Utazz velem, az én világomba!

Ma volt az első észt néptáncórám.

A kezdő csapatban nagyon alap lépéseket tanultunk, aztán utána volt a haladó csoport órája, oda nem álltam be, csak néztem, de simán tudnám követni, valószínűleg jövő héten megkérdezem, hogy maradhatok-e. A profi csoport próbáját nem tudtam megnézni, el kellett mennem az Erasmusos kártyát kiváltani. Úgy volt, hogy a hétvégi tallini túrát is befizetem, de kiderült, hogy a hirdetett ár nem tartalmazza a hazautat, úgy meg már rögtön nem is éri meg... Szóval Tallinba majd később megyek valamikor.

9-körül kezdődött a Buddy Party, vagyis ész-külföldi ismerkedős buli. Úgy volt, hogy lesz valami szervezett ismerkedés, de az valamiért elmaradt. Bementem, körülnéztem, de nem láttam ismerős arcokat. Eléggé elgondolkoztam rajta, hogy inkább hazamegyek, de ha már befizettem a belépőt, akkor csak maradni kénem, nem? Kimentem az utcára, és csatlakoztam egy bandához: észt mentor és két mentoráltja; egy litván meg egy német lány. Elbeszélgettünk egy darabig, aztán bementünk megnézni, hogy elkezdődött-e a buli az emeleten. Zene már szólt, de a terem még teljesen üres volt, inkább lementünk még a pulthoz.

Kis idővel később mindenkit felinvitáltak az emeletre, ahol egy észt country banda játszott egész vállalható zenéket, aztán végre elkezdődött az igazi buli.

Ez hiányzott egész eddig! Végre rendes zene, amire lehet táncolni! Nagyon jól éreztem magam, de akikkel voltam kettő körül hazaindultak. Csatlakoztam egy másik csapathoz, de pár perc után a DJ elkezdett fura számokat játszani, és a harmadiknál mindenkinek elege lett, kiürült a terem.

Az utcán még találkoztam ismerősökkel, beszélgettünk egy darabig, és amikor már épp indultam volna haza, egy ismerős csajszi jött arra. A bulinak már vége volt, nem lehetett felmenni az emeletre, szóval elmentünk egy másik helyre beszélgetni, meg ettünk egy adag sültkrumplit. Három után nem sokkal már visszaértem a koliba.