Utazz velem, az én világomba!

Éjfélig sorozatokat néztem, de reggel ugyanúgy felébredtem 6 körül, mint máskor. Mikor láttam, hogy milyen korán van még, gyorsan visszaaludtam. Végül fél 9-kor keltem, de az ágyból csak 10 után szálltam ki. Reggelire sajtos virslit sütöttem: bevágod a virslit, beleteszel egy kis szelet sajtot, picit megfűszerezed, és a sütőben megsütöd. Elvileg kéne rá vaj is, de az már csak akkor jutott eszembe, amikor megsült. Még régebben Pesten egy bulira csináltam egy nagyobb adagot, abban bacon-be tekertek is voltak, így néztek ki sütés előtt:

Reggeli után a teraszon nekiálltam egy cikket fordítani, de még bele se kezdtem, jött a házigazda, hogy délután bemennek a városba (Bitburg), mert van valami fesztivál, és hogy nem lenne-e kedvem velük menni. Nem volt semmi tervem mára, szóval boldogan mondtam igent. Jah, és mellesleg előtte ebédeljek velük, ha szeretnék. Nem voltam igazán éhes a virslik után, de azért valamennyi fért még belém.

Fél 1 körül volt az ebéd, ott volt a házaspár, meg 3 gyerekük, és az egyiknek a barátja. Az anyuka max 40 évesnek néz ki, de szerintem több annál, mert a legfiatalabb gyereke 21 éves. Itt mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki, mint otthon. Nyilván nem kell magukat halálra dolgozni-itt az anyuka 2 délutánt dolgozik egy fogorvosi rendelőben, meg persze segít apukának a tehenekkel, ha kell.

Leves ugyebár itt nem szokás. Egy nagy darab karaj (?) lett egyben megsütve, és a végén felvágva, barna mártással (vagy valami hasonlóval). Hozzá tespiben sült tejfölös krumpli, rajta bacon. Volt még saláta is, nagyon finom öntettel. Plusz 1-2 db baconbe tekert virsli. Nagyon finom volt, de csak keveset bírtam enni belőle. Jó volt rendes kaját enni, nem csak azt, amit én kotyvasztok magamnak. :)  Ebéd után még fagyi is volt, isteni finom eperöntettel leöntve. Nem tudom, hogy az öntetet ők csinálták-e vagy bolti volt, de az tuti, hogy igazi eperből volt.

Ebéd után elindultunk a városba. Azt hittem, hogy mindenki jön, de kiderült, hogy a gyerekek valami sporteseményre mennek - a srác meg az egyik csaj is fociznak. Nem gondoltam volna egyik lányról sem, mindhárom inkább cicababának tűnik, mint focistának. Kellemes csalódás.

Nem tudtam pontosan, hogy milyen rendezvényre is megyünk, csak reméltem hogy nem valami unalmasra. :) És ennél jobb helyre nem is vihettek volna. Egy nagy fesztivál tele néptáncosokkal, akár még magyarok is lehetnek. Gondolom majd este lesz a fellépés, most csak egy felvonulás volt. Mentek a csapatok egymás után, és néhány méterenként megálltak előadni valami rövid produkciót. Mindegyiknek az élén egy kisgyerek ment egy táblával, hogy honnan jönnek, milyen csapat, és a legtöbbüknek zászlója is volt. A néptáncosok mellett fúvószenekarok is voltak, a felállás kb 1 fúvós-1 táncos csapat volt.

Mindenféle országokból jöttek, és nem csak európából: USA és Mexikó is képviseltette magát. Emellett Görögország, Svájc, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Lengyelország, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Belgium meg sok német együttes. Sajnos magyarok végül nem voltak, akikről a ruha alapján az elején azt hittem, hogy esetleg lehetnek magyarok, azok csehek voltak. Volt olyan együttes, ami csupa nyugdíjasokból állt, de volt óvodás csapat is. Mindenki saját zenekarral.
A fúvósok közül érdekes volt egy bandányi duda. Azt mondják két dudás nem fér meg egy csárdában, de szerencsére az utcán voltunk. :) Alapvetően nem szeretem a dudát, de egész jól szólt együtt az egész.

Kb kettőtől négy óráig tartott a felvonulás, és bár nem szeretem a sört, azért Bitburgban az ember csak megiszik egy Bitburger Pils-et ennyi idő alatt. Vagy egy Bitburger Radler-t. Vagy mindkettőt. :)

A házinéni szülei régen valami faluban laktak, nagy házban, sok területtel, de mostanra beköltöztek a városba egy kisebb lakásba. Őket is meglátogattuk. Érdekes volt, hogy mikor megérkeztünk, kezet fogott az anyjával meg az apjával is – semmi puszi, semmi ölelés. Aranyosak voltak a szülők, amikor hozzám beszéltek, akkor szépen lassan, érthetően mondtak mindent. Aztán amikor csak egymás között, akkor elővették a saját nyelvüket. Kérdezték, hogy értem-e, és mondtam, hogy egy szót se. A bácsi erre megjegyezte, hogy ők amúgy két nyelvet beszélnek. Kezdtem érdeklődni, de aztán mondta, hogy a németen kívül a csak a Hochdeutsch-ot beszélik. :) És amúgy valóban, mintha két külön nyelv lenne.

Csak öt percre ugrottunk fel köszönni, szóval csak egy órát voltunk ott. Kaptam cappuccinot, meg ettünk valami almával töltött péksüteményt. Szerintem nem a néni sütötte, hanem valami bolti-előregyártott süti volt, de attól még finom.

Öt után értünk haza, újra nekiálltam fordítani, de nem igazán jutottam sokra vele. És lassan itt a lefekvés ideje, szóval nem is hiszem, hogy ma bármi érdemlegeset tudok még csinálni.