Utazz velem, az én világomba!

A mai nap a csapatjátékok, vetélkedők napja volt. Egy tájékozódós-csapatépítős játék volt délután. Sajnos csak kevés ember szedte össze magát, és jött el, csak 2 csapatot alakítottunk. Az egyetem épületei között kellett bizonyos pontokat megkeresni, és feladatokat teljesíteni. Az eső elkezdett esni, a másik csapat ezért feladta a játékot. Mi folytattuk, és be is fejeztük, így nyertünk, bár a csapatmunkán azért kell még dolgozni. :)

A kedvenc feladat az "építs piramist" volt, jó sok időt el is töltöttünk vele, mire kitaláltunk, hogy mi legyen, hogy legyen. De az eredmény magáért beszél:

A verseny után azt hittem, hogy még lesz egy kis időm, de rögtön indultunk a városba egy ismerkedős-iszogatós bulira egy kocsmába. Az első kört a suli állta, de mi Noora-val az "ingyen sör" mellé még gyorsan kértünk valami rövidet is. Nagyon megörültünk egymásnak, csak most derült ki, hogy mindketten szeretünk bulizni és inni. Így egyikünk sem lesz egyedül. :)

8-kor átmentünk a Tartui Egyetem elé, ahol már hatalmas tömeg gyűlt össze. Ekkor világosodtam meg: kocsmatúra következik. 20-25 fős csoportokba osztottak minket, minden csoport kapott egy vezetőt, és elindultunk a szélrózsa minden irányába. Minden kocsmában játszottunk valami játékot, és nyilván aki akart, az rendelhetett magának valami italt. Még lett volna több állomása a túrának, de elegünk lett, és inkább egyenesen a végállomásra mentünk, egy helyre, ahol zene van és táncolni lehet.

Sajnos a DJ elég siralmasan teljesített, egy igazi kolibulinak vagy Equus-bulinak nyomába se ért a hangulat, de legalább kiderült, hogy van éjszakai élet Tartuban.

Viszonylag korán elegem lett, és elindultam vissza a koliba. A pláne az volt az egészben, hogy már annyit kavarogtunk mindenfelé, hogy fogalmam sem volt, hogy pontosan hol vagyunk. A folyó mellett volt a szórakozóhely, ami jó, mert legalább adott egy támpontot, így hamar ismerős helyre bukkantam, onnan meg már "csak" fél órát kellett sétálni és már alhattam is.