Utazz velem, az én világomba!

A mai napom egy kész rohanás meg idegeskedés volt, de azért lényegében élveztem.

A klinikán ma egész nap a műtőben voltam. Reggel egy szfinx macska ivartalanításához mosakodtam be. A méhen elég fura elváltozások voltak, ahogy az emlőkön is. A hasfal zárása után szinte az összes emlőt is eltávolítottuk. Lesz dolga a dokinak, aki majd a varratokat szedi.

A cicát kitolták, és egy kutyát hoztak helyette. Szintén ivartalanítás, de most nem mosakodtam be. A doki műtét közben megkérdezte, hogy csináltam-e már hasonló műtétet, és mondtam, hogy persze. Ennek nagyon megörült, és megígérte, hogy legközelebb majd én csinálhatom. Remélem, hogy legközelebb is fog erre emlékezni! A műtét felénél bejött egy másik doki, és "kölcsönkért" engem. Ma nagyon kevés asszisztens van, és az összes foglalt, és kellett neki valaki, aki segít beöltözni, aki segít kiadni a műszereket, eszközöket.

Mivel épp nem volt más dolgom, szívesen mentem, bár hogy őszinte legyek fogalmam sem volt, hogy mit várnak tőlem, vagy hogy hogy kell feladni egy műtős köpenyt. Sikerült úgy tennem, mintha érteném a dolgom, és nem is nagyon tűnt fel, hogy ez nekem az "első". :)

A műtét alanya egy csivava volt, aki mind a két mellső lábát eltörte. Elég nehezen sikerült megoldani az esetet, mivel a kutya csontjai teljesen girbegurbák voltak. Még csak egy éves, és már harmadszor töri el mindkét mellső lábát. Mindig tudtam, hogy degenerált egy fajta, de hogy ennyire?! Ha újra eltöri a lábait, akkor valószínűleg már nem lehet vele mit kezdeni.

A műtétek után rohantam haza, hogy kitaláljam, mit mondok a prezentációról, volt még néhány szó, amire rá akartam keresni. Közben kiderült, hogy a papucsom, amit most ragasztottam meg, nem sikerült valami jól, megint kezd lejönni a talpa... Ha lesz időm, újra meg kell próbálnom a ragasztást, csak több ragasztóval. Ha nem jön össze, akkor meg két megoldás van: veszek egy új papucsot vagy szigszalag... :)

Épp végeztem a prezi lementésével, és indulni kellett a génbankba, ahová az Erasmusos csoport szervezett egy látogatást. Csak 30 ember jelentkezhetett, és én eléggé a végére hagytam, nem is gondoltam, hogy beférek a keretbe, de úgy tűnik annyira nem népszerű ez a program, mint gondoltam.

A szobatársam is jött velem, meg a bioszos magyar csaj is ott volt, meg rajtuk kívül még egy-két ismerős. Az első fél órában egy prezentációt hallgattunk a helyről. Megtudtuk, hogy populáció-alapú a génbank, ami viszonylag ritka. 50.000 ember genetikai információját tárolják mindenféle személyes adatokkal együtt, ami elég nagy szó, ez a világ második legnagyobb adatbázisa. Fontos, hogy csak önkéntes alapon gyűjtenek mintákat, a törvény szerint nem hirdethetnek, nem toborozhatnak. Persze azért megvannak a kiskapuk, módszerek, hogy embereket csábítsanak be magukhoz.

A prezentáció után először megnéztük a termet, ahol folyékony nitrogénben, műszalmában tárolják a mintákat. Egyedi sorszám, egyedi színkód és vonalkód segítségével azonosíthatóak. Egy ember napi 400 szalmát tud megkeresni, és egy kutatáshoz általában 5000-6000 minta kell... Képzelhetitek, mekkora meló csak az előkeresésük. És a kutatás még el sem kezdődött!

Van egy másik terem is, ahol magasabb hőmérsékleten, de még mindig fagyasztva tárolnak néhány gyakrabban használt mintát. Itt már minden teljesen automatizált, csak be kell ütni a kívánt sorszámot, és egy gép kikeresi, felolvasztja. Ez a módszer töredékére csökkenti a szükséges időt, ráadásul a program elindítása után nem szükséges felügyelni, nem igényel plusz egy embert a munka.

Egy másik emeleten egy nagyon modern masinát néztünk meg: a DNS szekvenáló robotot. A működését megpróbálta elmagyarázni a laboros, de vagy ő sem értette vagy csak nekem túl bonyolult. A lényeg, hogy itt is szinte minden automata, csak néha rá kell pillantani, hogy teljesen rendben működik-e.

