Utazz velem, az én világomba!

Kicsit aggódtam, amikor beszálltam Dave kocsijába. Még a nyáron beszéltünk telefonon, és akkor kb egy szót sem értettem abból, amit mond, szóval tényleg para volt, hogy most megértetem-e magam, illetve megértem-e mit akar. Gimi óta csak ittas állapotban voltam hajlandó angolul beszélni, mindig paráztam, hogy hülyeséget mondok, ezért inkább hallgattam. Mondjuk indulás előtt nagy családi vacsi volt Viktoréknál (ő a barátom), és Viktor testvére, meg az ő barátja is ott voltak. Nah ez a srác történetesen holland, tehát vele csak angolul tudok beszélni, de eddig vele is csak kocsmában beszélgettem hosszabban. De ezen az "utolsó vacsorán" tök jól eldumáltunk, szóval kicsit megnyugodtam. Meg persze maga az utazás is öntött belém kis önbizalmat-mármint az, hogy nem vesztem el (sokszor), és az angolom elég jó volt.

Dave meg én megérkeztünk a megállótól nem messze lévő házikójukba. Peti már ott volt, jó volt vele találkozni. Kb 7 óra volt, neki kellett állni etetni a kutyákat. Leraktam a táskámat a nappaliban a kanapéra, aztán kérdezték, hogy akarok-e segíteni a kutyáknál. Mivel ezért jöttem, nyilván akartam segíteni. Viszont nem sok kedvem volt a "csini" ruhámat összekutyázni. Közben megjelent Annette, Dave élettársa. Ő az állatorvos. Adott egy pulcsit, meg nagynehezen  egy nadrágot is, ami óriási volt, még így, hogy ráhúztam a saját gatyámra is állandóan le akart esni rólam.

Így felszerelkezve elindultunk a kutyákhoz. A kennel a ház mögött van, kb 40 kutya. Az összes kint rohangált az udvaron, nem voltak a saját ketreceikben. Peti szólt, hogy csipkednek, meg ugrálnak, de legyek határozott, lökjem le őket, stb. Viszont ne "bántsam" őket, azt nem szeretik. Szóval kb lehetetlen feladat, de sebaj. Megenni talán nem fognak... Tévedtem. Dave, Peti meg én kb egyszerre léptünk be az udvarra. Nyilván én voltam az új hús, az összes kutyát érdekelte ki vagyok, mi vagyok. Tényleg óriásiak, ahogy felugrottak rám, a fejük a fejem magasságában volt... És tényleg szemtelenek. A kezemet harapdálták, volt, amelyik a fenekembe csípett. Hiába löktem el egyet, rögtön másik három "támadott". Elég ijesztő volt. Nem mondom, hogy féltem, de azért örültem, amikor a fiúk szép lassan mindegyiket beparancsolták a helyükre.

Rég volt már rajtam ennyire koszos ruha, az biztos. Mondjuk még soha nem ugrált rám egyszerre 40 kutya... A világossárga pulcsi elég szürkés árnyalatúvá változott. Minden kutya a helyén volt, Peti elkezdte kicserélni a vizeket, én meg addig az udvaron vadásztam kutyakakát. Az udvaron átfolyik egy kis patak, abból kell vizet meríteni. Nem mondom, hogy egyszerű feladat... :)

Persze közben Peti magyarul magyarázta, mit hogyan kell, mire kell odafigyelni, min akad ki a boss, stb. A vizek vödörben vannak, a vödrök pedig lánccal vannak felakasztva a kennel rácsos oldalára. Persze nem mindegy, milyen magasságban... A vödör minél alacsonyabban legyen, de ne érjen a földhöz, a kutyák ne tudják felborítani. A kennelajtó zárás is egy sarkalatos pont. A zár még csak nem is egy sima retesz, hanem valami még egyszerűbb... Annyira egyszerű, hogy a kutyák könnyedén ki tudják nyitni. Ezért még egy lánccal is biztosítani kell, amit szintén nem mindegy hogyan csinálunk... Az udvarra a bejárat is vicces. Elvileg ha becsukódik, akkor záródik is, mert egy pöcök beakad, és aztán ha ki akarod nyitni, akkor ki kell akasztani a pöcköt. Ezt a kutyák szerencsére nem tudják megcsinálni. :) Viszont ha becsukod, akkor nem tuti, hogy tényleg záródik, vissza kell fordulni, és megnézni...

