HTML

2014.08.30. 23:38 Lovasnocy

Setomaa, avagy Oroszország vízum nélkül?!

A mai program egy nagyobb kirándulás volt, az úticél pedig Setomaa avagy Szetuföld. A terület Észtország déli részén fekszik, de átnyúlik az orosz határon is. Az itt élő emberek a szetuk, egy külön népcsoport, saját szokásokkal, hagyományokkal, vallással és nyelvvel. A kultúrájuk különbözik az észt és az orosz kultúrától is, de mindeközben hasonlít is mindegyikre.

2011_08_06_6820(2).jpg

Az első állomásunk Lüübnitsa volt, egy észtországi orosz falvacska. Itt felmentünk egy toronyba, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt Oroszországra, ami csak 200 m-re van innen. A faluban sokan élnek hagymatermesztésből, és a halászatnak is nagy hagyománya van. A halászoknak nagyon oda kell figyelniük, hogy a hajójuk nehogy orosz vizekre sodródjon.

Az már ott Oroszország a túlparton.

IMAG1925.jpg

Lüübnitsa után egy Szetu Farmmúzeumba mentünk, ahol megismerhettük a tradicionális szetu életet a XIX. század után. Fontos volt számukra, hogy kívülről, az utcáról a járókelők ne láthassanak be az udvarra, viszont aki belép a kapun, az rögtön láthassa a gazdagságukat. Ennek érdekében nagy, tömör fakaput állítottak, az épületeket pedig a magyartól eltérően, nem egymás mögé, hanem négyszög alakban, az udvar négy oldalán helyezték el. Minél több melléképület volt, minél nagyobb ház, annál gazdagabb volt a család.

ajtó.jpg

22966155c213d7_m.jpg

Minden melléképületnek külön funkciója volt. A mosókonyhában mostak, és a lányok nyáron itt aludtak, míg a fiúk a pajtában. Külön épület volt a gabona tárolására, egy másik a szerszámoknak. Mivel a férfiak és fiúk mindent igyekeztek maguk gyártani, volt egy épület, ami tulajdonképpen kis műhely volt, ezt télen fűteni lehetett.

A lakóház rönkfából készült, mérete attól függött, hogy mennyire volt tehetős a család. Általában egy kisebb, nem fűthető szoba volt, itt különböző élelmiszereket tároltak, és ha még nem volt túl hideg, akkor kézimunkázni, aludni is lehetett itt. A "nagy" szoba volt a családi élet helyszíne. Télen itt zsúfolódott össze a család a "ház szíve", azaz a tűzhely körül. A szobába belépve szemben a sarokban egy kis imahely van kialakítva, a belépő vendég előbb hajt fejet ennek, s csak ezután a családfőnek. A szetuk nagyon vallásosak voltak.

IMG_0931.JPG

Az ajtó mellett volt egy díszes ágy, itt aludt a legidősebb leány. Ha jött az udvarló, akkor itt láthatta, hogy mennyi és milyen a lány hozománya, és ha a lány maga mellé ültette a fiút, akkor az apa tudta, hogy szívesen menne hozzá. Persze a legtöbb házasság érdekházasság volt, a szülők hozták össze a fiatalokat, ha tetszett nekik, ha nem. Miután az első lány férjhez ment, a következő foglalta el az ágyat.

Ahogy nálunk, a szetuknál is nagy szerepe volt az öltözködésnek. Már ránézésre meg lehetett mondani, hogy aki szembe jön az lány-e vagy asszony, illetve hogy legény-e vagy már nem.

Még egy fontos, elmaradhatatlan része van a szetu udvarnak: a szauna. Ez az épület volt az első, ami minden udvarban megépült. Ide már be tudtak költözni, amíg a család összegyűjtötte a pénzt, építőanyagot és a lakóház valamint a melléképületek elkészültek. A szauna a többi épülettől távolabb, teljesen külön helyezkedik el. Ennek fő oka, hogy ha esetleg lángra kap, akkor a tűz ne terjedhessen át a lakóházra. A szauna általában kémény nélküli, úgynevezett füst szauna. Használata előtt 3-4 órával tüzet kell rakni, majd az ajtón keresztül kiszellőztetni a füstöt, emiatt az egész szauna fekete, kormos. Mivel a füst fertőtlenít, gyakran használták ravatalként és az anyák gyermekeiket is itt hozták világra.

Seto_02_suvi_2009_001.jpg.jpg

Tovább folytattuk a buszozást, egy nagyon érdekes helyre mentünk, Oroszországba. Micsoda?! Oroszország?! De hisz nincs vízumom, és még az útlevelem sincs nálam!

