Reggel én is sokáig aludtam, de még így is hamarabb keltem, mint Ville. Amúgy először picit kényelmetlen volt a kanapé, amin aludtam, mert nem volt teljesen vízszintes, hanem a fal felé lejtett, de mostanra már kikísérleteztem azokat a testhelyzeteket, amikben kényelmes az alvás.
Nagyon esős idő volt, semmi kedvem nem volt elindulni. Eredetileg ki akartam volna menni Suomenlinnára, mivel mikor legutóbb ott voltam, csak a kikötőt láttam. De ilyen időben annyira nincs kedve az embernek sokat sétálni.
Sebaj, majd megnézek pár múzeumot a listámról. Van egy jó kis füzetem, benne sok-sok múzeum, és nagyon sok közülük ingyenes. Egy óráig még filmet néztünk, aztán útra keltem. Persze az nem jutott eszembe, hogy hétfőn semmi kulturális hely nincs nyitva...
Végül egyetlen helyet találtam, egy villamosmúzeumot. Már pár napja be akartam menni, csak nem találtam meg, hogy hol van. Most újult erővel vágtam neki, és szerencsére megtaláltam.
Mivel semmi más nem volt nyitva hétfőn, újra nyakamba vettem a várost. Az eső már nem esett, szóval nagyon kellemes volt. Reggel kaptam kulcsot a lakáshoz, nem kellett aggódnom, hogy hogyan jutok be, nem kellett Villével egyeztetnem. Szerencsére otthon volt, picit dumáltunk, megittunk 1-1 citromos sört, aztán én elkezdtem készülődni az estére. 7-re mentem a vasútra, Ville azt mondta, hogy ő majd később csatlakozik.
Végül a "szülinapi buli" egész csendesre sikeredett. Az Afrikai srác (Sylvester) meg az orosz csaj (Polina) jöttek el, hármasban elmentünk bowlingozni. Előtte persze elmentünk 5 eurós pizzát enni, hárman rendeltünk egyet, és utána mentünk a pályára. Én még soha nem bowlingoztam, csak tekéztem, és nem mondanám, hogy az én sportom. Az első pár gurítás borzalmasan sikerült, de aztán szép lassan belejöttem, és mire letelt az egy óra, addigra feljöttem a második helyre (oké, oké, csak háromból, de legalább nem utolsó lettem...). Sajnos elképesztően drága volt a pályabérlés, de azt hiszem, talán megérte, és szívesen mennék itthon is.
Mire végeztünk, addigra Ville is csatlakozott hozzánk. Vicces, hogy egy orosszal meg egy feketével hoztam őt össze, és nincs jó véleménye erről a két csoportról. Amikor kérdeztem, hogy miért van Helsinkiben ennyi fekete, akkor kifejtette, hogy ha Finnországba költöznek, akkor ingyen kapnak lakást, ellátást meg egy csomó pénzt, és nem kell dolgozniuk stb. Nekem sem lenne róluk jó véleményem... Szerencsére akikkel én összefutottam, azok mind dolgoztak, volt, aki suli mellett, és volt, akinek két melója is volt.
Az első szállásadóm is ígérkezett, még az este elején beszéltünk, hogy jön, de aztán nem jelent meg. Mivel a bowling hely bezárt, elindultunk a városba keresni valami jó kis beülős helyet. Végül a város egyik legmenőbb pub-jában kötöttünk ki, az Aussie Bar-ban. A zene nagyon jó volt, és nagyon sajnáltam, hogy nincs hely táncolni. Sylvesterrel meg Polinával közösen vettünk egy mojito vödröt, és ezzel végére is értem a péznek, amit magammal vittem. Picit megfeledkeztem róla, hogy nem Győrben akarok elmenni iszogatni, hanem Helsinkiben...
A bárban még egy sráccal találkoztunk, egy kevésbé bulizós, picit nehezebben megnyíló, idősebb valaki, Németországból. Először nagyon fura volt, de aztán ahogy egyre többet beszélgettünk kiderült, hogy igazából nagyon rendes.
Éjfél körül takarodót fújtunk, hogy mindenki hazajusson még az utolsó buszokkal. Villével villamosoztunk, aztán kitalálta, hogy kéne valami kaját szereznünk, mielőtt lefekszünk. Egy tök jó étterembe mentünk. Mármint nem igazi étterem, hanem inkább kifőzdés-gyorséttermes valami, főleg indiai kajákkal. Minden csak finnül volt kiírva, szóval sok esélyem nem volt választani, Villére bíztam, hogy mit kapok, csak annyit kértem, hogy csirke legyen. Azt hiszem, hogy ha régebb óta ismert volna sem tudott volna jobbat választani. Fincsi csirkemellcsíkok, currys-chilis mártással, rizzsel meg egy pici salátával. Teljesen teleettem magam. Persze pénzem már nem volt, szóval ő fizetett mindent, de megígértem, hogy másnap visszaadom.
Mielőtt lefeküdtünk volna még beszélgettünk kicsit. Volt még mogyoró, meg csoki, azt eszegettük, és ittunk egy jó forró teát is. Jah, és kaptam tőle ajándékot is a szülinapomra. Sütit :) Nyami.
Hulla fáradtan dőltem le aludni. Már csak én voltam vendégségben nála, így ő végre alhatott a saját ágyában, nagyon boldog volt tőle. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.