Utazz velem, az én világomba!

Reggel úgy döntöttem, hogy nincs kedvem kiszállásra menni, maradok a kisállatokkal, műtéteket nézni. Aztán úgy alakult, hogy nem csak néztem, hanem csinálhattam is. Először egy fiatal golden retriever kan került az asztalra, az első felét a doki csinálta, a másodikat én, és a varrást is rám maradt. Már nem is emlékszem mikor varrtam utoljára, kicsit remegett is a kezem, de aztán belejöttem. :) A második áldozat egy nőstény cica volt, itt is hasonló felállás volt a terv: egyik felét a doki, másikat én csinálom. Csak a doki közben kapott egy telefont, szóval én csináltam szinte az egészet egyedül. A varrást is, és egész szépre sikerült, meg voltam elégedve. :)

Még a délelőtt jött a rendelőbe egy hatalmas (50 kg) roti, sántasággal. Valószínűleg elszakadt a bal lábán a hátsó keresztezőszalag. Ízületi műtéteket itt nem csinálunk, a vizsgálat, röntgen után tovább lett küldve egy városi klinikára.

Egy tehenes helyre azért ki kellett szállni, és elképesztő volt. Vadonat új minden, modern. Először mikor beléptünk, egy tehén feküdt az asztalon, az oldalára döntve. Nem akartam hinni a szememnek. De tényleg egy tehén feküdt egy asztalon. Valami hidraulikus szerkezet, ami először függőleges, a tehén mellé áll, rögzítve van a mellkasánál meg a hasánál. Aztán a függőleges fal elfordítható, vízszintes asztal lesz belőle. Meg kell kötni a tehén lábait, és máris lehet a körmöket szervizelni. Elképesztő. Míg a két doki a tehén lábát kötözte be, én az automata fejőberendezésen ámultam, egész közelről meg tudtam nézni. Vicces volt a sok tehén, ahogy álltak sorba. Fejés közben fincsi granulátumot is kapnak. De kb csak minden ötödiket fejt meg a gép, a többiek szomorúan kisétáltak - be van állítva, hogy max milyen időközönként, max napi hányszor lehet egy tehenet fejnie, és valami chip-szerű azonosító van az állatok nyakán, az alapján tudja a gép, hogy melyik melyik.

Ilyesmi volt a körmölő-asztal

Valami villanegyedbe mentünk utána, a hátsó udvaron pedig egy kis baromfiudvar volt. Furcsa. A tyúkok betegek, kettő már el is pusztult. Valami nátha-szerű betegség. A madarakon kívül két "minipig" is volt, amik amúgy szerintem inkább csüngőhasúak voltak. De ha a gazda szerint "minipig", akkor szerintünk is az. :)

Az utolsó délelőtti hely valami elképesztő volt. A főút melletti erdőben egy bekerített rész, kis eldugott házacska, öreg néni. És 17 kutya. Valami kopó-szerűségek (vagyis nem mind, van 2 agár is). Mint kiderült, rókakopók, de nem angol, hanem francia rókakopók (bár van, amelyikben angol is van). Ha lett volna nálam fényképezőgép, csináltam volna róluk képet. Egy jóbarátom nagyon otthon van a kutyafajtákban, kíváncsi lettem volna, hogy ezt (fel)ismeri-e. :) A kutyák ki-be járhatnak a lakásba, de a hatalmas udvarra is kimehetnek. Minden az övék. Elfogadnám ezt a kis házikót, telkestül, akár kutyástul, csak én nem engedném be őket. Amúgy egy öreg, 11 éves kan volt a beteg, akihez kimentünk. Már kölyökkora óta van valami gerincbetegsége, ami miatt nehezen jár, és fájdalomcsillapítót is szed. Mostanában rosszabbul lett, és a gazdi valami új gyógyszert akart kipróbálni, azt mentünk beadni. Reméljük használ, és még egy picit boldogíthatják egymást.

