Igen, igen... Advent első vasárnapja. Nekem még egy picit korai...
Már 2-3 hete, amikor boltba mentem feltűnt, hogy mindenhol mikulásokat meg karácsonyfadíszeket lehet kapni. Csak egy "Nah, kezdődik..." sóhajjal kommentáltam...
Szerdán táncról mentem haza, és a főtéren egy hatalmas fenyőfa állta utamat... Ekkor kezdtem ténylegesen ráébredni, hogy igen, megállíthatatlanul jön a Karácsony.
Így jött:
Csütörtökön bementem a városba egy ismerősömmel találkozni egy bárban, ami a főtéren van, "a nagy hajó mellett". Fogalmam sem volt, milyen hajóról beszél... De gondoltam, hogy majd megnézem a neten, hogy hol a bár pontosan. Viszont mire elővettem volna a telefont, feltűnt, hogy tényleg van egy nagy hajó a tér kellős közepén...
És hogy hogy került ide a Jõmmu? Egyszerűen.
Oké, igazából annyira nem volt egyszerű, sok helyen csak pár centin múlt, hogy nem törtek össze semmit.
A hajó amúgy év közben utasokat szállít, aztán telelni idehozzák a térre.
Nagyon érdekes volt látni, hogy napról napra szépül a város, felkerültek a karácsonyi fények a térre, a városházára és az egyetemre is.
Vasárnap este volt a nagy esemény, ahol hivatalosan is minden fényt felkapcsoltak. Én csak a webcamerán néztem, de jól is tettem, mert annyira zsúfolt volt az egész tér, hogy semmit nem láttam volna.
Aztán este, már jó későn hívott otthonról a család, hogy közösen gyújthassuk meg az első adventi gyertyát. Azt hittem, hogy idén nem kerül rá sor. Általában azért mindenki igyekszik otthon lenni hétvégén, de előfordult már, hogy nem tudtam hazamenni, és ilyenkor maradt a skype.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.