Ma csak délig kellett a rendelőben lennem, a délután nem sok érdekeset tartogatott, szóval hazajöhettem.
Reggel arra keltem, hogy a labrador a teraszomon sétálgat, nyüszít és ugat, be akar jönni... Pedig a teraszra eddig soha nem jött fel, követett az udvaron, mikor hazaértem, de a teraszlépcső előtt megállt. Persze nem engedtem be, és mire elkészültem, már eltűnt. Felpattantam a bringára, és elindultam. De a kutya felkelt, és utánam jött. A ház sarkánál megállt, azt hittem leráztam, de utánam szaladt. Kiabáltam, h menjen haza, de ő csak a farkát csóválta. Megálltam, tovább kiabáltam vele, és néztem csúnyán, de ő csak örült, hogy megyünk felfedezni. Vissza kellett mennem vele. Találtam egy játékot, eldobtam neki, aztán elszaladtam. Lassú, lusta labrador, de mégsem tudtam lerázni. Újra visszamentünk, próbáltam a háziak teraszán "hagyni" őt, leugrottam a túloldalon, de ő is leugrott. Végül be kellett csengetnem, hogy hívják be őt, ha nem akarják, hogy velem jöjjön. :)
Eléggé lógott az eső lába, mire végre elindultam, már előre bedobtam a táskámba az esőkabátot. A rendelőtől nem messze kezdett az eső cseperegni, de szerencsére nem áztam meg, míg odaértem. Nem sokkal később jó nagy zuhé kerekedett. Én a rendelőben maradtam, aminek örültem is, mert közben leesett, hogy az esőkabátnak nincs csuklyája. Egy szuka ivartalanítással kezdtünk, bemosakodtam, de csak asszisztáltam, nem csináltam semmi nagyon kiemelkedő dolgot. A varrást is a doki csinálta.
Ma elég kevesen voltak a rendelésen, gondolom délelőtt kevesebben érnek rá, mint délután. Egy kistestű kutyát hoztak előesett harmadik szemhéjjal (cherry eye). A dokinak harmadik-negyedik próbálkozásra sikerült visszatennie. Ha megint előesik, akkor viszont meg kell műteni.
Egy kutya már többször járt a rendelőben az elmúlt pár héten, de nem jöttem rá, mi a baja. A bal hátsó lábán mindig volt egy zokni, de semmi komolyabb sérülés nem látszott. Végül ma derült ki. 5-6 hete voltak Franciaországban, és egy mezőn 6 toklász ment a kutya lábába. Valamiért nem lehetett kiszedni őket, meg kellett várni, hogy maguktól kijöjjenek. Tegnap jött ki a hatodik. Elég hosszú vándorlás után sikerült kikerülnie a kutyiból.
Délben jöttem haza, elég rossz idő volt, kellett még pulcsi is. Megnéztem pár filmet, és három körül kimentem napozni. Addigra újra 30 fok fölött volt, verőfényes napsütéssel. 2 órát napoztam, aztán már felforrt az agyam teljesen, az árnyákban olvastam tovább. Nyugis délután, szeretem.
Mivel ma semmi más nem történt, írok a bocinyelvekről. Annyira édesek, és annyira érdesek. Imádnivalóak. :) Nem minden boci kíváncsi, de amelyik igen, az odajön, és próbálja a nyelvével berángatni a szájába minden testrészedet. Ruhát, hajat, kezet, mindegy neki. A kisboci cuki, de amikor a tehén csinálja ugyanezt, az igazán elképesztő. Egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia.
Nem kell, hogy ekkora legyen, megelégednék egy kétszemélyes fonendoszkóppal is. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.