Suomenlinna egy sziget, szó szerint "finn vár" a jelentése. Igazából katonai erődítmény, nem egy tipikus vár, amire a neve alapján számítanánk. Ha jól emlékszem, a XVIII. században kezdték építeni, még amikor svéd királyság része volt. Aztán persze jöttek az oroszok is, és végül Finnország önálló lett, így a sziget is. Azt gondoltam, hogy már csak egy turistalátványosság, de kiderült, hogy sokan (800-1000 fő) laknak is a szigeten, és 400 embernek munkahelyet is biztosít a hely.
A sziget csak komppal közelíthető meg, naponta többször (félóránként-óránként) járnak járatok, amiket Helsinki város üzemeltet. A menetidő kb 20 perc.
A kilátás a kikötőből, ködben és szép időben: 
Sajnos már "tél" van, és elég sok létesítmény zárva volt, amikor ott jártam. Rögtön a kikötő mellett van egy látogatóközpont és információs iroda. Ahogy észrevettem, leginkább egy fűtött váróteremként szolgál :) A belső termekben valami kiállítás volt, elég absztrakt képekből. A művész is jelen volt, és lehetett vásárolni és rendelni tőle. Valamiért nem kaptam kedvet hozzá. :)
A "kék utat" követve a sziget legtöbb látványossága elérhető. Az első, ami mellett elhaladunk, a templom. Sajnos képem nincs róla. Érdekessége, hogy világítótoronyként is üzemel.
A szigetnek egyébként saját könyvtára is van, valamint egy csomó rendezvényterem, amik kibérelhetőek különböző alkalmakra. Egy kisbolt van a kikötőtől kb fél percnyi sétára, és rengeteg étterem és kávézó. Szinte minden sarkon belefuthatsz egybe.
Körülbelül 10 perc sétára a kikötőtől található a központ, benne egy múzeum. Nem mentem be, picit sokalltam a 6 eurót. Ezen kívül egy ajándékbolt is van bent, mindenféle haszontalan, de annál mutatósabb Finnországos, Helsinkis, Suomenlinnás aprósággal.
Egy rövid hídon lehet átjutni a következő szigetre. Az erődítmény összesen 8 szigeten épült, ebből öt érhető el gyalog, a többire csónakkal lehet eljutni.
A következő látványosság a főtér, közepén az alapító (Augustin Ehrensvärd) sírkövével. Ettől nem messze található a száraz dokk, ami a legnagyobb volt a saját idejében. A mai napig használják, az egyik legrégebbi dokk a világon, főleg régi hajókat újítanak fel benne. Most terveznek rajta felújításokat, és szeretnék, ha látogatható lenne a nagyközönségnek is
A kék út mentén tovább haladva, jobb kéz felől található a Piper Park, közepén egy tóval és a Piper Café-val. Nyáron tele van virágokkal, most már sajnos csak elképzelni tudtam, hogy milyen lehet.
Még tovább haladva egyszer csak elérünk a beach-re.
Nagyon hangulatos hely. Amikor a térképen láttam, hogy van strand a szigeten, csak nevettem. Ki a fene akarna itt strandolni? De annyira jól néz ki, hogy majdnem kedvet kaptam a fürdéshez, de rájöttem, hogy lassan nulla fok van, nem lenne szerencsés. :) De nyáron el tudom képzelni a helyet. A jó kis öbölben szépen felmelegszik a víz, és egész elviselhető lehet.
És egy fa sirály vigyáz a rendre.
Letértem a kék útról, és megkerestem az ágyúkat. Pici kis part menti ösvény, gyönyörű kilátással.
Az ösvényről szép időben látható Helsinki, és a főbb látványosságok felismerhetők: A vasútállomás, a katedrális, 1-1 templom.
A homokos strandtól nem messze egy köves partszakasz is van. Amikor először jártam errefelé, még valamikor nyáron, a kompról láttam sok embert ücsörögni a sziklákon, páran meg a vízben úszkáltak. Akkor azt gondoltam, hogy soha semmivel nem tudnának rávenni, hogy belemenjek a vízbe. Most már, ha meleg van, legalább a lábamat belelógatnám :)
A sziget kikötőtől legtávolabbi pontján található a Királykapu. Ez a sziget főbejárata és egyben jelképe. Nyáron innen indul a vízibusz vissza a fővárosba. Ahhoz képest, hogy ez a fő látványosság, elég nehezen találtam meg. Azt hittem, hogy már odaérek, és a sarok mögött egyszer csak meglátom a kaput, de csalódnom kellett. Csak újabb várfal volt ott. Még pár perc kellett, mire végre odaértem.
Szép lassan visszaindultam, hogy elérjem a következő kompot a városba. Alig fél órányi séta volt csak az út.
Persze azért van még 1-2 említésre méltó dolog a szigeten. A kedvencem az, ahogy az utakat kialakították. Mármint amiből. Kövek vannak lerakosgatva. Nagyon jó rajtuk sétálni, masszírozzák a talpat. Mivel az egész környék tele van kövekkel, nyilván ez volt a legésszerűbb és legolcsóbb megoldás az építéskor.
Gondolkoztam rajta, hogy ha valaki kérdezné, hogy mi az a dolog, mi az a hely, amit mindenképpen látni kell Helsinkiben, akkor egyértelműen Suomenlinnát mondanám. Minden megtalálható itt, amire valakinek szüksége lehet, ami valakit érdekelhet. Komputazás, ami kihagyhatatlan az "ezer tó országában". Múzeumok, amiket illik meglátogatni egy városnézéskor. Kisbolt, ha valaki csak egy kis apróságra vágyik, éttermek, ha egy kiadós ebéd vagy vacsora a cél, kávézók, ha egy hangulatos helyen szeretnénk kis időt eltölteni, és persze a parkok, ahol nyáron nagyon jó lehet családi pikniket tartani. Ajándékbolt, ahol megvehetjük a bizonyítékokat, hogy Finnországban jártunk. És persze a városias részen kívül ott a természet is: a parkokban fák, virágok; homokos és köves tengerpart; néhány magasabb dombocska, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a nyílt tengerre is. Ne hagyjuk ki a múlt emlékeit sem. A Királykapu, a templom, a várfalak, a főtér és néhány alagút lőállásokkal.
Tényleg minden egy helyen, mindenki megtalálja a neki legfontosabb, legérdekesebb dolgokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.