Az észt-orosz történelem megérne egy külön fejezetet, most inkább hagyjuk is, a lényeg, hogy bonyolult, és a sok bonyodalomnak végül az lett az eredménye, hogy Oroszország picit belelóg Észtországba, ezzel teljesen elvágva több falvat a tulajdonképpeni országtól.

boot.png

2008-ig ez volt az egyetlen út a két terület között, és az oroszok nagy kegyesen megengedték, hogy itt vízum nélkül lehessen közlekedni. Egy nagyon fontos szabály viszont van, és erre táblák is figyelmeztetnek: tilos megállni! Ez egyben azt is jelenti, hogy valamilyen járművel kell menni, gyalog tilos.

A belógó területet "Saatse saabas"-nak, azaz csizmának nevezik. Ez egy körülbelül egy négyzetkilométeres rész, az oroszországi útszakasz 900 m. Különböző egyeztetések folynak/folytak arról, hogy az oroszok odaadják az észteknek, cserébe más - gondolom hasonló méretű - földért.

A rövid oroszországi utazás után visszaértünk Észtországba, és jó sokáig szorosan a határ mellett buszoztunk. Az eső esett, de azért ha nagyon figyeltünk, lehetett látni itt-ott az erdőben a határjelölő oszlopokat. Nem tanácsos gombászás vagy bogyószedés közben átcsámborogni.

Elhaladtunk a Koidula vasútállomás mellett, ami pár éve épült, az egyik legnagyobb észtországi beruházás az elmúlt időszakban. Lehetővé teszi a tehervonatok áthaladását és állomásozását, így tehermentesítve az ország többi részét, főleg Tartut.

Már alig vártuk, hogy megérkezzünk a következő állomásra az Obinitsa faluban található Taarka Ház-ba, ahol végre ebédet kaptunk. Pici fenntartással kezeltem a dolgot, már kaptam egy kis ízelítőt az észt konyhából, és aggódtam, hogy éhes maradok. Kellemeset csalódtam, olyan jól laktam, hogy majd kipukkadtam.

A leves egy hideg, nyári zöldségleves volt, ami biztos jól esett volna egy meleg napon, de mindenki össze volt fagyva. A "leves" tulajdonképpen csak saláta volt, sok-sok öntettel. Nyersen volt benne saláta, paradicsom, uborka, paprika, és valami fűszeres lé volt rajta. Egyébként finom volt, mégsem tudtam belőle enni, annyira idegen volt a megszokott ételeinkhez képest.

A második fogás krumpli volt hússal, de a hangsúlyok picit eltolódtak. A főétel valami hagymás burgonyapüré volt, ami kinézete ellenére isteninek bizonyult. Ehhez lehetett enni valami barbecue-szósz szerű öntetet, amiben füstölt szalonna darabkák voltak. Szintén nagyon fincsi. Nem győztük enni, és még én is többször szedtem magamnak.

A desszert sima piskóta volt,rajta egy kis cukrozott alma, és ez megszórva még dióval. Nem igazán nyerte el a tetszésemet, mert a diót a sütiken nem szeretem. A desszert mellé mentás-gyümölcsös teát szervíroztak.

Ebéd utáni alvás helyett még egy program várt ránk: A Piusa homokbarlangok. Régen az üveggyártáshoz Németországból hozták a homokot, de aztán rájöttek, hogy olcsóbb lenne saját anyagból dolgozni. Találtak is egy jó helyet - ez volt Piusa - és elkezdték a bányászatot. Eleinte csak néhány ember dolgozott, kézi fejtéssel, aztán szép lassan kiépítették a síneket , minden egyre jobban gépesítve lett.

IMAG2036.jpg

Mostanra a bánya bezárt, bár még mindig lenne bányászható része. Mivel kevés a zavaró tényező és a hely viszonylag jól véd az időjárási tényezőktől, sok-sok denevér alussza téli álmát a barlangrendszerben. 7 faj, körülbelül háromezer példánya telel itt évente, a helyet ezzel a Balti-térség legnagyobb telelő helyévé téve.

Indulás előtt még benéztünk egy kis kerámiaműhelybe. Én már hulla fáradt voltam, nem is annyira tetszettek az áruk, meg különben sem akartam vásárolni, így alig vártam, hogy végre újra a buszon ülhessek és alhassak a koliig.

Elképesztő, hogy mennyi élmény, mennyi program sűríthető bele egy napba, és hogy mennyi mindent láttunk, és mégis milyen keveset. 

Szólj hozzá!

Címkék: Oroszország Erasmus Észtország Russia Ízek Házasság Szauna Vízum Konyha Étel Tartu Estonia Barlang Kerámia Határ Hagyomány Denevér EMÜ Setomaa Szetuföld Szetu Seto Lüübnitsa Szetu Farmmúzeum Lakóház Saatse boots Saatse saabas Koidula Obinitsa Taarka Piusa Homokbarlang Üveg


A bejegyzés trackback címe:

https://utazzvelem.blog.hu/api/trackback/id/tr966683577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása