Utazz velem, az én világomba!

Múlt héten találtam a neten 8 ingyen elvihető patkányt. 4 fiú, 4 lány. Még előző év őszén az előző tulaj kiköltözött az albérletből, és azt mondta a főbérlőnek, hogy vagy földhöz csapkodja a patkányokat, vagy otthagyja neki. Persze a főbérlő nagy állatvédő, ezért inkább megtartotta a 6 pateszt. Közben egy ismerősük megunta a saját 2 patkányát, és azt gondolta, hogy ahol 6 van már, oda elfér még kettő. Szegények az előző télen egy garázsban teleltek át, ahol sokszor voltak komoly fagyok. Most esett le a tulajnak, hogy megint jön a tél, és nem lenne jó szegényeknek még egy három hónapos fagyoskodás. Én meg pont patkányt kerestem, így persze felhívtam. Ha lúd legyen kövér alapon elhoztam mind a 8-at. Vagyis végül csak hetet, egy fiút egy másik csaj már elvitt. 

Hosszas egyeztetés után hétfő reggel érkeztek meg. A két vadas fiú egy ketrecben, a többiek meg két terráriumban. A terráriumok 25-30 cm magasak, és 50x50 cm alapterületűek. Ez az 50 cm persze még el volt osztva kisebb fakkokra. Az egyikben 3 rész, a másikban 2 rész lett kialakítva. Amúgy nagyon ötletes meg minden, de max egérnek meg törpehörcsögnek való méret, semmiképpen nem patkányoknak. Rendesen felágaskodni sem tudtak benne, vagy egy jót nyújtózkodni. Semmi bújóka, csak a forgács. Kaját csak kukoricát kaptak, ami persze nem a legjobb, de jobb, mint a semmi. Jah, és "pont nem volt idő kitakarítani őket". A forgács alattuk 6-7 cm vastag volt, és az egész át volt ázva a sok pisitől. Aki tartott már rágcsálót, az tudja, hogy nem 1-2 nap, sőt nem is 1-2 hét alatt lesz ilyen a forgács állapota, pláne nem a bolti forgácsé. Ha saccolnom kell, kb másfél hónapot mondok, amióta nem lett tiszta almuk.

Amikor megérkeztek, igyekeztem kitalálni a nemüket, mert abban sem volt biztos az előző gazdi. Az első terráriumrészben egy albínó meg egy fekete szorongott. Az albínót kézbe vettem, kislány. A fekete eléggé izgett-mozgott, megcsíptem a nyakánál, hogy majd így jobban meg tudom vizsgálni. Persze arról elfeledkeztem, hogy kb soha nem voltak kézben, és ezért nem is tetszett szegénynek a művelet, kiugrott a kezemből, vissza a terráriumba. Utána nem tudtam újra megfogni, eléggé megharagudott. A következő páciens egy csuklyás egyén, egyedül. Amint hozzáértem, visítva ugrott fel a terrárium plafonjáig (oké, nem nagy ugrás az a 25 cm...). Bárhogy próbáltam, nem sikerült kézbe fognom. Végül óvatosan egy kartonlappal beszorítottam egy sarokba, és óvatosan megtapogattam a hátsóját, így kiderült, hogy kislány. Az utolsó fakkban egy albínó meg egy csuklyás voltak, őket egész szépen kézbe lehetett venni, a csuklyás fiú, az albínó pedig lány. Végül visszatértem a feketére újra, addigra picit megnyugodott, és ő is kislány.

Tehát a végső állomány: 3 fiú, 4 lány. Eredetileg a 2 vadas fiút akartam megtartani, azt mondták, azok kezesek. Viszont ha berakom a lánypatkányom mellé őket, annak lehet, hogy nem lesz jó vége, nem akarok Pilkkunak bébiket. Már jó előre agyaltam, hogy akkor a két fiút kell megműttetnem, vagy esetleg Pilkkut kipakoltatni. De amikor kiderült, hogy a terráriumos társaság is elég kezelhető, inkább onnan választottam. Albínóm már volt elég, azokat nem akarom magamnak, a csuklyás szelídítgetéséhez nincs türelmem. A fekete meg cuki is, a színe is érdekes-ő szépen összeköltözött Pilkkuval, ők maradnak velem Pesten. A neve Musta lett. A többi meg megy haza az otthoniakat boldogítani. :)

Így, hogy kiválasztottam egyet, már csak azt kell kitalálni, a többivel mi legyen, amíg hazajuttatom őket. A terráriumban persze nem maradhatnak. Van egy másik ketrec, abba kerültek át négyen, a két vadas meg maradt a saját ketrecében. 

