Nyár elején olvastam el Suzanne Collins, Az éhezők viadala trilógiáját. Egyszerűen nem lehet letenni.
A neten mindenhol szó volt a könyvről, meg a filmről. A filmet le is töltöttem, de addig nem akartam megnézni, amíg a könyvet nem olvastam. Szerintem jobb előbb a könyvet elolvasni, aztán megnézni a filmet, fordítva kevésbé élvezetes.
Általában nem veszek könyvesboltban könyvet, hanem mindig antikváriumból rendelek, de erre a könyvre nem akartam várni, és bár nem volt olcsó, megvettem.
Sokan szidták, sokan dícsérték, és kíváncsi voltam a saját véleményemre is. Még a gimiben olvastam a Battle Royale c. könyvet, ami elég durva, öldöklős, és Az éhezők viadalát is sokan ehhez hasonlítják, koppintásnak nevezik.
Persze, vannak hasonlóságok, de ennyi erővel szinte bármelyik két romantikus könyvet összehasonlíthatnánk, és ugyanezt mondhatnánk.
Amikor olvasni kezdtem, nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lesz. Az alaptörténetet gondolom a többség ismeri, így csak röviden pár szóban: a jövőbeli Amerikában 12 körzet található, és a Kapitólium. A körzetekben az emberek éheznek, csak termelik az ételt, ruhát, szenet a kapitóliumi "uraknak", akik fényűzésben élnek. Egy régi lázadás emlékére a kapitólium minden évben megrendezi az éhezők viadalát, aminek lényege, hogy minden körzetből egy fiút, és egy lányt sorsolnak ki, akiket egy arénában összezárnak, és a cél, hogy megöljék egymást, a végén csak egy maradhat. Ez az alaptörténet, és érdekes szálak bontakoznak ki közben. A második és harmadik könyv pedig méginkább megkavarja a dolgokat, érdemes azokat is elolvasni, nem véletlenül trilógia, a három együtt ad kerek egészet, bár magában csak az elsőt elolvasva is jó.
Olvasás közben mindig megfogadtam, hogy a következő fejezet után leteszem, és megyek aludni. Persze hajnalig nem tudtam letenni, csak úgy faltam az oldalakat, fejezeteket. Talán utoljára a Harry Potterrel voltam így. :) Amikor kiolvastam, még többet akartam, és bármennyire is tiltakozott a pénztárcám, megvettem a másik két részt is, és nem csalódtam benne. A másodikat pár óra alatt kivégeztem. A harmadiknak Németországba induláskor álltam neki, és mielőtt odaértünk volna, azt is befejeztem.
Kis szünetet tartottam, aztán megnéztük Viktorral a filmet is. Egész jól meg van csinálva, de azért örültem, hogy már olvastam a könyveket, sokkal jobban értettem, hogy mi történik.
Említettem a Battle Royale-t. Ez meg valami ázsiai országban játszódik, már nem emlékszem pontosan, hogy hol. Mindenn évben kisorsolnak egy osztályt, akiket tulajdonképpen elrabolnak, és összezárnak egy területen, a cél ugyanaz: csak egy maradhat. Érdekes csavar, hogy az előző évi nyertes olyan szerencsétlen, hogy újra az ő osztályát sorsolják ki. Vajon újra ő nyeri a csatát?
Érdekes elgondolkodni rajta, hogy mit tennék hasonló helyzetben, ha belekényszerítenének egy ilyen lehetetlen helyzetbe. Képes lennék hidegvérrel megölni a barátaimat, sőt esetleg a szerelmemet? Öngyilkos lennék? Próbálnék elbújni, és úgy túlélni, amíg lehet? Ha valaki megtámadna, megölném-e, csak hogy magamat védjem? Ki az az osztályból, barátaim közül, akitől a legjobban kéne félnem?...
És persze millió ehhez hasonló kérdés... Érdemes rajta elgondolkodni olvasás közben...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.