Már vége volt az előadásnak, csak néhány érdeklődő kérdezgetett még és beszélgetett a laborossal, amikor a sarokban egy elég termeset lány egyszerűen összeesett. Én a terem másik végében álltam, így nem láttam pontosan, hogy mi történt, csak azt, hogy a lány ott ül/térdel a fal felé fordulva, és mindenki bámulja de senki nem csinál semmit. Próbáltam magam átverekedni a tömegen, és közben szóltam, hogy fektessék már le, de senki nem mozdult. Nekem kellett egyedül fekvő helyzetbe rángatnom a nálam kb 1,5x nagyobb, ernyedt testet... Amint sikerült elfektetni, már kezdett is magához térni, válaszolt, aztán felült és fel is állt. Egy másik csaj kiment vele levegőzni, végül az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. De én rohadtul felhúztam magam a sok tehetetlen marhán. Fogadni mernék, hogy 90%-uknak van jogsija, szóval elvileg van némi EÜ-s képzettségük. De ha nincs, akkor is könyörgöm! Józan paraszti ész! Ha valaki elájul akkor nem bámulom, hanem valamit csinálok...

A génbankos kirándulás után rohantam vissza a suliba, épp odaértem az International Dinner-re. A magyar csajok picit késtek, sokáig tart a centrumból eljutni ide. A magyar srác meg nem jött el, valami közbejött neki. Szóval még mindig nem ismerjük őt személyesen. 

Az észtek kezdték az ország bemutatását, jó volt a prezentáció, csak picit lehetett volna pörgősebb. Aztán jöttek a németek. Egy srác volt az előadó, aki eddig sem volt szimpatikus, és ez a rögtönzött törióra a keletnémet - nyugatnémet ellentétekről sem javított a megítélésén. A lengyelek előadása tetszett, a törökök csak valami török kampányvideót nyomtak be, ami ugyan szép volt meg minden, de hiába látok egy szép épületet, ha nem tudom, hogy mi az vagy hol van. A következő csapat a csehek voltak, de lassan indult a prezentáció, amíg vártunk rájuk elkezdtük az eszegetést. Mindenki próbált valami jellegzetes nemzeti kaját hozni, mi a lecsó mellett döntöttünk, és nem bántuk meg, egész nagy sikere volt.

Kóstolgatás közben odajött hozzánk a szervező, hogy biztos elő akarjuk-e adni a prezentációt, mert 8-ig van csak a terem bérelve, és már fél 8 elmúlt. Közöltem, hogy természetes, hogy elő akarjuk adni, nem azért szenvedtem vele hosszú órákig, hogy aztán ne adjam elő. Megegyeztünk, hogy rövidre fogom, és úgy talán belefér. Eléggé kiakadtam, hogy összesen 2 órás az egész rendezvény, azt hittem, hogy lesz idő bőven, késő estig maradunk, és esetleg még bulihangulatba is kerülhetünk és a nyakunkba vesszük a várost. Ehhez képest... 4 előadás tartott majdnem másfél órát, a maradék öt meg kap összesen kb 20 percet... Igazán profi szervezés...Tudtam, hogy az elején kellett volna jelentkeznünk!

Mindenki annyira evett, hogy háromszori felszólítás kellett, hogy helyet foglaljanak. Nagyon ideges voltam, komolyan már a sírás kerülgetett. De aztán vettem egy nagy levegőt, megráztam magam, és megkerestem a lelki békémet. :)

A csehek előadása is jól sikerült, aztán jöhettünk mi. Bár nem beszéltem mindenről, amiről terveztem, azért a fontos dolgokat megemlítettem. Talán jobb is volt így, rövid, tömör, érdekes. A végén még elénekeltünk egy magyar népdalt. Az arcokról nem tudtam leolvasni, hogy tetszik-e nekik vagy nem.

Utánunk az olasz srác egy gyors kérdezz-feleleket tartott, összegyűjtöttük a legismertebb olasz szterotípiákat, mint a pizza, pasta, maffia, gesztikulálás, "va fan culo!",

Az est lezárásaként a lettek is elénekeltek egy dalt, gitárkísérettel. Ahogy ott ültek, vártam, hogy megszólaljon a tavalyi eurovíziós dal, amit mindenki utált rajtam kívül, de nem azt énekelték sajnos.