Pont a napokban beszélgettünk a végzetről a szobatársakkal.
A finn lány villája eltörött. Most épp azon gondolkozik, hogy vegyen-e egy újat, vagy várjon, amíg talál egyet. Az előző is csak valahogy hozzávándorolt. Ahogy a takarója is rátalált. Meg a párnája is. Pont amikor szüksége volt rájuk.
Nah, ma nekem is teljesen végzet-napom volt. Eredetileg nem akartam ma a városba menni, de a szobatársam rábeszélt, hogy menjek vele. Először turizni mentünk, ahol két gatyát is találtam, meg egy szoknyát. Már nagyon kellett gatya, mert az egyik, ami van, túl hosszú, egy másik tönkrement a viasz miatt. Így elég szűkösek a készleteim. A szoknyát meg táncra vettem, jobb, ha van kettő, pláne, hogy a másik is varrást igényel.
A turi után boltba mentünk, de ott különváltunk, mert én sokáig akartam maradni, ő meg nem. Vettem sok-sok gyertyát, mert le voltak árazva. Imádom a gyertyákat, ha van, akkor szinte folyamatosan ég 1-2. Eddig mindig lebeszéltem magam róla, hogy vegyek, de ma már nem tudtam.
Itt Észtországban egyszerűen nem lehet rendes pudingot kapni. Láttam már vaníliásat, de csak ötös csomagban, annyit meg nem akartam venni. Pláne, hogy inkább a csokisat meg az epreset (vagy egyéb rózsaszínt) szeretem. Egy ismerősöm szerint lehet pudingot kapni, de kiderült, hogy más az elképzelésünk a "puding" jelentéséről. Ma találtam egyes csomagban, igaz, hogy csak vaníliásat, de jobb, mint a semmi.
Mindig szemeztem a Vana Tallin-nal a polcokon, ami az észtek tradicionális itala, de máig vártam a vásárlással, és nagyon megérte. Ma nagy leárazás volt.
A bevásárlás végén a frissen kapott bevásárlószatyromba pakoltam, és több dolog fér bele, mint amire számítottam. Jut eszembe, ez a szatyor is egy végzet-dolog. Már lemondtam róla, hogy találok, és erre otthonról kaptam egyet.
Ahogy mentem fel az emeletre a háztartási boltba, benéztem egy kisboltba, ahol tök jó ajándékokat kaptam, amiket majd haza tudok vinni.
A háztartási boltban csak cérnát akartam venni, találtam is olyan csomagot, amiben 24 különböző színű volt.
Pár hete akartam venni pici fekete hajgumikat, de bárhol találtam, csak vegyes színűek voltak, főleg mindenféle neon. Azzal meg nem sokra megyek. Már lemondtam róla, hogy kapok, erre ma ott vigyorgott rám a polcról.
Régebben láttam egy nagyon jó dobozt, de nem vettem meg, mert úgysem használnám semmire. Azóta sokat gondoltam rá, hogy mégis jó lenne, és mennyi mindent tudnék bele tenni. Ma elhoztam a boltból az utolsó darabot.
Fizetés után még visszafordultam egy ajándékos pulthoz, ahol találtam kulcstartóra szerelhető sörnyitót. Ezt is kerestem pár hete, de már lemondtam róla, hogy ez egy létező dolog...
És utolsó cseppként a busz pont akkor jött, amikor odaértem a megállóba. Ez egy nagyon jó nap volt.
Tényleg igaz a dolog, hogy minél jobban keresel valamit, annál kevésbé találod meg. És hogy amire nagyon szükséged van, az előbb-utóbb rád talál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.