Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ma nem voltam képes felkelni 7-kor és elmenni a klinikára...
Ébresztőt sem állítottam, mert tudtam, hogy esélytelen, hogy délelőtt bármire is képes legyek. Kettő körül keltem, és elég rosszul voltam, megmoccanni is nehezemre esett. Amint felültem szédültem, meg hányingerem volt. Valami nagyon cukros löttyre vágytam, de nem volt szörpöm. Végül a tea mellett döntöttem, sok cukorral. Felkeltem, tettem vizet a forralóba (jah, igen, vettem egy használt vízforralót nemrég 3 euróért. Jó vétel volt!), aztán gyorsan visszafeküdtem és mire elmúlt a szédülés, a víz is felforrt. Jöhet a következő feladat: megcsinálni a teát, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, aztán vissza az ágyba.
Iszogattam a teát, aztán elaludtam. Egy jó óra múlva keltem, de még mindig nem éreztem magam jól. Filmet néztem, aztán még aludtam egy órát, és mire felkeltem, este 7 volt. Már kezdtem éhes lenni, és szerencsére tudtam is enni, kezdtem egyre jobban lenni. De persze "soha többet nem iszom semmit". :) Aztán felnéztem a polcomra, ami tele van észt röviditalokkal, és rájöttem, hogy nem állhatnak ott szegények árván egész félévben...
Annyira összeszedtem magam, hogy elkezdtem készülődni az esti bulira. :) De aztán a szobatársam meggondolta magát, hogy mégsem akar jönni, egyedül meg nem akartam menni, mert nagyon rossz hazasétálni éjjel a sötétben egyedül. Szóval nem mentünk sehová, csak a szobában beszélgettünk egy darabig, aztán folytattam, amit nap közben már elkezdtem: az alvást. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.