Utazz velem, az én világomba!

Ahogy már tegnap említettem, Luxemburg cityben voltunk. Szombaton egész délután a netet bújtam, hogy kiderítsem mit érdemes megnézni. Találtam persze térképet is. A baj az, hogy a sok dolgot, amit összeszedtem, nem tudtuk kinyomtatni. Persze a térképet se. Még jó, hogy ilyen okos a telefonom, és arra rá tudtam tölteni a dolgokat. Kicsit nehézkesebb, mintha a kezemben lenne e térkép megy egyebek papíron, de azért jobb, mint a semmi.

Reggel egész korán (értsd: 8-kor) felkeltem, hajat mostam. Viktort nem akartam felkelteni, aludja csak ki magát rendesen. De legszívesebben már kora reggel indultam volna. :) 10 körül fel is ébredt, reggeliztünk, és elindultunk. Még jó, hogy Viktor már járt Luxemburgban, mert a GPS egy olyan úton akart minket vinni, ami épp le volt zárva, és mikor más irányba akartunk menni, ő azért is vissza akart fordítani a lezárt útra... Szóval végül Viktor emlékezett, hogy ő legutóbb más irányba ment, inkább visszamentünk arra az útra. Szerencsésen megérkeztünk, leparkoltunk a vasútállomásnál. Kb dél volt eddigre.

Az állomás mellet van a Hop on-Hop off buszok utolsó megállója. Aki esetleg nem ismerné ezeket a buszokat: a városban járnak körbe körbe, van jópár megállójuk az érdekesebb helyeken. Ha megveszed a jegyet, kapsz egy fülhallgatót, azon lehet hallgatni mindenféle nyelveken az idegenvezetést. Bármelyik megállóban le és fel lehet szállni, a jegy egész napra érvényes, szóval tulajdonképpen az egész város bejárható.

Erre jár a Hop on-Hop off busz. A 8. megálló a vasút. Az 1-2-3. megállók a centrumban vannak, itt elég sok a látnivaló. Az 5-6 megállók az új városrészben vannak. Csupa új épület, és ez a rész az EU-s negyed, itt van egy csomó EU-s épület (EU parlament, Kongresszusi center, Bank...). Ez a rész minket kevésbé érdekelt, végigbuszoztunk rajta, megnéztük az épületeket, meghallgattuk a fontos infókat, de le nem szálltunk. (Az idegenvezetést én angolul hallgattam, ez volt az egyetlen számomra érthető nyelv. De mint kiderült, ez sem annyira érthető, mint gondoltam...)

Mondjuk ez a város elég pici, gyalog is simán körbe lehet járni mindent, a térkép alapján azt hittem, hogy messzebb vannak a dolgok egymástól. :) Először a hetes megállónál szálltunk le, itt a "vörös híd". Belátni az egész várost róla.

Itt van még a Nagy Színház, meg egy szobor, az Európai Szén- és Acélközösség emlékműve.

Jól körülnéztünk itt, aztán mivel pont az orrunk előtt ment el a busz, és csak 20 perc múlva jön a következő, benéztünk a parkba is picit. Mivel jó idő volt, mindenfelé piknikező emberek voltak, meg röplabdázó-focizó csapatok.

Végre jött a busz, az egyes számú megállónál szálltunk le, innen jártuk be az egész várost. 4 fontosabb tér van, szinte egymás mellett. Az első tér közepén található az "Arany Hölgy" szobor, a szabadságot és függetlenséget jelképezi.

Vele szemben van egy katedrális is. Belülről nem tudom, hogy milyen, csak kívülről bámultuk meg egy picit. Meg leültünk mellette fagyizni. :)

A másik "fontos" téra William tér, itt van II. William (valami uralkodó volt) lovas szobra, és a városháza.

Az út túloldalán van egy másik tér, itt a nagyherceg palotája, mellette pedig a Parlament. A palota nagyon díszes, csupa torony, meg arany berakás. Mellette a Parlament igazából csak egy pici, fehér épület. A "mi" Parlamentünkhöz képest csak egy sima háztömb.

Még egy említést érdemlő tér: Charlotte nagyhercegnő (egykori uralkodó) szobra található itt.

Mindent végigjártunk ebben a városrészben, átmentünk a régebbi városrészbe. Itt egy szobrot akartak építeni a város fennállásának évfordulójára, de az alapok ásásakor rábukkantak a régi várfalra, szóval a szobor-ötlet törölve lett, inkább restaurálták a falat. Szegény szobrász. :)

Ez alatt a rész alatt vannak a kazamaták, elképesztően hosszú mesterséges barlangrendszer, lőrésekkel, ágyúkkal. El nem tudom képzelni mennyi ideig tarthatott mire ezt valaki megalkotta. Több, mint 20 km hosszú (ha hihetek az internetnek), és az UNESCO-VIlágörökség része.

Még néhány kép innen fentről:

Rávettem Viktort, hogy sétáljunk le ide. Persze ő szólt, hogy fel is kell majd sétálni, vissza a hegyre. Lefelé izgalmas volt, de visszafelé azt hittem soha nem érünk a tetejére. És ráadásul lent nem is volt semmi különösen érdekes. A templom lentről is pont olyan, mint amilyen fentről volt. Valami művészetek utcájára is bekeveredtünk, egy csomó (általában picit őrültnek, különcnek kinéző) ember árulta a dolgait. Festményeket, szobrokat, fényképeket. Sokan épp akkor is művészkedtek, festettek, meg homokkövet faragtak.



Ebből a "Spanyol Torony"-ból jópár van szerte a városban. Ha hinni lehet a régi feljegyzéseknek, összesen 37 volt belőlük, de erre semmi bizonyíték. A tornyokat a spanyolok kezdték építeni, és senki sem tudja pontosan, mi volt a céljuk velük.



Ezen a kis hídon jutottunk át a templomhoz. Eltartott egy ideig, mire rájöttünk hogy tudunk fentről oda lekeveredni

Kis vízesés. Szép. Ennyi.

Öt körül indultunk haza. Kb negyed órányi sétára parkolt a kocsi, inkább nem vártunk a buszra, hogy visszaszállítson minket. Így legalább még egy mekizést is be tudtunk iktatni a programba. "A rántott husit majd holnap megsütjük" felkiáltással degeszre tömtük magunkat.

Hazafelé a kocsiban meg kellett magam erőltetni, hogy ne aludjak. A GPS persze megint a lezárt út felé próbált vinni. Ráadásul már itt a környéken talált egy rövidebb utat, és gondoltuk miért nem próbáljuk meg. El is jutottunk a faluba, ahol lakunk, csakhogy az utcát és a házat kb 10 percig keresnünk kellett, mivel a falu teljesen más részén voltunk, mint gondoltuk. Hozzáteszem, csak pár 100 lakos van, szóval szép teljesítmény volt itt eltévedni. :)

Este egyikünket se kellett ringatni.