Utazz velem, az én világomba!

A salsa csoport vezetője ma egy salsa estet szervezett a próbaterembe. Az eredeti elképzelés az, hogy minden héten csütörtökön legyen valami összeröffenés, csapatösszetartás. Vagy itt a teremben, vagy valamelyik városi szórakozóhelyen. Néha csak egy kis filmezős, beszélgetős program, máskor meg inkább táncolós.

Az este nagyon jól indult, a tanár egy kis táncos viselkedés/illem előadást tartott. Számomra sok újat nem tartalmazott a mondandója, meg szerintem akibe szorult egy kis józan ész, az is tudott mindent. Gondolok itt arra, hogy a lányt nem hátulról, alattomosan, settenkedve cserkésszük be, és nem is csak megragadjuk a karját és a táncparkettre rángatjuk. Szintén fontos, hogy a tánc végén nem csak megfordulunk és lelépünk, hanem lehetőleg egy köszönöm-öt mormoljunk, még akkor is, ha nagyon rosszul éreztük magunkat. :) És még sok hasonló praktikus tanácsot kaptunk.

Mivel sok újonc volt, tartottunk egy kis ismerkedést. Bóklászni kellett a teremben, és aki szembe jött, azzal össze kellett egyesével érinteni a ujjakat. Először hüvelykujjakat, és elmondani a nevünket, aztán a mutatóujjat-honnan jöttünk (ország vagy észtországi megye). Középső ujj-tanulmányok/foglalkozás. Gyűrűs ujj-kedvenc ország, azaz hol élnél szívesen. Kisujj-kedvenc (lehetőleg latin) tánc.

A játék után kezdődött a tánc a "minden fiú kérjen fel egy lányt, úgy, ahogy tanítottam" felszólításra. Meglepődtem, mert valaki rögtön rám is lecsapott. Pár perc után le lett keverve a zene. "Köszönjétek meg úgy, ahogy tanítottam, aztán a következő számra kérjetek fel valaki mást". Ismét sikerült valahogy párt kapnom. Nem is alakul olyan rosszul az este. :)

Egyébként vicces volt, mert főleg bachata zenék voltak, és én életemben nem táncoltam még. Egyszer voltam egy buliban, ahol láttam már és ennyi. De tekintve, hogy az alaplépés kettőt jobbra-kettőt balra, nem okozott nagy nehézséget lekövetni amit a fiúk vezettek.

A teremben elképesztő meleg volt, meg a sok tánctól el is fáradtam, szóval elővettem a kis cideremet, és kimentem az udvarra, hátha valaki ki tudja nekem bontani. Szerencsémre pár srác állt kint, és nagyon segítőkésznek bizonyultak. Iszogattunk, beszélgettünk, aztán a benti zene elhallgatott, kizomba tánctanítás volt a következő program. Elképesztő tánc, annyira hihetetlenül... Nem is tudom mi a legjobb szó rá. Talán az, hogy nagyon erotikus. Nagyon szexi. És nem könnyű. Már az alaplépéssel akadtak gondok, aztán mikor elkezdtünk mindenféle figurákat táncolni... A férfi-nő kapcsolat is egészen egyedi, a fogás nem a szokásos "báli tartás". A homlokok és a csípők egymáshoz érnek, a két test teljesen összesimul. Volt néhány profi táncos is a csapatban, és amikor ők elkezdtek táncolni, egyszerűen nem tudtuk levenni a szemünket róluk.

Az este további részében sajnos már nem volt lehetőségem táncolni, a kezdő táncosok szép lassan hazamentek, a többiek meg nyilván inkább ismerősökkel táncoltak. De az udvaron jót beszélgettünk, iszogattunk, eszegettünk. A fiúk megpróbáltak megtanítani, hogy hogyan kell kinyitni az egyik sört a másikkal. Nem sok sikerrel jártunk, azt hiszem, hogy a sörbontogatás nem az én sportom. Később előkerült egy üveg bor, de bornyitó nélkül. Tesztelhettük a cipővel_falhoz_ütögetős_dugó_kijövős módszert, ami persze nem vezetett eredményre. Másoknak még cifrább ötletei meg praktikái voltak, de azok sem működtek. Aztán valahogy mégis előkerült egy dugóhúzó, nem kellett hazavinni a tele üveget.

Kettőkor bezárt a bazár, mindenkit kitessékeltek a teremből. Nekünk persze nem volt kedvünk még hazamenni, én még táncolni akartam valami jó helyen, a srácok meg inni. Végül négyen keltünk útra, a tánctanár, meg 2 észt srác. Az egyikük nagyon jófej, hamar megtaláltuk a közös hangot, a másik meg a barátja, egy elképesztően arrogáns, "mindent jobban tudok mindenkinél" típusú ember. De az este végére megtanultam elfogadni, és mivel az én nyelvemet is eléggé felvágták, szinte minden beszólására vissza tudtam vágni valahogy. Egy darabig kóstolgatott, de mivel nem talált rajtam fogást, nem tudott zavarba hozni megsérteni vagy megbántani, inkább átváltott az elviselhető viselkedésére. :)

Négyesben sétálgattunk a városban, bementünk 1-2 kocsmába, az egyik helyen pedig pálinkát (!!!) ittunk. Oké, nem igazi, 50 fok felettit, "csak" a bolti 40% körülit, de legalább pálinkát. Aztán a srácok kényszerítettek, hogy csocsózzak velük. Szerintem elég hamar megbánták, hogy nem hitték el, amikor mondtam, hogy nem tudok játszani. :)

A salsatanár aztán lecsatlakozott tőlünk, el kellett indulnia Tallinba. Mi meg városnézést tartottunk, nagyon szép helyekre mentünk, kis ösvényeken, lépcsőkön. Kár, hogy ha akarnám, akkor sem tudnám megtalálni újra. Már hajnali öt volt, amikor felmentünk valami magas domb tetejére. Valahonnan szereztünk mécseseket, azokat is vittük. Aztán az egyiküknek elege lett a gyertyából és eldobta jó messzire, de úgy, hogy közben az összes viasz a gatyámon landolt... Eléggé kiborultam, de nem akartam velük nagyon összeveszni, inkább csak fogtam magam és hazamentem.

Vicces volt, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk, a telefonom meg - amin a térképet szoktam nézegetni - teljesen le volt merülve. Mindennek ellenére jó irányba indultam, és egyenesen megtaláltam a helyes utat. Még egy pontot írhatok a "Noémi vs Tartu" táblázatban a nevem mellé.

Már világosodott, mire bebújtam az ágyamba és elaludtam.