy ez a ló nincs belovagolva, szóval nem nagyon fogjuk használni a gyerekeknél :)

Ugyanezen a napon egy másik oktató is leesett. A lova valószínűleg megijedt valamitől, csinált egy hátraarcot, a csaj meg erre nem igazán volt felkészülve. Vissza sem akart ülni, de végül addig piszkáltam, amíg sikerült meggyőznöm.

Nagy kedvenc Apollo, egy hibája van, hogy nem képes egyedül meglenni. Mindig másokat akar követni. Persze rá lehet venni, hogy más irányba menjen, de határozott lovas kell hozzá. Az egyik délután az egyik oktatóval kimentünk az erdőbe lovagolni, én Apolloval mentem szőrén, ő pedig Sharky-t akarta kipróbálni. Eleinte én mentem elöl, de amikor visszafordultunk, Sharky az élre tört, hogy minél hamarabb visszatérhessen a haverjához. Ügetni kezdtünk, de én lemaradoztam, a másik csaj pedig nem nézett hátra, hogy megyek-e. Gondoltam előbb-utóbb majd feltűnik neki, meg úgyis utolérem. Csakhogy ő befordult egy sarkon, az én lovam pedig ebben a pillanatban megtorpant és teljesen kiakadt. Vissza akart fordulni, aztán egy helyben pörgött, hol az egyik irányba, hol a másikba. Ki akart törni, már maga sem tudta merre kéne menni. Mindezt egy keskeny erdei ösvényen, ahol az utat méter magasra vágott facsonkok szegélyezték. Szinte pont arra a célra, hogy egy lovat felnyársaljanak. Amikor egy pillanatra megállt, kiabáltam a csajnak, hogy jöjjön vissza, és szerencsére meghallotta. Aztán persze a ló újra kiakadt,ágaskodni kezdett, alig bírtam az úton tartani. Aztán ágaskodás közben forgolódott. Nem is értem, hogy milyen csoda folytán sikerült a hátán maradnom. Végül mire már teljesen feladtam volna visszaért a csaj. Vezette a lovat, lépésben, szépen felhúzott kengyelekkel, ahogy a nagykönyvben meg van írva... Ezért tartott neki olyan sokáig, hogy visszaérjen...

Amúgy a lovak többsége tényleg gyerekbarát, néhányukkal már vágtáznak a gyerekek, és a következő napokban ugrani is elkezdünk. A pályát ma állítottuk fel, az egyik lóval már végig is mentünk rajta.