Utazz velem, az én világomba!

Még mindig hulla fáradt vagyok, de persze valamiért nem tudok időben lefeküdni. Dél körül állva el tudnék aludni, este meg már nem vagyok álmos, de reggel persze nem tudok felkelni időben. Pedig amúgy alszom eleget, 6-7 órát, de nyilván ha közben dolgozom, akkor picit talán többet kéne. Meg az sem segít nap közben ébren maradni, hogy kajálni nem nagyon van idő. Reggel iszom egy kakaót, meg magamba diktálok egy szelet kenyeret. Ebédre is csak szendvicset tudok enni. Van, hogy 3 óra szünet is van délben, de van hogy csak fél óra. Szóval nem lehet előre tudni, hogy lesz-e időm visszajönni a szállásra vagy nem. Szóval inkább viszek szendvicset meg kekszet, aztán vacsira eszek valami jót. Ma például palacsintát sütöttem. Katasztrófa volt... Villanytűzhely+nem teljesen lapos palacsintasütő=nem túl mutatós palacsinta. Kb 6 db jön ki a tésztából, amit bekevertem. Egyet sikerült palacsinta-szerűre sütnöm, egyet meg majdnem palacsinta-szerűre. A többi az csak valami félig sült, összegyűrt massza lett. A közepe már megsült, a széle még folyt, mire a széle már picit alakult, addigra a közepe majdnem odaégett... A végére úgy néztek ki, mint a rántotta... :) De szerencsére senki nem látta, hogy milyen csúnyák, és az ízük ugyanolyan volt, mintha szépek lettek volna.

Reggel az első hely megint a lótenyésztős-hely volt. Jól emlékeztem, tényleg nem német a nő, csak azt nem tudtam, hová valósi. Ma kiderült, norvég. Amúgy perfekt német, angol, sőt még franciául is beszél (meg nyilván norvégül). Jól el tudtam beszélgetni vele is, meg a hapsijával is angolul. Három lovat ultrahangoztunk, kettőnél elég nagy volt már a tüsző, lehetett termékenyíteni. Remélhetőleg jól sikerült, és lesz belőle csikó. Egyik kanca sincs oda a kalodáért, ahol vizsgáltuk őket. Az egyik csak szimplán ideges, csak pipával lehet valahogy beparancsolni. A másikat meg bódítani kell, mert telivér, és versenyzett is, szóval a kis bezárt helyeken ideges lesz. A harmadiknak nincs különösebb baja a kalodával, de a csikója mindig elszaladgált, és amiatt volt ideges. Szép kis társaság. :)

Következő érdekes dolog a birka othaematoma műtét volt. 2 nő a tulaj, akik boldogan élnek együtt. A doki szerint elég furák, de szerencsére csak a kevésbé furához volt szerencsém. Megtippeltük, hogy hány kilós a jószág, kapott kicsivel több bódítót, aztán elkezdtük összeszedni a műtéthez a felszerelést. Kb 10 perc múlva a birka pont olyan vígan szaladgált, mint előtte-ha nem még vígabban. Picit alul lett dozírozva, rosszul tippeltük a súlyát. De amúgy sem volt tetanusz injekció a kocsiban, vissza kellett menni érte a praxisba-szerencsére csak pár percnyire voltunk tőle.
Mikor visszaértünk, adtunk újabb adag bódítót, vártunk picit, aztán kapott kanült, altatót, szépen le is feküdt. Miután a doki felvágta a fület, és minden csupa vér lett, akkor kérdezte meg a tulajt, aki a birka fejét fogta, hogy "ugye bírja a vért?". Szerencsére bírta, nem igazán tudom mit csináltunk volna, ha elájul... :P Sietni kellett, hogy nehogy közben felébredjen az állat, meg nem is nagyon akartunk több altatót adni. Azért 1x kapott még kis adagot, hogy szépen be lehessen fejezni. A doki varrt, én meg fogtam a fület, és billegettem erre-arra, hogy mindig lássa, hogy épp mit varr. Másik kézzel meg vágtam a varratokat, meg törölgettem a vért. Gyors, jól szervezett csapat voltunk. Ha rendesen aludt volna a kis páciens, akkor raktunk volna még pár varratot, de remélhetőleg így is elég lesz, nem telik fel újra a füle.

