Utazz velem, az én világomba!

Svédország, Stockholm, Centralsstation. Kb 23:00. A vonatom 00:20-kor indul, szóval nem aggódom, van időm bőven rájönni, hol tudok jegyet venni, honnan megy a vonat. Körülnézek, a 'Ticket office' felirat felé indulok. Nah, ez könnyen ment, gondolom. Csakhogy nincs sehol a tikitoffic... Sehol egy ember. Sebaj, mielőtt tovább keresgélnék követem a Toalett felirat alatti nyilakat. Előttem megy egy srác, kihalt folyosó. Biztos a folyosó végén lesz a WC. De sehol nem volt... Egymásra néztünk a sráccal, megvontuk a vállunkat és visszafordultunk.

Találtam egy táblát, amin vonatok voltak, elindultam arra. Nagyon hosszú folyosó, kanyarok, mintha valami aluljáróban lettem volna. Kicsit félelmetes volt, pislákoló fények, sehol senki... Aztán egy nagy váróterembe értem, ott is alig lézengett valaki. De szerencsére volt egy nagy kijelző, az induló vonatokkal. A következő vonat reggel 5 körül indul. Akkor hol a fenében van az én vonatom, ami 00:20-kor megy?! Csak lézengek a helyen, valami információt vagy jegyeladót keresve. Az információ jel visszafelé mutat, elindulok vissza a folyosón. Ugyanott lyukadok ki, ahol kezdtem, Sehol senki. Már picit kezdek kétségbe esni, egyre kevesebb az időm. Jól körülnézek, mindenhová elsétálok, nincs pénztár. Újra vissza a nagy váróterembe. Itt sincs pénztár. Lefelé mutat egy nyíl: commuter rail. Bárcsak tudnám mi a fene az... És a kijelzőn tényleg nincs 00:20-as vonat...

Volt ott egy bár, a pultossráctól megkérdeztem hogy hol tudok jegyet venni. Kérdezi, hogy mire? Mondom vonatra. Akkor ott az automata-mutat a másik irányba, de amúgy a váróterem nemsokára bezár, szóval jobb ha sietek és lelépek... Király...

Az automata persze csak kártyával működik, kp-t nem lehet beletenni... Szerencsére a kártyámon is van elég pénz. Harmadszori próbálkozásra elfogadja a kártyát, PINt, kiadja a jegyet. Még mindig nem értem, honnan mehet a vonatom, ha nincs kiírva az óriáskijelzőre... Végülis még van fél órám, lemegyek, megnézem mi a fene az a commuter rail, jobb ötletem nincs. A föld alatt megint kisebb labirintusra bukkanok, és végre meglátok egy pénztárat, ahol útba igazíthatnak. Szerencsére a bácsi értett az angolt, vagy legalábbis a jegy alapján rájött, hogy merre megyek, és megmutatta melyik peronra kell mennem.

Már éjfél volt, csak 20 percet kell várnom a vonatra. A kisebb kijelzőn már jelzi a 00:20-as vonatot, megnyugszom. Tehát Märsta felé kell mennem, másfelé nem indul semmi ebben az időpontban. Jön egy vonat. Vagy metró. Nem igazán tudom eldönteni. Persze ez még nem az enyém. A Märsta felé tartó jármű érkezéséig még 3-4 vonat elmegy, aztán végre jön az enyém. Felszállok, az ajtók bezáródnak. Az ajtók fölött ugyanolyan felirat van, mint nálunk a metrókon. Majd kiesik a szemem, de nem látom azt a megállót, ahol nekem le kell szállnom. Uppands Väsby. Megkérdezek egy utast, hátha ő tud valamit. Ő is ránéz a térképre, és ő meg is találja a feliratot. Végülis nem csináltam magamból tiszta hülyét... ÁÁÁ... Dehogy...

27 perc múlva kell leszállnom, és Upplandy Väsby-ben van 3 percem, hogy megtaláljam honnan megy a következő vonatom. Nem valami sok... Szerencsére épp a szomszéd vágányról indult, nem kellett keresgélnem. Jött is a Gävle-ba tartó vonat. Ezen végre alhatom kicsit. Csak fél 3kor kell leszállnom. Digitális kijelző van, ami mutatja a következő állomást, tehát aggódnom sem kell, hogy hol szálljak le. Beállítom az ébresztőt, bekapcsolom a zenét, alszom. Közben persze jön a kalauz, felébreszt, odaadom a jegyem, megnézi, aztán visszaadja, alszom tovább.

Amúgy amikor épp nem alszom, akkor lekapcsolom a zenét, és hangoskönyvet hallgatok. Valamiért rákattantam most erre. Elkezdtem a Harry Potter első részét, aztán szépen sorban végighallgattam az egészet. Imádok olvasni, de sajna sok könyvet nem tudtam magammal vinni, meg bringázás, reggeli készülődés, sétálás közben ugyebár annyira nem lehet olvasni, viszont hangoskönyvet hallgatni igen.

