Reggel időben keltem, a szállásadóm még aludt. Este majd csak későn jön haza, de szerencsére kaptam tőle kulcsot, szóval én akkor érek, amikor akarok.
Mivel a bérletem nem volt érvényes Espoo-ban, el kellett sétálnom Espoo-Helsinki határáig, és ott tudtam felszállni egy buszra, ami bevitt a központba. Előző este a srác azt mondta, hogy az lehetetlen, nagyon messze van. Megnéztem a térképet, és 2 km az egész. Azért ennyit csak bírok sétálni. :)
Picit kellett bolyonganom, mire rá tudtam jönni, hogy pontosan hol vagyok, merre induljak, de aztán már semmi nem állíthatott meg a városhatárig. Egy kis szigetre kellett besétálnom. Első este azt gondoltam, hogy Espoo nagyon jó hely, milyen szép, csendes, természetközeli, de rájöttem, hogy valószínűleg csak nagyon jó környéket találtam, mert a város ezen része nem igazán jött be. Egyetemi kerület, mindenhol csak kollégiumok, egymás hegyén-hátán. Persze vannak fák is itt-ott, de valahogy az egésznek nem volt jó hangulata.
A szigetre vezető hídról viszont nagyon szép kilátás nyílt, meg is álltam nézelődni. Persze, hogy pont lekéstem a buszt emiatt... Fél órát vártam, de nagyon szép volt az idő, nem bántam igazán.
Végre eljutottam Suomenlinnára, és végre rendesen körül tudtam nézni. Örültem, hogy eddig halogattam, mert gyönyörű, napsütéses idő volt, a héten először nem volt teljesen felhős az ég. Mindenkinek csak ajánlani tudok egy jó kis sétát a szigeten. Egész pici a hely, lassan sétálva maximum fél óra eljutni bárhonnan bárhová, de minden megtalálható rajta, amire csak valaki kíváncsi lehet.
Délutánra még 3 múzeum volt betervezve, de persze soha nem úgy mennek a dolgok, ahogy terveztem. Az első hely be volt zárva, majd januárban nyit ki újra, felújítanak. A második helyet nem találtam meg. A harmadik helyet megtaláltam, egy pici épület, de nem volt benne múzeum. :) Háromból nulla, szép teljesítmény.
Annyit gyalogoltam, hogy már alig éreztem a lábaimat délutánra. De megérte.
Egész korán mentem vissza a koliba, gondoltam, hogy alszom egyet délután, de persze végül bekapcsoltam a TV-t, és tök jó sorozatok mentek. House, HIMYM, Simpsons, CSI, NCIS, Friends... :) Ezeken nem lehet elaludni. 8-9 körül végül bealudtam, de nem sokáig, mert hazaért a srác, vacsiztunk, aztán mentünk bulizni.
Valami international week volt az egyetemen, és Helsinki központjában rendeztek egy nagy táncos estét, oda mentünk egy másik haverjával. Mivel a 2 srác egyáltalán nem iszik, gondoltam legalább én is spórolok, és próbálom magam jól érezni így is. Jól tettem, hogy nem kezdtem el inni, mert nem lett volna annyi pia, ami élvezhetővé tehette volna ezt a zenét. Valami hip-hop, R'n'B, disco keverék volt, jó sok tucc-tuccal... Ha néha megjelent 1-1 ismerősebb dallam, az is annyira össze meg vissza volt mixelve, hogy végül felismerhetetlen lett.
A srácoknak sem ez volt a kedvenc zenei műfajuk, de mindig felbukkant valami ismerősük, akivel lehetett beszélgetni. Kettő körül indultunk haza, de a kocsinál egy elég kellemetlen meglepetés várt ránk: büntetőcédula tilosban parkolásért. Mikor megálltunk, nekem már gyanús volt, hogy se közel, se távol nem volt parkoló autó, de gondoltam ők jobban tudják... Hát nem tudták jobban. :) A vicc az egészben, hogy ha 20 perccel hamarabb indulunk haza, akkor nincs büntetés, mert az ajándékcsomagot negyed órával kettő előtt biggyesztették az ablaktörlő alá...
Reggel korán akartam kelni, meg amúgy is mindenem fájt a sok sétálástól, szóval gyorsan lefeküdtem aludni. A srácok még vacsiztak, meg picit beszélgettek, de aztán ők is lefeküdtek, mert 7-kor keltek, mert valami előadást kellett tartaniuk. Nem aggódták túl a dolgot. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.