..Végre nyitott a kapu, indulhattam felfelé a gépre. Vagyis előtte még egy nagy raktárban várakoztunk vagy 30 percet. 
A mellettem lévő sorban valaki egy hatalmas egyszarvút cipelt. Gondolkodtam rajta, hogy elvegyem-e tőle. :) Azt hiszem hamarosan meg kell néznem a Gru-t újra. :)
Míg várakoztam, Édesanyáék kimentek a teraszra, ahonnan látni az induló/érkező gépeket, és közben folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk. Sikerült megtalálniuk az épületet, ahol vagyok, aztán a gépet is, amire felszálltam, szóval még egy utolsót tudtunk egymásnak integetni. :)
Aztán felszállt a gépem. Innen már nincs visszaút.
Délután egy körül szálltam le, kellett egy kis idő, mire a bőröndök is megérkeztek. Addig meg aggódhattam, hogy visszakapom-e. :) Eddig mindig csak olyan csomaggal utaztam, amit felvihettem a gépre, szóval ez volt az első, hogy várnom kellett a bőröndre, ezért picit izgultam. De nem veszett el a csomag és nem is lett semmi baja, így indulhattam a buszhoz.
A reptérről kb másfél órás buszozás után lehet eljutni a központba. A buszra nem kellett sokat várnom, és jó helyet is találtam rajta, tudtam picit nézelődni, amíg el nem aludtam. :) A centrumtól a kikötő 4-5 km, mehettem volna metróval, de mivel egy csomó időm volt, inkább sétáltam. Pár perc után rájöttem, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, de ha már elindultam, nem fordultam vissza.
Először abban sem voltam biztos, hogy melyik irányba kell mennem, de szerencsére jól döntöttem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a bőröndöt húzni. Meg közben a rengeteg csövest kerülgetni. Fura, hogy Stockholm ennyire tele van velük.
Jó egy órát sétáltam a kikötőig, kezem-lábam majd leszakadt, mire megláttam a kompállomást. Sietnem kellett, mert már nem volt sok idő az indulásig, de még jó nagyot kellett kerülnöm mindenféle útépítések miatt. Az állomás ajtaja zárva volt, aztán rájöttem, hogy a másik épületbe kell mennem. Király... A jegyet előre megvettem, már csak be kellett váltanom az automatánál a beszállókártyára. És még mindig időben voltam, felszálltam a kompra, gyorsan megkerestem a szobámat, és végre lepakoltam. Mondanom sem kell, hogy teljesen hulla fáradt voltam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.