Tehát ott tartottam valahol, hogy Peti már Slussforsban "üdül", a cuccaim is ott várnak rám a házikóban.
Mondjuk a cuccok összeszedése is egy élmény volt. Annyi mindent pakolhattam, amennyit csak akartam, hisz Peti kocsija haaatalmas. Tényleg. Szóval sok, de nem túl sok ruha (kutyás, csini, meleg, hideg, nadrág, póló, pulcsi, kabát...), bakancs, lovaglócsizma, fazék, kés, villa, kanál, bögre, tusfürdő, sampon, balzsam, testápoló, másik testápoló, harmadik testápoló, kézkrém, arckrém, sminkcucc, gyógyszerek, rengeteg tartós kaja... És ez csak egy kis része. Persze mindenből olyat kellett vinnem, amit ott tudok hagyni, ha esetleg Peti előbb jön haza, mint én, akkor a repülőre ne kelljen 2-3 bőrönddel mennem. Persze mondanom sem kell, hogy a kivitt dolgoknak egy részét nem használtam, de a többsége jó volt, hogy kéznél volt. :)
A repülőm Stockholmba július 28-án, késő délután indult. Előtte késő délután Rita hívott, hogy este menjek el vele Komárnoba, barátaihoz, csak összefutni egy kis időre. Naná, hogy igent mondtam, hisz rég találkoztunk, dumáltunk, és egy jó darabig megint nem látjuk majd egymást. A terv az volt, hogy ketten beülünk a kocsiba, elkocsikázunk Szlovákiába, aztán ha megunjuk, akkor haza. Közben persze Rita rájött, hogy több ember=jobb hangulat, a legjobb, ha tele kocsival indulunk, így még 3 csajszi csatlakozott hozzánk.
Egy hangulatos kis szlovák kocsmában voltunk, először valami gyenge röviddel kezdtünk, aztán ki-ki választott magának valamit-sör, bor, vodka-narancs... Meg persze kofolát kellett inni. Rájöttem, még mindig nem rajongok érte, hiába mondják sokan, hogy szinte ugyanaz, mint a kóla...
Jót beszélgettem a komárnoi srácokkal, és furcsa módon a csajokban is kellemesen csalódtam. Egyszer csak ahogy szó szót követett, kiderült, hogy az a hír járja, hogy a magyar csajok nem bírnak inni. :) Challenge accepted!! Hozzátok a legerősebb szlovák italt, és bebizonyítjuk az ellenkezőjét! Aki ismer, az tudja, hogy általában a legerősebb pálinkákat is megiszom anélkül, hogy fintorognék, vagy rögtön a kísérőhöz kéne nyúlnom. Most is így tettem, fogtam, lehúztam, aztán körülnéztem. Persze az elismerő/meglepődött tekintetet mindenki elrejtette ;)
Végül szomorú búcsút vettünk, "akkor legközelebb Győrben" felkiáltással búcsúztunk. Elvileg siettem haza, hogy reggel időben fel tudjak kelni és összepakolni, mert még délelőtt indulnunk kell Pestre. De persze a csajok addig győzködtek, míg belementem, hogy még elugrom velük Laposra. Előtte Üvegesen alapozás. Mondjuk lehet hogy nem ez a megfelelő szó, mivel alap már megvolt, szóval... Ha most kőműves lennék biztos tudnék valami frappánsat írni az alapozás helyett. :) Macifröccs+tequila... Talán a tequilára már nem lett volna szükségem. Most, hogy visszaemlékszem, emlékszem, hogy nem emlékszem pontosan minden részletre. Ültünk a földön, és dumáltunk. Sok ismerős meg ismeretlen ember volt ott, de ők elindultak Laposra, Rita pedig hazafuvarozott engem. A hazaút nem volt igazán eseménymentes, de gondolom senkit nem érdekel miért kellett megállnunk. :) Szerencsésen hazajutottam, gyorsan bedőltem az ágyba.
Már nem emlékszem hány óra lehetett, de biztos nem éjfél, ahogy eredetileg terveztük. :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.