A Gävle állomásra fél háromkor értem, persze a váróterem éjjelre be van zárva, csak ötkor nyit ki, a vonatom pedig 5:20kor indul. Gondoltam kicsit sétálgatok, hátha találok egy bárt, benzinkutat, kávézót, mekit, bármit, ahová beülhetek. Ha meg nem, akkor max sétálok egy jót. A séta a hideg ellen is jó. A zebránál meg kell nyomni a gombot, hogy zöldre váltson. Persze ez nem nagy szám, itthon is sok ilyen van, viszont amint megnyomtam, rögtön váltott. Abban a pillanatban piros lett a kocsiknak, és mehettem. Mondjuk lehet, hogy csak éjszaka van így, amikor szinte nincs autó, meg gyalogos is alig.

Elindultam valami erős fényforrás felé, de nem volt nyitva a hely, pedig úgy nézett ki, mintha csak rám várna. Aztán "találtam" egy folyót, elkezdtem sétálni a partján. Mondjuk inkább csak folyócska volt. 5-10 méter széles. Közben az egyik bokorban megmoccant egy hajléktalan, kicsit megszaporáztam a lépteimet. Jó negyed óra múlva találtam egy hidat, átmentem a túlpartra, és elindultam visszafelé. Közben persze-miért is ne-elkezdett csepegni az eső. Még mielőtt jobban eláztam volna visszaértem az állomásra.

Még mindig 2 órát kell várnom a vonatra. Leültem egy padra, de nagyon hideg volt. Sétálgatni kezdtem, persze csak a tető alatt, feliratokat olvasgattam-angolokat, svédeket egyaránt. Megint leültem, de fázni kezdtem, akkor megint sétáltam picit. 4 óra után elkezdtek emberek érkezni a hajnali vonatokra. Végre valami történés.

Az eső egy darabig zuhogott, aztán elállt. Nagyon fáztam, megint elindultam egy hosszabb sétára, találtam is egy Baross utca-szerű sétálóutcát. Itt két srác jött velem szembe, megszólítottak, persze svédül. Mikor rájöttek, hogy az angollal többre mennek, érdeklődtek, hogy honnan jöttem, hová megyek és miért. Magyarország? Az jó messze van. Északra megyek kutyázni? Az nagyon messze van. Tiszta hülye vagyok, hogy nem valami déli mediterrán helyre megyek, ők tuti azt csinálnák. És amúgy nem félek itt egyedül? Furcsa, de nem. :) Sajnos rohanniuk kellett, hogy elérjenek valami vonatot. Én tovább sétáltam, aztán visszafordultam. Mire visszaértem, a váróterem nyitva volt. Ittam egy forrócsokit. Tényleg forró volt, és nagyon jól esett.

A vonat időben érkezett, leültem, és szinte rögtön megint el is aludtam. Sundsvall a következő hely, ahol átszállok. Már fél 8 van, világos. Tök jó idő, nem is kell a kabát. Csakhogy megint nincs az a vonat, ami nekem kell. A pici váróteremben lézengek, de igyekeznem kell, csak fél órám van rájönni, hogy honnan indulok. Az induló buszok között van egy Umeå felé tartó, 7:55kor. De busz? Most komolyan? Én vonatjegyet vettem... Most nézem meg jobban a jegyet. És tényleg. Kétféle jelölés: az első egy kis négyzet, tetején egy rombusz. Ez a vonat. A másik: csak egy négyzet, rombusz nélkül. Szóval ez a busz. Most esik le, Dave miért írt mindig buszmegállót. Hisz busszal megyek, csak eddig nem tudtam róla!! :D

A buszon az első székre ülök, a sofőr mögé. Jobban körülnézve találok egy konnektort, meg egy feliratot: free WiFi. Király! Laptop elő, nézelődjünk kicsit. Umeåban lesz több, mint 2 órám, jó lenne valamit _csinálni_, nem csak ülni a váróteremben. Miközben keresgélek, Viktor, a barátom feljön skypera, gyorsan beszélek vele. Élek, úton vagyok, minden rendben.

A 2 óra nagyon kevés, ráadásul nem sok minden van a buszmegálló közelében. Végül úgy döntök, csak lesétálok a folyópartra. Kb akkora folyó, mint a Duna, de nem különösebben szép. Az egész város olyan átlagos. Bár lehet, hogy vannak szebb, érdekesebb részei is. Az idő legalább jó. Napsütéses, meleg.

Kettő után indul a következő, utolsó buszom. Emeletes busz, felülre ülök, előre.  Már csak alig 5 óra választ el a végcéltól. Egyre szebb tájakra érünk, megjelennek a tavak, folyók, erdők, szántóföldek, hegyek. Egyre kevesebb a lakott terület. Mennyire vártam már, hogy újra itt legyek északon!! Egyszerűen csodaszép!!

A busz elvileg háromnegyed hétre ér Slussforsba, negyed körül lemegyek a sofőrhöz, megkérem, hogy szóljon ha odaérünk. Egész jól beszél angolul, megmondja, hogy előbb a boltnál áll meg, bead pár csomagot, aztán megáll az iskolánál, a buszmegállóban, ott kell leszállnom.

A buszmegállóban még nincs senki, mikor leszállok, de mire elővenném a telefont, hogy felhívom Dave-et, addigra begurul egy kocsi. Óriási, fekete terepjáró. Ez csak ő lehet...