Péntek este indultam újra útnak. Cél: Németország. Ugyanaz a rendelő, ahol előző évben töltöttem pár hetet. Már egy hónapja szóltunk az ittenieknek, hogy jövök, és kéne szállás. Viktor régi munkatársa próbált valamit szerezni, de annyian vannak most itt az építkezés miatt, hogy az összes hotel, zimmer frei tele van. Mi is keresgéltünk a neten, de a lakásokat nem adják ki egy hónapra, a hotelek méregdrágák... Végül csütörtökön csörgött Viktor telefonja, sikerült szállást szerezni. Ez is megoldódott, még ha az utolsó pillanatban is... :)
Időben szerettem volna pénteken indulni, végül csak este kilenc körülre sikerült mindent összecuccolni, bedobozolni, begyömöszölni a kocsiba. Ausztriáig eltaláltam, onnan kellett a GPS. Persze az első autópálya-felhajtót eltévesztettem, mert nem ütöttem be az okos gépezeten, hogy fizetős utakra is rávihet... :) De pár km-rel arrébb volt a következő, addigra már rájöttem a hibára...
Már fél 11 körül hulla voltam, pedig direkt sokat aludtam előző éjjel, későn feküdtem, későn keltem. Picit megálltam szellőzni, aztán eszembe jutott, h a sh*tty sájsze osztrák zene helyett hallgathatnék CD-t is. Lovasi és a Kiscsillag többi tagja rögtön új erőt adott nekem, max hangerőn bömböltetve, és mellé énekelve elmúlt az álmosság. Éjfél körül tankolás, kis szendvics, energiaital, CD csere. Ezúttal Kispál. Életmentő volt. Évek óta nem hallgattam már, és most elképesztően jó volt végre újra-és természetesen emlékeztem a szövegekre, ezt is tudtam teli torokból énekelni. Szép lassan amúgy be is rekedtem.
Tök jó volt vezetni, az utak üresek voltak, 1-1 kamiont kellett kerülgetni, 120-as tempóval eldöcögtem. Négy körül már nagyon álmos lettem, és Lecsó meg a "Pál utcai fiúk" sem segített. Ahogy megígértem az otthon aggódóknak, egy forgalmas parkolóban álltam meg aludni. :) Eltartott egy ideig, mire megtaláltam a kényelmes helyzetet, de aztán két teljes órát végigaludtam. "Kipihenten" ébredtem, nyújtózkodtam, ásítoztam, aztán láttam h a szomszéd kocsiból egy hapsi rajtam mosolyog... Biztos jól indult a napja, miután nézhetett engem vmi kicsavart helyzetben aludni.
Újabb CD csere után újra útra keltem, már csak 4 óra volt hátra. Persze pont a reggeli csúcsforgalmat sikerült elkapnom, valami német nagyváros mellett. A kényelmes 120-as tempóm csigalassúnak bizonyult. Húztak el mellettem az újabbnál újabb autók, ha meg épp utolértem egy kamiont, és nem sikerült rögtön előzni, akkor percekig várhattam, hogy elszáguldjanak a vadiúj Audik meg BMV-k, és végre én is mehessek a belső sávba. Sajna az "én Opelem" nem úgy gyorsul, mint azok...
Az időjárás sem volt épp kedves, úgy tűzött a nap, hogy majd megsültem. Pedig elvileg meleg nem volt, a hőmérő 22-23 fokokat mutatott csak.
Végül később megint kisebb lett a forgalom, megint visszaválthattam kényelmes üzemmódba. Kb 60 km-rel a cél előtt le kellett mennem a pályáról. A kis faluk, nagy kanyarokkal tarkítva már eléggé próbára tették a képességeimet, 12 óra vezetés (+2 óra alvás) után. De végül megtaláltam a helyet.
Ha Németországba megy az ember, nem árt, ha picit beszél németül. A picit beszéléssel nincs különösebb gondom, ha más nincs, az Activity sok mindenre megtanított az évek során. De a megértés, az más tészta. Az ittenieknek még mindig elképesztő a dialektusuk, akcentusuk nem tudom minek nevezzem. A doki, aki No. más részéből költözött ide is azt mondta, h hónapokig ő is alig értette... De szerencsére a háziasszony nagyon szépen beszél. Mondjuk valószínűleg azért, mert Viktor mondta neki, h csak a Hochdeutsch-ot értem, sőt azt se biztosan... De végül mindent megértettem amit a nő mondott a lakással kapcsolatban. Beszélnem szerencsére nem sokat kellett, csak oké, oké, gut, gut, schön, schön, ja, ja, nein, nein. :)
A lakás nagyon szép, egy nappali+konyha+étkező-be lépsz be, van egy szoba franciaággyal és egy mini szoba gyerekeknek emeletesággyal. Meg persze fürdőszoba. Minden vadi új, ha jól értettem, én vagyok az első lakó.
Körülnéztem, bepakoltam a létfontosságú cuccokat, aztán végre kialudtam magam. Délután filmeztem, meg kiültem a teraszra (igen, egy hatalmas terasz is van, ami csak az enyém) olvasni.
A vasárnapom is hasonlóképpen telt-heverészés, filmezés, olvasás, pihenés, netezés meg egy kicsi evés. Ha lesz energiám majd csinálok képeket a lakásról és teszek fel, hogy mindenki lássa milyen jól megy a sorom :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.