Ma végre nekiálltam varrni, és mindent megvarrtam, amit kellett.
A táskámmal kezdtem. Alapból nagyon jó táska, nagyon szeretem, csak van egy kis hibája, mégpedig hogy a varrásai belül gyengék. Ha otthon lennék, akkor lehet, hogy visszavittem volna a boltba, de így nincs más választásom, mint időről-időre megvarrogatni. A művelet után jó darabig működőképe, sőt eddig sehol nem nyílt újra szét. Az már más tészta, hogy mindig újabb és újabb helyeken adja meg magát...
Van egy nadrágom, ami túl hosszú. Ha felhajtom, akkor jó, de ahogy lépek mindig újra letűrődik, és a földön húzom. Eddig alig hordtam, mert nem akartam tönkre tenni. Ma viszont felvarrtam. Nem olyan tökéletes, mintha géppel csináltam volna, de megteszi.
Egy másik gatyámon volt egy pici lyuk, körülbelül egy cm hosszú, azt is befoltoztam. Úgyis csak "játszós" ruha, nem számít, hogy szép-e, a lényeg, hogy használható legyen.
Az új szoknyámat is meg kellett rövidíteni. Csak táncra hordom, és már van másik is, de ki akartam próbálni, hogy meg tudom-e csinálni. Elég vastag gumi van benne, eddig úgy hordtam, hogy a derekánál a gumira "feltekertem" a szoknyát. Mivel a felsőm rálóg, így nem látszott a trükk. De most már nem kell trükköznöm, visszahajtottam.
Meglepően sok időt töltöttem a varrással, de még szívesen folytattam volna, olyan jól belejöttem a végére.
Este az előrejelzések szerint a sarki fény egész Dél-Észtországig látható volt. Illetve lett volna, ha nem lett volna tök felhős az ég. Este 11 körül elindultam keresni valami sötét helyet, hátha mégis kitisztul az ég. Egy darabig a főúton tekertem, aztán letértem egy kivilágítatlan mellékutcára. Fúúú.... Elképesztő érzés vadidegen úton, koromsötétben tekerni. Még amikor lámpát kapcsoltam, akkor is picit futkosott a hátamon a hideg.
Többször megálltam nézelődni, hátha észreveszem a fényeket, de nem jártam sikerrel. Legalábbis sarki fényt nem láttam. A város fényei viszont gyönyörűek a távolból, szó szerint leesett az állam, és csak bámultam.
Másfél óra múlva értem vissza a koliba, picit összefagyva. De ne csodálkozzak, -4°C-ban. :)
Igazából amíg kint voltam, addig nem fáztam, mert jól be voltam öltözve, és mozogtam, de amikor visszaértem, és bebújtam az ágyba, akkor éreztem, hogy minden porcikám jéghideg. Kellett kis idő, mire felmelegedtem annyira, hogy el tudjak aludni.
Sajnos az északi fényt nem láttam, de ennek ellenére sem bántam meg a kis túrát. Nagggyon jó kaland volt, szerintem fogok még éjszakai bicózást tartani, jó kis adrenalinlöket. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.