Tegnap este kiraktam az ablakba egy madáretetőt, és ma reggel erre keltem.
Körülbelül egy hete vettem észre, hogy néha egy-egy madár ideröppen a párkányra, aztán el is megy. Amikor legközelebb boltba mentem, beszereztem egy kis szotyit, és tegnap végre kiraktam a "madáretetőt" az ablakba. Nem igazán reméltem, hogy tényleg lesznek látogatók, mert már egy hete nagy gépekkel dolgoznak a koli mellett, hangosak meg minden. De reggel arra keltem, hogy apró pici lábak zörögnek a fém párkányon. És csak jönnek, és jönnek, és jönnek és jönnek. Én meg csak bámulom őket.
Otthon is mindig etetjük a cinkéket télen, de sajnos egy ideje a kutyák miatt nem nagyon mernek a teraszra jönni, a hátsó kertben meg nem túlzottan látni őket.
És az itteni cinkék szemtelenebbek, bátrabbak, mint az otthoniak. A "nagyváros" hatása. :) Otthon mindig szépen kivárják a sorukat, sokszor inkább elrepülnek kaja nélkül, ha veszélyt szimatolnak. Itt azért néha elkergetik egymást, nem mindig állnak szépen sorba.
Sajnos a felvételek olyanok, amilyenek. Ablakon keresztül, telefonnal videózni nem az igazi. És igen, tudom, hogy a madáretető is esztétikai kihívásokkal küszködik. De ha hülyén néz ki, és működik, akkor nem hülyeség! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.