Amikor a botanikus kerben voltunk Sylvesterrel meg Polinával, láttunk egy nyulat, és a srácok állították, hogy az egész belváros tele van velük. Pár nappal később sétáltam, és egy pad alól szaladt ki ez a tapsifüles. Ugrott párat, és megállt, nyújtózkodott. Bőven volt időm elővenni a telefonomat és pár képet csinálni. Ez lett a legjobb közülük.
Mikor elindultam felé, akkor gondolkozott egy darabig, aztán szép lassan odébbsétált. Nem hinném, hogy a vadonban sokáig túlélne. Mondjuk tényleg fura, hogy mennyire képesek ezek az állatok alkalmazkodni mindenféle körülményekhez, jelen esetben a városi élethez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.