Utazz velem, az én világomba!

Kezdjük a végén... Elég későn érem haza a rendelőből ma. Elvileg hatig van rendelés, de fél 8-kor még mindig volt beteg. Mivel a lakásban nincs mosógép, szóltam a házinéniek, hogy ideje mosnom. Egy adag tehénsz@ros ruha, meg egy adag "szép" ruha. Nem sok. Megmutatta, hogy működik a mosógép, másfél óra alatt végez. Letelt a másfél óra, lementem kiteregetni, de már kész volt, sőt a második adag is elindult. :) Tényleg pótanyuka, aki picit főz-mos rám, ha az igazi túl messze van.

Ha már a "közelben" jártam, megkérdezte nem kérek-e egy Bitburgert. Van Radler is. Nah, azt szívesen iszom. Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretem a sört. Vagy a bort. Vagy bármi gyenge italt. De ez a Radler egész jó. Alkohol nincs sok benne (2,5%), de legalább finom, citromos. Egész jól elbeszélgettünk mindenféle dolgokról. Főleg a kutyáinkról meg macskáinkról. Már este fél 10 körül járt, amikor jött egy kocsi, egy idősebb házaspárral, és végre a házigazda is előkerült.

Én pont befejeztem a söröcskémet, mentem volna aludni. Az anyuka kérdezte, hogy iszom-e mégegyet. Mondtam, hogy köszönöm nem. Erre az apuka mondta, hogy de iszom. Nem volt más választásom, mint inni még egy söröcskét.

Vagyis pontosabban volt más választásom: megemlítettem, hogy van fincsi magyar röviditalom, ami erős. "Snaps?". "Ja.". Felszaladtam a lakásba fincsi, otthonin pálinkáért. Egészen ízlett nekik. Én lehúztam, ők inkább csak iszogatták. Már gondolkodtam rajta, hogy megyek aludni, de előtte csak kéne inni még egyet. Erre a házigazda elkezdte a (z üres) poharát az asztalhoz verni. Csak nem inna mégegyet? Hát de. Szóval ittunk mégegyet. Le kellett öblíteni sörrel. 11 után köszöntem el, természetesen egy újabb kört töltve, és megígérve, hogy legközelebb megisszuk a maradékot.

Elég nagy sikert aratott a pálinka, és természetesen bármiféle helyesírási/gépelési hiba is csak neki köszönhető. (Elég nehéz 3 pálinka, meg 2 sör árnyékában gépelni... :D Lehet, h másnak nem, de nekem igen. )

Visszatérve a reggelemre: hajnali kettő után sikerült magam ágyba parancsolni, egy élmény volt a reggeli kelés. (és nem jó élmény...). De természetesen a mai nap is megérte.

Reggel egy kis csivava csaj lett ivartalanítva. Nyilván mikor az altató be lett adva, hisztizett, mint a fene, még a tulajt is majdnem megharapta. De aztán szépen aludt végig. Én csak nézhettem, nem mosakodtam be.

Az első hely a lovas tenyésztős hely volt. Mint kiderült, nem csak tenyésztenek, hanem vállalnak csikónevelést is. Az egyik 2-3 éves csikó hátsó lábán volt egy nagyon csúnya, mély seb. És mellesleg régi is. Lehetséges megoldások: klinikára küldés(=műtét) vagy pedig reménykedés. A reménykedés mellett döntöttek a tulajok. Amúgy is "csak" tenyészteni kell, nem versenyezni. Délután mentünk vissza, addigra lett letisztázva, hogy mi leszünk a kezelők. Tényleg egész régi seb, már egész jó adagnyi vadhús nőtt rá.
A tenyésztők látták, hogy dagad a ló lába a csánkjánál, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Aztán kiderült, hogy nem csak picit bedagadt, hanem tályog, ami feltört. Nah, ezt kell nekünk most rendbe tenni. A seb szépen ki lett tisztítva, meg kapott egy drain-t. Ezen kívül a doki megemlítette, h egy barátja nagyon ajánlja a mézet, mint idősebb sebek gyógyítóját. Csak egyet tudtam vele érteni, engem eléggé érdekel(t) a mézes/cukros gyógyítás, szóval többet tudtam róla, mint ő. :)
Most ezt lesz a kezelés: méz, méz, méz, esetleg cukor.

A délelőtt folyamán sok gyógyszert kellett kiszállítani, meg két hasmenős bocit is kezeltünk. Az elsőnek adhattam im injekciót (nagy dolog, igen, mert ez a doki szinte soha nem enged meg semmit). A második bocinak is hasmenése volt, de ráadásként még a legyek is beköpték, fincsi kis csontik mászkáltak a popsiján. Engem ért a megtiszteltetés, hogy lemoshassam. Annyira ki volt száradva szegény, hogy alig lehetett vénát találni. A fülébe lehetetlen volt adni, jugularist kellett szúrni, és az is csak sokadjára sikerült.

Ebédelni csak fél óránk volt. Természetesen mindig van nálam valami hideg kaja, soha nem tudhatod, mennyi idő lesz enni. Reggelizni nem igazán tudtam, mert későn keltem, de délelőtt bekaptam 1-2 sajtos virslit. Aztán ebédidőben is szerencsém volt. A doki a pasijánál ebédel, és volt annyi kaja, hogy nekem is jutott. Sült husi, krumpli+saláta. Ismerős összeállítás, de isteni. Gyorsan kellett enni, negyedkor értünk a házhoz, háromnegyedre meg már a rendelőben kellett (volna) lenni.

Délután kisállatos rendelésen voltam, csak 1-2 érdekes eset volt Az első egy cica, aki már jár 2x itt az elmúlt héten. Az egyik lábujja el volt törve, de nem lehetett megműteni, mert a tulaj által preferált doki épp nem dolgozott. Ma végre bent volt, le lehetett vágni a lábujjat. És természetesen ha végre alszik az állat, miért ne vegyük ki a golyóit is. :) A doki csinálta az egyiket, én meg a másikat.

A mai másik érdekes eset egy idős németjuhász volt, aki eléggé le volt fogyva. A bordái kilátszottak, de a hasa óriási volt. A röntgen alapján semmit nem lehetett megállapítani, szóval meg kellett ultrahangozni. Ez alapján kiderült, hogy egy egészen nagy májdaganata van, valószínüleg egy parazita (Echinococcus granusosus) miatt. A héten visszajönnek biopsziára, és a labor talán időben kideríti, hogy mi (volt) a baj.

Jó éjt mindenkinek, és ajánlom, hogy ne alkohol-árnyékban írjatok blogot. :P