Délután a kisállatos rendelésen voltam. A múlt héten behoztak egy hasfájós cicát, ma jöttek kontrollra. Már sokkal jobban van, alig érzékeny a pocija. Kontrollra jött egy másik cica is, az az ördög, akinek le lett vágva az egyik lábujja. Most is elég gonoszan viselkedett, ráadásul mikor visszatettük a ketrecbe, akkor jutott a doki eszébe, hogy az egyik gyógyszert nem adta be neki, vehettük ki újra a hordozóból, leugrott az asztalról, megint kergetőzés a vizsgálóban körbe-körbe. De aztán természetesen mi győztünk, megkapta a gyógyszert és már tényleg mehetett nyugodni a dobozába. 

A kishörcsöggel is visszajött a gazdi, de már első ránézésre látszott, hogy nem javult semmit, sőt, sokkal rosszabb. Múlt héten még eleven volt, most meg csak gubbasztott, a szőre csupa gubanc volt. Amikor elindult, akkor meg csak körben tudott menni, ferde fejtartással. Végül el lett altatva. Még csak pár hetes volt a kis állat, nem kellett volna hogy így járjon szegény.

Egy öreg bácsi tipegett be két hordozóval. Az egyikben egy egészséges cica volt, akinek összefilcesedett a szőre. Először csak a fenekéről akartuk leborotválni a filces részeket, de a bácsi kitalálta, hogy nyírjuk meg az egész macskát kopaszra... Szegény borzasztóan nézett ki a végén... A fején+lábain maradt szőr, máshol meg nem. Ráadásul nem tervezett koncepció szerint, hanem csak ahogy esik, úgy puffan alapon. Itt-ott hosszabb, máshol rövidebb, egyik lábon szinte nem marad szőr, másikról meg semmit nem vágtunk... Tényleg sajnáltam kicsit szegény párát... :) A másik cicának a szegycsontján végig volt egy jó tenyérnyi növedék. Kiderült, hogy tályog. Kapott otthonra gyógyszert, amitől majd valószínűleg kifakad/felszívódik. Ha nem, akkor műtét. Nem olyan idős cica, de az egyik szemére már teljesen vak, a másikkal sem lát túl sokat. Most meg még ez is.

Egy labradort hoztak be, aki teljesen egészségesnek tűnt, vidámnak. A tulajdonost sajnos nem értettem teljesen, de valami olyasmit mondott, hogy a kutya teljesen lebénult, valami balesetben délelőtt. És hogy az ő lábujját is megharapta. Természetesen a lábujjat is meg kellett vizsgálni, és tényleg elég rosszul nézett ki - véraláfutás, stb. De valszeg nincs eltörve. Bár én azért megnézetném a kórházban is... Mikor elmentek, a doki elmondta, hogy ez egy genetikai betegség, a neve EIC. Exercise Induced Collapse - ha túl sokat szalad, akkor először a hátulsó fele adja fel a szolgálatot, aztán az eleje is. Nagy gond a munkakutyáknál. Picit utána is olvastam, mert nem hiszem, hogy erről tanultunk volna, vagy ha igen, akkor inkább az apró betűs részben, mint a törzsanyagban.

Utolsónak még egy kis csivava jött be, sánta. Pedig most lettek levágva a körmei. Csak azt nem vette észre a gondos gazdi, hogy egy kb fél centis körömdarab már belenőtt a lábába. Egy mozdulattal ki lett húzva, a kutya meg se nyekkent. Aztán a kutya összes körme le lett vágva. Újra - az otthoni művelet után. Még így is volt, amelyikből 3-4 milit lehetett vágni. A gazdi nagyon ért hozzá, hogyan nem kéne csinálnia...

Most meg dörög és villámlik, elég nagy vihar közeledik. Remélem kicsit lehűl a levegő holnapra, de azért nappal az eső ne essen, elég ha éjszaka zuhog egyet, és holnap megint kisüthet a nap.