Utazz velem, az én világomba!

Este természetesen nem tudtam időben lefeküdni, csak még egy részt néztem meg az egyik sorozatból, aztán csak mégegyet. Éjfél lett, mire elaludtam, reggel meg korán keltem, még hajat kellett mosnom. Mondjuk eléggé felesleges volt. Most itt ülök, és tehénszagot érzek. Jó időbe telt, mire rájöttem, h a frissen mosott hajam szaglik ennyire... :)

Azt gondoltam, hogy a reggeli bringázás majd nehéz lesz, de az elején az a nagyon meredek rész nem volt túl vészes, utána meg már szinte egyenes az út.

Úgy volt, hogy az egyik dokival megyek, de ő lepasszolt a srácnak, aki nem beszél angolul. Hulla fáradt voltam, és a legkevésbé sem volt kedvem energiát pazarolni a németezésre, de úgy tűnt, nincs más választásom. Végül természetesen azért egész jól elbeszélgettünk, megértettük egymást. Az első helyen egy idegentest-gyanús tehén volt. Nem is tudtam, hogy tudom mi az az idegentest németül... Nem hinném, hogy valaha szóba került a németórákon, szóval nem tudom mi alapján jöttem rá, mit jelent. Vettünk vért, de az alapján nem volt biztos a diagnózis, kapott bendőmágnest, meg egy kis folyadékot, aztán ha holnapra sem lesz jobban, akkor lehet, hogy fel kell nyitni.

A tegnap műtött tehenet is megnéztük, a doki csodálkozott, hogy még egyáltalán él. Eszegetett-iszogatott is, nem nézett ki rosszul. Ketózisra kapott infúziót, holnap újra megnézzük mi a helyzet vele.

Egy inszeminálás volt még egy nagy telepen, nem tudom pontosan, h a doki meg a tulaj srác miről beszélgettek, annyit értettem meg, hogy bár én már voltam ott előző évben is, de a srác nem emlékezett rám. Valamiért nagyon fontos volt nekik, h kiderítsék jártam-e már ott, vagy nem. Férfiak... :)
Még ugyanitt volt egy varratszedés esedékes, a doki csak a kezembe nyomta a szikét, hogy szedjem ki én. Egészen meg voltam elégedve magammal.

Az utolsó délelőtti tehenes hely nem igazán tetszett. Egy tegnap császározott tehenet mentünk megnézni, hogy jól van-e. Odaértünk, sehol senki. Aztán a lakásból nagynehezen elődöcögött az idősödő tulaj. Mondta, h mindjárt jön, addig nézzük már meg a másik tehenet, ami picit nincs jól. A krotália számát nem tudta megmondani, csak mutogatott, hogy melyik istállóban van elkülönítve, és még ő volt felháborodva, hogy nézünk nagyokat. Persze megtaláltuk, nem volt vele semmi különösebb gond, majd ha nem ellik meg hétfőig, akkor hívja a rendelőt, addig hagyjon békén mindenkit. A császáros tehén a nagy istállóban volt a többivel, és persze nem volt megkötve vagy rögzítve valahogy, hanem szabadon rohangált, kergethettük körbe-körbe. A játékot nehezítette, hogy egy bika is volt a sok csaj között-szerencsére elég nyugodt. Végül sikerült a tehenünket egy állásba terelni, és megmérni a hőjét-normális. Aztán hősünk úgy döntött, hogy neki ennyi vizsgálat elég, inkább kijön az állásból és kergetőzzünk még picit. A tulaj meg csak kószált az istállóban, picit sem törődve vele, hogy esetleg az ő dolga lenne elkapni a tehenet. Újabb hosszas kergetőzés után sikerült megint sarokba szorítanunk, vért venni tőle és megvizsgálni. A vért a doki csak a kezembe nyomta, aztán a kis masinát is, hogy mérjem meg a ketonanyagokat. Még jó, hogy már figyeltem hogyan működik (meg a glükózmérő ugyanilyen, amit az egyetemi klinikákon már párszor használtam). Egy csepp vér, és már meg is van az eredmény-nincs ketózis, jól van az állat, majd jövünk varratot szedni.