Hiába lettek frissen takarítva, elég komoly szaguk volt, már alig vártam, hogy hazavigyem őket. :)

Nagyon furán viselkednek szegények egyébként, látszik, hogy egész eddigi életüket egy apró kis helyen töltötték, mászási lehetőség nélkül. Pilkku imád a ketrecben az emeleteken mászkálni, a csövekben bujkálni. Musta ehhez képest csak a földszinten ült a sarokban. Amikor feltettem az emeletre, sértődötten lemászott újra a forgácsra. Két nap kellett, mire hajlandó volt magától is felmenni. A többiekkel hasonló a helyzet. Egy normális patesz mászik a rácsokon, felágaskodik-ezek meg csak ültek a forgácsban, bújtak a dobozban. De szép lassan alakulnak. :) Simogatni próbáltam őket, mikor összebújva aludtak. Hárman meg se moccantak szinte ahogy hozzájuk értem, de a csuklyás csak inkább próbált elhúzódni. Őt amúgy a terráriumból is csak úgy tudtam kivenni, hogy egy befőttesüvegbe beletereltem, és átcsusszantottam a ketrecbe. Nem akartam mindenáron kézbe venni, ha nem akarja. A másik meg, ha kiugrik a kezemből és becsusszan az ágy alá vagy a szekrény mögé, soha nem halászom elő.

A hazavitel előtti este összeraktam mind a hatot a fiúk ketrecébe, hogy szokják egymást, meg ha verekedni akarnak, intézzék el az éjjel, és ne a villamoson. Végül meg kellett lepődnöm, mert éjszaka egyszer sem ébredtem arra, hogy vérfürdőt rendeznek, szépen megszaglászták egymást és kész. A csajoktól nem tartottam, de a fiúk aggasztottak. De szerintem a csuklyás rájött, hogy mindkét vadas másfélszer akkora, mint ő, így nem éri meg kötekedni. Reggel pedig mind a hatan békésen szunyókáltak a dobozkában. (legalábbis reméltem, hogy ott vannak, és nem tudtak kijönni a ketrecből... :P bár nem hallottam gyanús zajokat a szoba más tájairól )

A ketrecük egyébként nagyon nehéz volt. A villamosig normál esetben kb 10 percet kell sétálnom, de ketrecestül csak lassan tudtam haladni, meg persze meg kellett állnom pihenni, mert a vékony rácsok szinte levágták az ujjamat. Végül elértem a suliig, és megkönnyebbülve tettem őket le az irodában. Este még a délibe el kellett vándorolnom velük, ami szintén nem volt egyszerű, de én is túléltem, meg ők is.

Út közben a két vadas szívesen előjött a dobozkából, meg egy fehér is néha kibújt, de a többieket nem láttam. A vonaton az egyik csuklyás is megjelent. Így már biztos lehettem, hogy legalább négyen megvannak. Aztán félúton Pest meg Győr között az egyik csuklyás épp kint szaglászott, a másiknak meg megláttam az orrát. Tehát már csak egy hiányzik, hogy megbizonyosodhassak, hogy megvan mind a hat. Néha egy albínó mászkált a dobozon kívül, de nem tudtam eldönteni, hogy mindig ugyanaz jelenik-e meg, vagy váltják egymást. Már majdnem hazaértem, mire lefüleltem, hogy az egyik albínó kint mászkál, a másik meg kiszimatol a dobozból. Megnyugodhattam, megvan mind a hat.

Este az otthoniak lelkére kötöttem, hogy a hétvégén tegyék át őket a nagy ketrecbe a kertbe. Amúgy is tuti a bújódobozban lesznek, csak egyszerűen be kell fogni rajta a lyukat, és átemelni. Másnap reggel végül marad elég időm, hogy én magam végezzem el az áttelepítést. A ketrec tetejét leemeltem, a két vadas rögtön előbújt, őket fogtam, és betettem a nagy ketrecbe. Aztán befogtam a dobozon a lyukat, és felemeltem. Eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy a ketrecnek tulajdonképpen nincs alja. A négy patkány álmosan ficergett, csak egy mozdulat lett volna nekik, hogy kiugorjanak a ketrec aljából és lelépjenek a nagyvilágot felfedezni. Gyorsan visszagyömöszöltem rájuk a dobozt. "Na akkor gondolkodjunk." Végül a bújókát óvatosan megdöntve egyesével szedegettem ki őket, és raktam át a lakosztályba. Csak a végén kerültem ismét bajba-a félős csuklyás csaj. De szerencsére ő okosabb, mint én, átmászott egy másik bújókába, egy üreges fatörzsbe, annak a két végét befogva szépen át tudtam telepíteni.

Most élvezik a szabadságot, és a hatalmas helyet. :)