Nem szeretek főzni, de ha épp főzök, akkor jól érzem magam. :) Furcsa dolog ez.
Nem valami nagy a repertoárom, otthon nem is főzök általában. Pesten sem állok neki ilyesmivel pepecselni.
Először azt hiszem akkor főztem rendesen, amikor Viktort vártam haza hosszú távollét után. Fokhagymakrémlevest főztem, mert épp azt kívánt. Előtte nem szerettem a krémleveseket, meg a fokhagymát sem, de mióta főztem, ez az egyik kedvenc levesem. Franciaországban is nekiálltam megcsinálni, meg egyszer pesten is mikor épp vendégek voltak, és kedveskedni akartam nekik.
Másik nagy tudományom (a palacsinta meg a puding után) a sport szelet. Csak össze kell keverni a hozzávalókat, nem kell sütni. És nagyon finom. Legalábbis eddig senki nem bírta ki, hogy ne vegyen újra, mikor kínálom. :)
Előző évben Svédországban valami magyarosat akartam főzni, megmutatni a többieknek, milyen a magyar konyha. A hortobágyi húsos palacsintára esett a választás. Jópár éve keresztszüleim házassági évfordulóján ettünk először, és azóta nagy sláger lett,sokszor kerül a vasárnapi asztalra. Aki még nem kóstolta, annak csak ajánlani tudom!
Egyszer Édesanyának akartunk kedveskedni Enikővel, a húgommal, és találtunk valami új-picit pikáns-receptet. "Ma mi főzünk" felkiáltással neki is álltunk, Édesanya meg ült a konyhában, és válaszolgatott a percenként elhangzó "Most akkor ezt hogyan is kell?" kérdésekre. A szó szoros értelmében mi voltunk a szakácsok, de ha máshonnan nézzük, akkor csak kukták voltunk, akiket a nagy szakács irányít. :)
Most itt Brimingenben is tanultam pár új receptet. Azt hiszem rizst és tésztát sem főztem még egyedül, de azért nem ezt tartom a legnagyobb sikeremnek. :) Az egyik hétvégén cigánypecsenyét készítettem, nem sokkal utána meg pörköltet. Kétféle új sütit is kipróbáltam-az egyik egy csokis-nutellás muffin-szerű valami, csak össze kell keverni a tésztát, bögrébe kanalazni és a mikróban pár percig sütni. Elképesztően tömény csokoládé, főétkezés után nem ajánlom, inkább főétkezés helyett. :) A másik süti meg egy sima piskóta 4 tojásból, aminek a tetejére meggyet potyogattam.
Ezen kívül csirkemellből finom sülthusit tudok csinálni, viszont a rántotthúskésztő képességemen még javítanom kell.
Ahogy gondolkodom közben, magamnak még azt hiszem soha nem főztem, csak akkor, ha valakinek (általában Viktornak) a kedvére akarok tenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.