Utazz velem, az én világomba!

Az elmúlt pár nap eseményeit foglalnám össze röviden. Vagy hosszan.

Pénteken meg szombaton nem mentem a rendelőbe. Úgy volt, hogy Viktor nem dolgozik péntektől hétfőig. Csakhogy nincs kocsink, csak a céges autót tudjuk használni, de arra meg szükség volt a hétvégén az építkezésen. Szóval 2 lehetőség közül választhattunk:
1) Lesz 4 szabad napunk, Viktort csütörtök este hazahozzák, kedden reggel meg jönnek érte és viszik melóba. Csakhogy akkor nincs kocsi, 4 napot itthon ülni... Tuti megőrülnénk. A környéken sehova nem lehet menni, kb a semmi közepén vagyunk. Bringával a közelben lehet közlekedni, de nincs semmi, amit érdemes lenne megnézni.
2) Viktor dolgozik pénteken-szombaton is, és a hétfő se szabad. Tehát egy szabadnap, de van kocsi.

Végül a második opció mellett döntöttünk, így tudtunk elmenni Luxemburgba. Kár lett volna kihagyni, ha már itt vagyunk tőle kb 50 km-re.

Pénteken egyedül voltam itthon egész nap, igyekeztem magam hasznossá tenni. Mostam-főztem-takarítottam. Pörköltet csináltam tésztával. Ahhoz képest, hogy nem tudok főzni, egész jól sikerült. :) A titkom: on-line főzőiskola, azaz állandó Skype-kapcsolat anyukámmal :)

Szombaton egész nap kb semmit nem csináltam, csak netezgettem meg olvastam.

Hétfőn Viktor ment dolgozni, szóval én sem akartam otthon ülni, mentem a rendelőbe. Meg is lepődtek, mivel mondtam, hogy majd csak kedden megyek.
Érdekes nap volt. Azt hiszem, hogy a fénypont az őrült macskás nő volt. Eszembe juttatott egy 9gag-es fényképet:


A macskáknak szabad bejárásuk volt a mosókonyhába. Összesen 14 kifejlett macskát számoltam, és volt  még 2 alomnyi kismacska, kb épp_kinyílt_a_szemük-korúak. Összesen 6 db. Tehát ha jól számoltam, 20 macska volt a mosókonyhában illetve az ablakában. Kb 2 négyzetméternyi területen. Ismerve a macskák szokásait, elég valószínű, hogy az istállóban legalább mégegyszer ennyi egerészik. El nem tudom képzelni mit kezdenek ennyi macskával.

A macskák utáni sokkból kis időbe telt, mire magamhoz tértem. :) A következő állomásunk egy beteg tehén volt. A doki megengedte, hogy tegyem be én a kanült. Nem hittem, hogy nehéz lesz, lovat már vénáztam, és szinte rögtön sikerült. Ehhez képest itt elsőre azt sem tudtam, merre keressem a vénát-mentségemre legyen monda a tehén elég fura pozícióban feküdt. Arra sem számítottam, hogy a bőr ilyen vastag, alig lehet átszúrni. Végeredményben nem sikerült megtalálni a vénát. Utána egy másik tehénen próbálkozva ugyanerre az eredményre jutottam. Vagyis semmire. Majd talán a következő alkalommal sikerülni fog.

Egy állományellenőrzés után visszamentünk egy bocihoz, ahol már múlt héten voltunk. A tulaj azt hitte, hogy sérv, de kiderült, hogy tályog. Múlt héten nem lehetett még felnyitni, de most már igen. Fura, hogy mindenféle érzéstelenítés nélkül lehet vagdosni a bocit. Persze nem örül neki, de nincs más választása, mint hogy tűrje.

A délutáni rendelésre visszahozták a cicát, akinek le lett vágva a lába, varratszedésre. A cica nem annyira örült a műveletnek. A fejét a gazdi tartotta, és ahogy a cica egyre idegesebb lett, elkezdte puszilgatni. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy nincs orra. És nem is tévedtem nagyot. Az egyik varratnál a macska majdnem leharapta a gazi ujjár, aki simogatni próbálta. Persze a gazdi úgy gondolta, hogy a legjobb, ha tovább simogatja, ahelyett, hogy normálisan lefogná. Én csak néztem, nem segítettem, volt elég ember aki lefogja, de örültem, amikor végre kész lett, és hazamentek. :)

Vannak érdekes gazdák. Volt egy, aki a dokival szedette ki a szálkát az ujjából. :)

Hétfő este rántott húst csináltam. Vagyis azt terveztem. Nem mondanám, hogy jól sikerült. Vastag, sótlan, fele nyers, fele meg el van égetve. Ettünk belőle, de a maradékkal nem tudom, mi lesz...

Kedden reggel egy tehénhez mentünk, aki előző nap ellett, és ma jöttek rá, hogy van benne még egy boci. Jó darabig tartott, mire ki lehetett szedni a másikat. Persze már nem élt.
Amúgy egy egész ötletes szerkezetet használnak arra, hogy a borjút kihúzzák. Egy képet is találtam róla a neten.

A mai utolsó állomás egy öreg ló volt, patairha-gyulladással. Kicsit megköröztük, aztán bekötöttük a patáját, ami amúgy elég ramatyul néz ki. Ahelyett, hogy normális alakja lenne, teljesen egy síkban van az egész talpi felülete. Nem csoda, ha minden apró kavics miatt fáj neki, meg hematóma lesz a szaru alatt...

11 körül végeztünk, és mivel délután a kisállatos rendelésen összesen 2 oltás volt előjegyezve, mondták, hogy nyugodtan hazamehetek. Mivel volt még egy vizit az albérlettel szomszédos faluban, megkértem a dokit, hogy hozzon haza. Nem sok kedvem volt megint bicózni. Azért is volt jó, mert így a csaj meg tudta mutatni azt a kisebb utat, amin tudok járni reggelente, hogy ne kelljen a főúton tekernem. Mondjuk már csak 3 napot megyek, de legalább már ismerem a mellékutat. :) Jah, és azért is jó volt, hogy hazahoztak, mert 5 perccel azután, hogy hazaértem, esni kezdett az eső.

Délután semmit nem csináltam, csak aludtam egy nagyot, meg elolvastam az e-maileket. Valószínűleg még mindig a Luxemburgban tett látogatás miatt vagyok tiszta hulla. Hétfőn elképesztően fájtak a térdeim, kicsit megerőltettem őket a sok sétával, meg hegymászással. Kedden már "csak" borzasztó izomlázam volt, ami szerencsére estére elmúlt. Talán túlélem.