A nővér az egyik este villanyoltás után összehívott mindenkit egy fagyiestre, akinek nem kellett a gyerekekkel lennie. 
Kb 8-an voltunk, mindenki kapott egy villát, körbeültünk egy nagy fagyitortát, és addig ettük, amíg el nem fogyott. Az elején nem gondoltam volna, hogy képesek leszünk mindet eltüntetni, de a végére kiderült, hogy alábecsültem magunkat.
Közben nagyon jót beszélgettünk, a többiek régi tábori történeteket meséltek. Ez még az első héten volt, és azt ígérték, hogy máskor is tartunk majd hasonlót, de eddig sajnos nem ismételtük meg. De még van pár hét, így nem adom fel a reményt :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.