Utazz velem, az én világomba!

Hogyan is kerültem én épp Svédországba? És mit vártam ettől az egésztől?

Viktor sokat olvasgat egy számhúzós honlapot, ami tele van hirdetésekkel. Eladó szánok, eladó kutyák, handler állások. Hogy mi az a handler? Egy ember, aki segít a kutyákat edzeni, etetni, takarítani, meg minden efféle melót elvégez.

Szóval Viktor talált egy hirdetést. Svédország, ráadásul Lappföld. A kutyákra kell vigyázni, edzés valószínűleg nem lesz, hisz nyár van. Jah, és mellesleg van egy klinika is, ahol segíteni kell. Persze rögtön írtam, érdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy már van nyári handler, de ha van kedvem, menjek bátran.

Persze nem vágtam rá rögtön, hogy már indulok is. Svédország elég közel van Finnországhoz, de persze nem Finnország. Írtam sok finn klinikára, hogy nincs-e lehetőség arra, hogy ott lábatlankodjam, bámészkodjam, és persze segítsek ha tudok, de sajnos nem kaptam igenlő választ sehonnan, így végül visszajeleztem Svédországba, Dave-nek, hogy mennék.

Megírtam az érkezési időpontot, meg persze megbeszéltünk pár részletet. Kaját-szállást adnak, fizetnem nem kell hogy ott lehetek, és tanulhatok, de persze egy fillért se kapok. Mondjuk ezt nem is bántam. Még mielőtt felvettek az egyetemre Viktorral terveztük, hogy egy kutyafarmra megyünk dolgozni a télre, szóval azóta izgatott a dolog, hogy milyen is lehet. És persze ráadásként annyi időt tölthetek a klinikán, amennyit csak akarok. Vagy legalábbis eleget ahhoz, hogy egy-két dolgot ellessek.

Jah, és ráadásul a 40 kutya mellett még 2 ló is van, szóval gondoltam ha kedvem lesz, akkor talán majd lovagolhatok is. És mellesleg a 40 kutya nem tűnik olyan soknak. Finnországban 4-500 kutyás kennelben is jártunk már, és az sem volt olyan vészes.

Ami pedig a legjobb: Dave írta, hogy kb akkor, amikor én is ott leszek, jön egy magyar férfi is, aki tervezi hogy kiköltözzön. Persze rögtön rákérdeztem, ki az. Magyarországon csak néhány ember foglalkozik szánhúzókkal, szóval mindenki ismer mindenkit. Végül kiderült, hogy egy jóbarátunk az illető. Ez nagy szerencse, hisz nem leszek egyedül, ráadásul Peti autóval utazott ki, így a kocsijában rengeteg hely volt a sok cuccomnak. :) Utólag is hála és köszönet érte.

Én repülővel mentem, kb két héttel Peti után indultam. Előtte persze beszéltem vele, hogy mi a helyzet, milyenek a "főnökök", milyenek a kutyák. Kiderült, hogy a kutyák hatalmasak, és szemtelenek, csipkelődnek, ugrálnak, de egyébként jól érzi magát, festeni is van ideje. Szóval nem aggódtam, és ami a fő, az itthoniak sem aggódtak, nagy megkönnyebbülés volt nekik, hogy ott van Peti, aki majd "vigyáz rám", meg "megvéd", meg hasonlók. :)

Szóval megvettem a repülőjegyet, és alig vártam, hogy vége legyen a nyári gyakorlatnak, és indulhassak világot látni.