Elérkezett az első napom. Már elterveztem, hogy odamegyek a recepcióra, megmondom ki vagyok, és hogy szerezzenek nekem egy dokit. 8 körül értem oda, de a klinika csak kilenckor nyit... Már gondolkoztam, hogy inkább visszamegyek a koliba aludni, de aztán egy oldalsó ajtón beengedtek.
Megtaláltam a tanulószobát, lepakoltam, aztán elindultam keresni valakit. Egy asszisztens volt az első, akibe belebotlottam. Bár az egész éjszakát végigdolgozta és nagyon fáradt volt, ahelyett, hogy hazament volna segített nekem. Kaptam tőle ruhát, és mivel a beosztásban sehol nem találta a nevem, kikereste nekem a legjobb eseteket, és az orvos gondjaira bízott.
Már kora reggel egy műtéttel kezdtünk, egy pomerániait hoztak luxált patellával. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a térdkalács nincs a helyén, műteni kell. Elkezdtük altatni az asszisztenssel meg egy litván erasmusos csajjal, de az egyik gyógyszer után nagyon furán kezdte venni a levegőt, allergiás volt a szerre. A műtét természetesen törölve lett, eléggé bántam, mert szívesen megnéztem volna, sajnos otthon az egyetemen nem nagyon lehet bejutni a csontműtétekre.
A másik műtőbe közben elkezdtek bevinni egy cicát, akinek méhgyulladása volt, ivartalanítani kellett. Jófej volt a doki, bemosakodhattam és én asszisztáltam. Ahogy elkezdtük a műtétet, kiderült, hogy nem is méhgyulladás, hanem vemhes a cica... Nem értettem, hogy lehet ennyire félrediagnosztizálni valamit, megkérdeztem hogy mi történt. A tulajnak nem volt pénze ultrahangra, állította, hogy a cica nem találkozott hímmel és a tünetek gyulladásra utaltak. A kiscicák meg amúgy is elpusztultak volna, mert az előző klinikán kapott olyan gyógyszert, ami károsította őket.
Délután egy másik doki mellé szegődtem, egy kutyát próbáltunk diagnosztizálni, aki eddig szobatiszta volt, és most már nem az. Még nem derült ki a pontos ok, de sok dolgot sikerült kizárni. Kenetet festettem, mikroszkópoztam, röntgeneztem. Érdekes eset volt.
Fél öt után már nem volt több izgalmasnak ígérkező eset, visszajöttem a koliba. Nekiálltam tanulgatni, aztán hajnalig csak forgolódtam. Kellett nekem azt mondanom, hogy bárhol, bármikor képes vagyok elaludni?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.