Már rég terveztük Lacival meg Cynivel, hogy kitekerünk Szentendrére. Még mielőtt Németországba mentem lett volna rá idő, csak akkor olyan kánikula volt, hogy már kilépve az ajtón elolvadtunk, így a bicózás szóba se jöhetett. Elhalasztottuk a dolgot, és én azt hittem, hogy ebből már soha nem lesz semmi.
De elkezdődött a suli, és össze tudtunk hozni egy vasárnapi napot, amikor mindhárman ráérünk. Persze ne igyunk előre a medve bőrére, mert megint közbejött valami. :) Cyninek lett egy kutyája, akit az első nap nem akart órákra egyedül hagyni, viszont a kutya meg nem akart órákig a bicikli kosarában ülni, míg kiérünk Szentendrére.
Végül az lett a megoldás, hogy HÉV-vel mentünk ki, kutyástól. Így utólag nem is bánom, mert bár nem voltak azok a hatalmas kánikulák, most is bőven éreztük, hogy még nincs teljesen vége a nyárnak.
Eddig Szentendrén csak a Skanzenben jártam, és tök jó volt végre magát a várost is megnézni. A végállomáshoz nagyon közel van a sétáló utca, azon sétáltunk, aztán leültünk a Duna partján picit hűsölni. Kipihenve a HÉV-ezés fáradalmait, felsétáltunk a "hegy"-re, ami kb 5 percet vett igénybe. Bár nem túl magas a hely, egész szép kilátás nyílt körbe az egész városra. Fent is leültünk, aztán lefelé megálltunk fagylaltozni. A szilvásgombóc ízűt csak ajánlani tudom mindenkinek!
Még picit csellengtünk a belvárosban, itt-ott leültünk pihenni, kutyát itatni, beszélgetni. A városnak az a része, ahol voltunk egész kis túristaparadicsom. Üzlet-üzlet hátán, aki pénzt akar költeni, annak csak párat kell lépnie, és máris pár tízezressel könnyebb a pénztárcája. Sok giccses, ál-magyar termék, ál-népi motívumokkal tarkítva. Egy helyen álltam meg én is úgy igazából megcsodálni valamit: egy pár cm átmérőjű, hófehér kerámia nyaklánc, a közepén egy gyönyörű kalocsai mintával. Valami hasonló volt, mint a képen, amit csatolok. Sajnos az ára nem volt mellé rakva, de lehet, hogy jobb is, mert így nem esett le az állam. Sejtem, hogy nem a párszáz forintos kategória...
(A kép keresés közben rábukkantam az árára is, 10.000 Ft körüli. Valószínűleg nem lesz ilyen nyakláncom...)
Még egyet fagyiztunk, és még megettem egy pompost is, aztán irány vissza a megállóba. Kicsit kipurcantam, pedig nem is sétáltunk sokat, azt hiszem inkább a melegből lett elegem, meg az előző éjszakai 4-5 óra alvás sem segített túlzottan, hogy kipihent legyek. Szegény kutya is egészen kipurcant, a HÉV-en szinte csak feküdt, nem igazán van még hozzászokva a hosszú sétákhoz.
Ha minden a terv szerint halad, jövő héten újra kimegyünk Szentendrére, de akkor már tényleg bicóval. Reméljük az időjárás a barátunk lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.