Összesen 3 csomaggal utazhattam: a feladott poggyász maximális súlya 23 kg, a kézipoggyászé 8-12 kg légitársaságtól függően. A kézipoggyászon kívül a laptoptáskát és egy szalmakalapot vihettem fel.
Meglepően ügyesen sikerült pakolnom, a feladott csomagom alig volt 20 kg, a kézipoggyász pedig 4-5 kg lehetett. Magam sem értem hogy sikerült egy 3 hónapos útra ilyen kevés felszerelést raknom. Remélhetőleg semmit nem felejtettem el.
Többen is tanácsolták, hogy tegyek a kézipoggyászba is legalább egy váltás ruhát, csak ha bármi történne. Murphy törvénye szerint minden meg is történik ami megtörténhet... A bőröndöm valahol Chicago és Minneapolis között elveszett. Vártam, vártam, de nem jött.
Kitöltöttem egy papírt, hogy elveszett, megmondtam, hogy hova küldjék utánam. 4 napos szállítást ígértek, addig kibírom valahogy, minden szükséges dolog nálam volt. Plusz extra, hogy így az utolsó gépre nem kellett a poggyászért fizetnem, és nem kellett aggódnom hogy ott megérkezik-e.
Végül a csomag már másnapra a táborban volt. Örültem, hogy ilyen hamar megérkezett, de aztán mérges is lettem, mert elég komolyan át lett kutatva. Amikor kinyitottam, egy kedves üzenet várt, hogy átnézték. Akkor esett le, hogy eltűnt a lakat róla. Aztán ahogy belenéztem láttam, hogy a gyógyszereimből volt, amit kinyomtak a fóliájából. Sok pólót meg zoknit a cipőkbe tettem, azok sem voltak a helyükön. Eddig nem tűnt fel, hogy bármi hiányozna, remélhetőleg minden megvan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.