Ma nagyon érdekes napom volt, a szemész mellé voltam beosztva.
A szemész egy idősebb doktornő, és dolgozik mellette egy fiatal, egy éve végzett állatorvos. A fiatal doki felveszi az adatokat, kórelőzményt aztán megvizsgálja a beteget. Ezután megbeszéli a másikkal az esetet, együtt visszamennek tulajhoz, a másik doki is rápillant a betegre, elmondja a diagnózist meg a kezelést, és már kész is.
Nagyon jó volt, mert én is csinálhattam a vizsgálatokat, a diagnózist angolul beszélték meg, hogy én is értsem, szóval nem csak álltam és bámultam meg unatkoztam. Öt körül jött az utolsó beteg, jó sok időt töltöttem ma a klinikán, és utána még be kellett mennem a városba.
Végre vettem egy észt telefont, így már bárki el tud érni illetve bárkit el tudok érni. Mondjuk nem mintha annyira sok emberrel akarnék telefonálni, de azért jó, ha van.
Este A holnap határa c. filmet néztük meg páran, jó későn értem haza. Egész jó film, bár azért vannak unalmas részek, de legalább nem moziban voltunk, ahol nem lehet beszélgetni. :)
Nagyon boldogan tértem haza. Egyrészt mert nem kellett gyalogolnom, hanem végre bringázhattam, másrészt meg szereztem két szuper lámpát. Az egyik srácnál a pincében porosodtak már egy ideje, szóval kölcsön adta őket a félévre. Egyik sem túl erős, de arra pont jó, hogy ha a szobatársam már aludna, akkor ha felkapcsolom, akkor én látok, őt meg nem zavarja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.