Az elmúlt 2 hétben sajnos nem találtam időt arra, hogy írjak. Vagy inkább energiám nem volt a gép előtt ülni és a képernyőt bámulni... A "Baltikum volt. 2, Vilnius" bejegyzés is várat magára, de nem feledkezem meg róla. 
Röviden és tömören elég sok minden történt. :) Picit hosszabban pedig:
-kiderült, hogy a finn szobatársamnak tényleg pszichiáterre van szüksége
-új szobatárs érkezett, egy észt lány. ugyan beköltözött, de napi 10 percnél többet nem tölt itt
-az egyik esti sétálgatás-iszogatás közben találtunk egy horgászbotot. most már mehetek pecázni, ha akarok
-eddig büszkén vállaltam, hogy mióta itt vagyok, nem szívtam el egy szál cigit sem. már nem mondhatom ezt
-megvettem az egyik legszánalmasabb dolgot: palacsintatészta. csak vizet kell hozzáadni és megsütni. ez főleg azért szomorú, mert eddig a rendes palacsinta volt az egyetlen dolog, amit meg tudtam csinálni...
-megérkezett végre az erasmusos pénzem, így nem kell annyira számolnom a filléreket (vagy centeket...)
-otthon új mosógépünk lett az ősrégi, 20 26 éves (anyukám javítja a tévedésem :) ), jól bevált helyett. először nagy szomorkodás volt, aztán jött a felismerés, hogy ez jóóóó
-a litván szobatársam hazament a hétvégére, enyém lett az egész szoba. ez azt is jelenti, hogy egy szempillantás alatt szemétdombbá változtatok mindent, aztán nem győzök pakolni
-végre van fűtés
-megjött a havi koliszámla, levonva az augusztusi díj, amit 2x fizettettek ki velem
-sikerült vennem új zuhanyfejet. eddig olyan volt, ami felülről fröcsköli a vizet, a mostani meg rendes, amivel oda pancsolok, ahová akarok
-vettem palmatexet, ami pillanatok alatt megszüntette a kálváriát a papucsommal
-egyik délután volt egy "tanulj külföldön" esemény, ahol ki kellett pakolnom egyetemi szórólapokat. vicces volt, mert senki nem jött el, csak aki szintén az egyetemét mutatta be, meg pár mentor. igazából jól elbeszélgettünk, de az egyetemről nem nagyon akart tudni senki semmit
-a buszmegállóban egy idős észt néni megkérdezte, hogy mikor jön a következő busz, és nem csak megértettem, de válaszolni is tudtam
-egyik este olyan hulla voltam, hogy fel sem tűnt, hogy magyarul kezdtem beszélni a szobatársamhoz...
-egyre inkább istenítem az ultrahangos dokit. minél többet beszélek vele, annál inkább rájövök, hogy milyen hatalmas tudású ember. egyik délután nem volt semmi tennivaló, és egy kis előadást/megbeszélést tartott nekünk. tanítani is nagyon jól tud.
-elkezdtem végre rendesen főzni. eddig tésztán, zacskós levesen meg kenyéren éltem. először csak sültkrumplit csináltam meg virslit sütöttem, aztán most már mindenféle fura dolgokkal próbálkozom, igyekszem úgy tenni, mint aki tudja mit csinál. eddigi kedvencem a mézes-fahéjas sült alma. meg csináltam zabkását. még nem biztos, hogy szeretem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.