A táborban mindenki gyalog közlekedik, de egy idő után kezdett elegem lenni belőle.
Az istálló 5 perc sétára van a kabinomtól, ami persze nem sok, de amikor valamit a táborban felejtünk és vissza kell érte sétálni, akkor elég kellemetlen. Az első pár héten bírtam, aztán beosztottak a tábor másik végébe is 1-1 órára, ami szintén 5 percre van, de a másik irányba. Általában mire végzek az istállóban, 5 percem van mielőtt a következő óra kezdődne. Ez alatt az idő alatt meg kéne tennem egy 10 perces utat, és közben még át is kéne öltöznöm, és tervet készíteni arra, hogy mit csinálunk az órán.
Megelégeltem a dolgot, és elkoboztam a tárolóból egy biciklit. Utána persze engedélyt kértem rá, hogy megtarthassam, és megengedték. Azóta sokkal könnyebb lett az életem, és mindenki irigykedik, hogy nekem bicóm van. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.