Nem értem, hogy ha valaki várja a dokit, az miért nem tudja azt az 1-2 állatot rögzíteni valahogyan. A legtöbb helyen képesek rá, a vizsgálandó állatok külön rekeszben várnak vagy már meg vannak kötve stb. Rengeteg időt lehet spórolni, ha nem kell a kiválasztott egyedet keresgélni, aztán valahogy túljárni az eszükön hogy végre lehessen kezelni.

Mielőtt visszamentünk volna szünetre, még egy kisbirkát kellett vakcinázni pár háznyira a rendelőtől. Annyira cuki volt, és olyan kis bolyhos. Csak bégetett keservesen, az anyukája meg csak legelt békésen néhány lépésnyire. Mikor végre elengedtük, rohant a mamihoz, és gyorsan szopott tőle egy jót a nagy ijedtségre.

Délután vakcinázni mentünk-kb 200 tehenet, üszőt meg borjút. Picit több, mint a felétől vért is kellett venni. Sietni akartunk, szóval a doki vette a vért, én meg vakcináztam. A tulaj megjelölt minden állatot, ami kész volt, a felesége meg írta a listát, hogy melyik tehéntől hányas kémcsőbe lett a vér levéve. Olajozott gépezet. A tehenek többsége rögzítve, a többi is könnyen kezelhető. Nagyon tetszett a kis fegyver, amit kaptam, automata. Belövöm az egyik állatba a vakcinát, és már újra is tölti a következő adagot. Gyorsan tűt cserélek és jöhet a következő.

Az üszőket meg a borjúkat a doki egyedül csinálta, a tulaj segített neki ide-oda terelni őket. Ők nem voltak rögzítve, hanem kb 3x3 m-es rekeszekben voltak, mindegyikben 2-6 db. Ez már nehezebb vállalkozás volt, ezek az állatok még nem szokták annyira az embert, nem örülnek, ha hozzájuk érnek, pláne ha a hátsó felüket mindenfélével megszúrják. Az én dolgom annyi volt, hogy ha elfogyott a vakcina, újat kevertem, ha elfogyott a tű, adtam még be. Összesen kb 2 óra alatt végeztünk, és még volt egy tehén, aki éjjel ellet, és nem tudott felállni. Ellési bénulás, kapott rá infúziót, nemsokára jobban lesz.

Visszaérve a rendelőbe mondták, hogy épp egy kutya pyometra (gennyes méhgyulladás) műtét van folyamatban. Sajnáltam, hogy nem értünk vissza hamarabb, hogy az elejétől lássam. Aztán mikor beértem a műtőbe, akkor megörültem, mert épp csak elkezdték, még nem volt megnyitva a hasüreg sem. Érdekes eset volt amúgy, egyáltalán nem tipikus. A méh alig volt kitelve, de a méhnyak több ujjnyira meg volt vastagodva, és az ürege szinte virtuálissá szűkült. Szövettanra el lett küldve, remélem majd megtudom, mi az eredmény, eléggé érdekel.

Mire a műtét véget ért, már majdnem fél 8 volt. Hazafelé a háztól nem messze összefutottam a házinénivel, aki épp a kutyát sétáltatta. Picit beszélgettünk, aztán jöttem enni, mert már eléggé éhes voltam, csak reggelit ettem ma. Ráadásul picit a lakást is ki kéne suvickolnom, mert ha jól értettem holnap jönnek valami érdeklődők megnézni, akik augusztus-szeptembertől ki szeretnék venni. Szóval illene picit helyre pofozni. Még szerencse, hogy (rám egyáltalán nem jellemző módon) egész héten figyeltem, hogy rendet tartsak, szóval csak a pultot, asztalt kell letörölnöm, meg felsöpörnöm. De már nem ma. Majd holnap reggel igyekszem időben felkelni, és megcsinálni még a meló előtt. Merthogy hiába szombat, az élet nem áll meg, az állat hétvégén is megbetegszik, szóval rendelés is van. Remélem időben végzünk és délután pihenhetek picit végre.