Délután egy hatalmas, öreg labradort hoztak, valami kis növedékkel a homlokán. Nagyobb kullancsnyi daganat volt, a jobb szeme fölött, a bal szeme alatt meg egy kisebb. Vizsgálat közben kiderült, hogy emlődaganata is van, és a fogköveit is illene leszedni. Holnap hozzák vissza reggel műteni.

Másik említésre méltó dolog egy nyuszi volt, akinek nagyon váladékozott a szeme. Azt gondoltunk, hogy biztos a fogai miatt, de ébren nem nagyon lehetett látni semmi komoly dolgot. Altatásban kicsit megreszeltük a fogait, de így sem lehetett látni semmi olyan dolgot, ami okozhatta a könnyezést. Levágtuk a szeme körül a szőrt, és kapott antibiotikumos szemkenőcsöt. Meglepődtem, hogy milyen profin álltak hozzá a fogászatos részéhez-bár lett még volna mit tanulniuk az egzotikus osztályon dolgozóktól. :) Először azt gondoltam, hogy csak az első fogaiból vágnak le, de a hátsókat is rendbe tették, szóval meg voltam elégedve.

A nap fénypontja egy apró, ici-pici, cuki kiscica volt. 4-5 hetes lehetett, és az egyik lábát nem akarta használni. Fájt is neki, elég keservesen nyávogott mikor piszkálva lett. A röntgen kiderítette, hogy a térde alatt el van törve. Titokban reménykedtem benne, hogy a gazdák azt mondják, h így nem kell nekik, és akkor hazavihetem. :) Bár nem igazán tudom mit csináltam volna vele. A házigazdák nem hinném, h beengedték volna a lakásba, de ha itt valahogy el tudom rejteni 4 hétig, aztán hazaviszem, otthon tuti kivágtak volna vele. De szerencsére a gazdák rábólintottak, hogy csináljunk vele valamit. Először nem nagyon tudtuk, hogy mit kezdjünk vele. Műteni nem érdemes, valamit ki kellett találni, hogy kötéssel stabilizáljuk. Először egy jégkrém pálcika szerű (csak annál nagyobb) valamit próbáltunk hozzákötni, de olyan hatalmas lett a kötés, hogy tuti nem bírta volna el. Utána egy drótból hajtottunk láb-alakú rögzítőt, de mire rendesen sikerült rögzíteni, ez is hatalmas lett, nem tudott volna állni vele, nem hogy menni. A pálcikának és a drótnak több verziója után végül a gipsz mellett döntöttünk. AZ első próbálkozás egy tekercses gipsz volt, olyan, mint egy sima fásli, de bevizezés után keményre megköt. Természetesen ez sem vált be. Végső megoldásként valami fura anyagot hozott elő a doki, port+folyadékot kell összekeverni, ami aztán jó forró lesz, és ragacsos, gyurma-szerű. Ebből lehet szépen gipszet formázni. Az első próbálkozás nem sikerült, túl későn lett formázva, de a következő keverésből már jó rögzítés született. Végül nem lett a lába teljesen körbe véve, hanem csak elöl, csípőtől bokáig lett egy sín gyártva, és miután kihűlt és megkeményedett az anyag, kis fáslival oda lett kötve. Még ez a megoldás is picit nagynak tűnt, de ezzel már talán tud majd járni.
Ha nem lesz semmi gond, akkor két nap múlva jönnek vissza kontrollra, remélem össze tudok futni velük, picit megszeretgetni a cicát. :)