Utazz velem, az én világomba!

Egy viszonylag szűkebb körű esemény volt ma délután, nemzeti kajákkal.

Még múlt héten kérdezte az egyik lány, hogy van-e kedvem részt venni egy általa szervezett "nemzetközi kaja" eseményen. Rögtön rávágtam, hogy persze. Aztán pár nap múlva leesett, hogy akkor nekem is elő kéne valamivel rukkolnom... Már előre tudtam, hogy időm nem lesz semmi nagyszabásúra, és még ha lenne, akkor is előtte még meg kéne tanulnom főzni... :)

Végül a kőrözött mellett döntöttem. Soha nem ettem még, valamiért soha nem szerettem. Inkább ettem az üres kenyeret a menzán, vagy a semmit. :) De mivel könnyű és gyors megcsinálni, és eléggé magyar, úgy döntöttem megpróbálom.

Édesanyától kaptam receptet, meg a neten is olvasgattam. Találtam elég extrém hozzávalókat, de inkább maradtam csak az alapoknál. És ahogy nézegettem hogyan kell csinálni, rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, miért nem szeretem... :)

Tegnap lefekvés előtt még rápillantottam az eseményre, úgy emlékeztem, hogy csütörtökön lesz. Erre kiderült, hogy ma... Nah az király, pláne hogy a legtöbb helyen azt írják, hogy egy napig hagyjam állni a hűtőben a masszát. Hát, ez nem fog összejönni. :) Még az is eszembe jutott, hogy lemondom, mert mára mást terveztem.

Háromra értem vissza a koliba, először meg kellett szereznem a bérleti szerződést, mert a héten meg kéne végre csináltatnom az észt személyimet, és kell hozzá. Szerencsére találtam valakit, aki épp ráért, és beszélt észtül. Mondjuk azt hittem nehezebb lesz, meg magyarázkodni kell, de a portás csak benyúlt egy dossziéba és odaadta. :)

Jöhet a mai napi második feladat: mosás. Már hétvégén el akartam volna intézni, de a szobatársam gyorsabb volt. Mivel csak egy szárítónk van, el kellett döntenem, hogy várok-e míg az ő ruhái megszáradnak vagy mosok, és az enyémeket lent hagyom. Mivel annyira még nem volt sürgős, volt még tiszta ruhám bőven, inkább vártam amíg leszáradtak az övéi.

És akkor végre jöhet a harmadik feladat: gyorsan boltba menni, összedobni a kőrözöttet, hajat mosni (közben kiteregetni) és odaérni minél kevesebb késéssel a bulira.

Rájöttem, hogy szeretem a kőrözöttet. Legalábbis ahogy én csinálom. Nem tudom, hogy mennyi köze van az igazihoz. :)

Időben odaértem a suliba, szerencsére csak 5 perc gyalog, és viszonylag hamar megtaláltam a termet. Tudtam, hogy kevés ember van meghívva, de azért azt nem gondoltam, hogy a szervezőn kívül senki nem lesz ott. 30 perc késéssel jöttek még hárman.

Örülök, hogy elmentem, nagyon bírom a szervező csajt, állandóan próbálkozik, annak ellenére, hogy sok eseményre kevesen jönnek el a meghívottak közül, és aki megígéri, hogy ott lesz, az is sokszor lemondja az utolsó pillanatban vagy csak simán nem jön el.

Először volt egy kis prezentáció Tarturól, a szervező régi képeket vetített, nekünk meg rá kellett jönnünk, hogy hol készültek, aztán megmutatta a saját képeit, amiket múlt héten csinált. Utána különböző képekről kellett kitalálnunk, hogy mikor készültek. Nagyon érdekes volt, jól szórakoztunk.

Gyorsan mindenki bemutatta, hogy milyen kaját hozott, aztán nekiestünk. A szervező észtországi orosz, ő cukkinis palacsintát csinált. A gondolattól kirázott a hideg, de megkóstoltam, és kifejezetten finom. Szerencsére nem lehetett érezni a cukkini ízét. Gondolom frissen, forrón még jobb.

Egy német lány krumplisalátát csinált, de nem a hagyományos majonézeset, hanem ecetes-uborkásat. Ezt is fenntartással kezeltem, és kellemesen csalódtam.

A német srác sós perecet sütött, nagyon fincsi volt.

A finn lány pedig fahéjas pogácsát hozott. Miután megcsinálta, akkor olvasott jobban utána, hogy igazából inkább hagyományosan svéd kaja. Mondjuk nem mintha számítana, mert nagyon finom volt. Már vasárnap megsütötte, szóval már nem volt teljesen friss, de még így is ez ízlett a legjobban. Az édességet semmi nem veri meg. :)

A kőrözöttes kenyerem is nagy sikert aratott, mindenkinek nagyon tetszett. Aggódtam, mert nagyon erősre, nagyon fokhagymásra sikerült.

Szinte minden kaját felzabáltunk, amit nem, azt meg szépen elosztottuk, jó lesz reggelire.