Mire Peti kicserélte a vizeket, én meg levadásztam az udvaron minden kakát, megérkezett a kaja a kutyáknak. A kutyák a ketrecekben hármasával-négyesével vannak, és etetésnél mindet meg kell kötni, nehogy elegyék egymás elől a tápot. Mindegyik kap egy tálat, amit úgy kell letenni, hogy a kutya jól elérje, de a másik ne férjen hozzá-a szomszéd ketrecből se. Petivel kiosztottuk a tálkákat, Dave meg a kaját adagolta. A kaja kiosztást csak Dave csinálhatja, ez az ő dolga.

Közben Annette is megjelent az udvaron, az etetés után segített összeszedni a tálakat, és megmutatta, hogy kell elmosni őket. Van egy tárolóhely, ott vannak a kutyakaják, a kutyahámok, meg egy csap. Az összes tálat egy vödörbe kell tenni, aztán a vödröt forró vízzel megtölteni. Így nagyjából megtisztulnak a tálkák. Ha a vödör megtelt, kiönteni a vizet, kint fejre fordítani a tálakat és letakarni a vödörrel.

Petivel mi végig magyarul beszéltünk, de szerencsére ez nem zavarta Dave-éket, tudták, hogy így egyszerűbb, mintha ők próbálnák magyarázni nekem, hogy mit hogyan. Mikor kész voltunk, ott maradtunk vacsizni. Kicsit beszélgettünk, illetve főleg Petivel beszélgettek, én meg hallgattam. Vacsi után elbúcsúztunk, megdumáltuk, h másnap mikorra megyünk.

Peti kocsijával elautókáztunk a kb 3 km-re lévő házhoz, ahol lakni fogunk. Jól körülnéztem, Peti megmutatott mindent. Lent van a konyha, meg a fürdő-WC, egy kisebb szoba, meg egy nagyobb. Fent az emeleten is van két szoba. A fenti szobákban Peti lakik, az egyikben fest, a másikban meg alszik. A lenti kettő közül választhattam. A nagyobbik mellett döntöttem-ott volt TV-, viszont normális ágy nem volt, csak a kisebbik szobában, szóval még pakolnunk kellett, kicsit cipekedni. Aztán Peti megkért, hogy segítsek neki megfejteni a mosógépet. Volt ugyan használati utasítás, de nyilván csak svédül. Még jó, hogy volt laptop+internet. :) Gyorsan kikerestem melyik program mire való, és már tudtunk is mosni. Már csak egy gond volt: teregetés... Volt egy kis izé, tele zsinórokkal, csak sajnos nem volt használható, mivel törött volt. Szóval Peti leszedte róla a zsinórt, és az előszobában felkötöztük valahogyan. Konyhaajtó-szobaajtó-csillár-lépcsőkorlát-csillár...Viccesen nézett ki, de használhatónak is.

Peti elég sok dolgot mesélt közben a főnökökről, persze nem sok jót. Én nem nagyon hittem neki. Azt mondta, hogy reggeltől estig meló van, nincs megállás. Bár Dave sokat segített neki a festményei eladásával, meg kiállításokkal, azért a napi 12 óra meló kicsit sok, főleg úgy, hogy enni sem lehet megállni szinte, éjjel meg nem alszik, mert festenie kell, ha akar valamit kezdeni. Az eddigi handlerekről tudni kell, hogy 2-3 hetet bírtak ki, aztán leléptek. Állította, hogy igazából ki lehet bírni, majd 3 napon belül bőgök egy hatalmasat, mert annyira szar, de aztán összeszedem magam, és ha nem is vidáman, de végigcsinálom... Majd meglátjuk...