Utazz velem, az én világomba!

Ma az egyetem szervezett egy túrát a kertészeti karra, aztán megnéztük Viljandi városát.

A kertészeti kar nem volt túl érdekes, a "túravezető" kb 1 szó/perc sebességgel beszélt, nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne veszítsem el a fonalat.

De aztán jött a jó része, kóstolás.

Ezek saját palackozású, 100%-os gyümölcslevek, de általában nem saját termésből, hanem mindenféle környékbeli kistermelők hozzák ide "főzetni" a gyümölcsöt. Hogy miért nem pálinkát csinálnak belőle?! :) Az almás-körtés gyümölcslevek ízlettek, de amiben mindenféle piros bogyók voltak, azok nagyon savanyúak voltak. A végén minden üveget kiosztott a bácsi, én is szereztem magamnak egy fincsit. :)

A kóstolás után kimentünk a gyümölcsösbe...

és rengeteg almát szedtünk. Hatalmas almákat. Egész hétre megvan a reggeli-ebéd-vacsora. :)

Végül nem volt haszontalan ez az utazás, a sok alma miatt megérte. Sajnos ritkán eszem gyümölcsöt, de most muszáj lesz.

Egy kellemes kis városkában ebédeltünk, én észt rántott husit kértem. Érdekes volt, mert valami öntet volt rajta/alatta/körülötte, és ezért a panír nem volt ropogós. De jó volt a sok tészta után végre húst enni. :)

Páran nem jöttek az étterembe, hanem körülnéztek a városban. Picit bántam, hogy itt vagyok egy ismeretlen helyen, és az étteremben ülök. De a kajálás után nem mentünk haza, hanem volt egy vezetett városnézés egy finn népviseletes néni segítségével, aki egyébként tök laza volt meg minden. :) Nagyon élveztük a történeteit.

A városban van egy várrom, az volt a fő látványosság, és utána még megnéztünk néhány fontosabb helyet, például a főteret meg egy régi hotelt, aztán indultunk vissza Tartuba. Az út kb 1,5 óra volt, hatalmasat aludtam közben. :)