Utazz velem, az én világomba!

Az utolsó pillanatban derült ki, hogy én is tudok menni a gólyatáborba, hazaérünk addigra Németországból. A többiek nagyon örültek, hogy én is ott leszek-és persze én is nagyon vártam már.
Furcsa, mert más egyetemeken a gólyák mennek a gólyatáborba, és az a néhány felsőbbéves, akik szervezik. Nálunk, mivel kicsi a létszám, az mehet a táborba, aki akar. Nem tudok pontos adatokat, de szerintem a felsőbbévesek általában jóval többen vannak, mint a gólyák.

Eljött a nagy nap, Ritával Győrben találkoztunk, együtt mentünk tovább a Keletibe, onnan meg metróval a Nyugatiba. Jó korán érkeztünk, de már így is összefutottunk pár várakozóval. Ahogy telt az idő, egyre nőtt a tömeg, szépen megkaptuk a karszalagokat meg a kajajegyeket, és a vonatindulás előtt áthajtottak minket a peronra. Az út a szokásos módon telt: a gólyák félénkek, és a "nagyok" próbálják őket kicsit oldani-némi alkohol segítségével. Amikor már megfelelő a véralkoholszint, akkor mindenki állatorvosis indulókat énekel/tanul. Az átszállás egész könnyedén megy: nem veszítünk el senkit (legalábbis nem vesszük észre :D ). Röpke pár óra alatt érkezünk meg a szállásra, Mártélyba.

Mártély Hódmezővásárhely mellett van, a Tiszapart Campingben szálltunk meg. A camping hatalmas területű, sátorozásra bőven van hely, ezen kívül kb 15 faház (2-6 személyesek) és kb 15 jurta (8-10 személyesek) lett a lakhelyünk. Mivel én későn jelentkeztem, már csak jurta jutott, de nem is bántam. Hogy minden lány beférjen a "lány-jurtának" kinevezett valamibe, 3 plusz ágyat is be kellett cipelnünk. Így már picit zsúfolt lett, de sok jó ember...
És amúgy sem tudtunk a tömeg miatt aggódni, mert a jurtában olyan forróság volt, hogy bármelyik szauna elbújhatott volna mellette... Kicsit kétségbe estünk, hogy éjjel nem tudunk majd aludni, vagy ki kell cipelni az ágyakat a szabad ég alá, de szerencsére estére lehűlt a levegő-és vele együtt a szauna is kikapcsolt.

Az első délutánt a parton töltöttük. Elsőre picit csalódás volt, mivel kiderült mi is az a sulyom. Ne akarjatok megismerkedni vele közelebbről.

Maga a "strand" egy kb 10*10 méteres, elkerített rész volt a vízben, amit reggelente megtisztítottak a békalencse-szerű zöld növénykéktől. A víz kb derékig ért. Nekem. A többieknek térdig. :)
Átszökve a kijelölt fürdőterület határát jelző szalag alatt, majd átúszva egy csomó békalencsés-sulymos izén eljutottunk a nyílt vízre. Ott derült ki számomra, hogy a többiek nem a vízben állnak, hanem lebegnek. Még jó, hogy nem tudok úszni rendesen. :) Persze a többiek jófejek voltak, figyeltek, hogy még élek-e, meg azért nem könnyű engem elpusztítani, ha elfáradok csak hanyatt fekszem és lebegek, amíg kifújom magam. Picit feljebb a parton volt egy móló, "ugrálni TILOS" táblával, szóval odamentünk a vízbe ugrálni. Hamar meguntuk/elfáradtunk, kifeküdtünk napozni. Jól tettük, mert nem sokkal később megjelentek a rendőrök, és igazoltatták az ugrálókat egy nagy ejnye-bejnye kíséretében.

Amúgy annyira nem volt rossz a strand, közel volt a szálláshoz, a parton volt röpipálya, lángosos, fagyis, sok hely napozni-de árnyék is. Csak az a fránya sulyom, ami az óvatlan egyének talpát megtámadta eltűnhetett volna. Mivel védett, ezért erre nem igazán van lehetőség.

Este a hat gólyacsapat mindegyike főzött 1-1 bográcsnyi kaját, ez volt a vacsoránk. Míg mi megettük a kaját, a gólyáknak különböző sorversenyken kellett részt venniük. Picit sajnáltam őket, mert mire visszaértek nem igazán maradt nekik étel.

Az esti buli sajnos egész laposra sikerült. Hajnali egy után nem sokkal már le is feküdtem aludni. Mire beindult volna 1-1 jó szám, a hely nem bírta a strapát, levágódott a biztosíték. Pár perc alatt sikerült megtalálni a villanyórát, biztosítékokat, és újra fényt és zenét csiholni. Amíg én ott buliztam, háromszor történt meg ez a baleset, és egyre kevésbé volt vicces...

A második nap fél 9-kor volt reggeli, kb 500 métert kellett sétálni. A reggeli egy szem hot dog volt-nekem bőven elég volt, de a fiúk bőven repetáztak belőle. Mikor szép lassan mindenki megreggelizett a suli menzáján, elkezdődtek a parton a csapatversenyek. Nagyon jó volt az idő, tűzött a nap-inkább az árnyékban hűsöltem, aztán picit nézem a parton a játékokat. A zene szólt, mindenki kiabált, nevetett-és a rendőrök is megérkeztek annak rendje és módja szerint. Nem tudtuk eldönteni, hogy valaki a parton elégelte meg a zsivajt, vagy a rendőrök visszajöttek az előző napi fogás után, hátha ma is lesz valami izgalmas.

Az esti program borkóstoló volt. Ennek soha nem szokott jó vége lenni. :) Volt 3 fehér bor, ha jól emlékszem, de csak az első volt olyan, amiből innék még, a másik kettő nem fogyott el. A következő 2 vörösbor egyenesen ihatatlan volt számomra. Amúgy sem rajongok a vörösért, ez meg ráadásul extra savas volt. A "rossz bor gyűjtő pohár"-ban landolt. Az utolsó bor szintén fehér volt, és valami isteni finom. Cynivel összeszedtük az összes üres poharat, amit találtunk, és teletöltettük. Az esténk meg volt alapozva. :)
Később megkóstoltuk a Garrone-t, amit Laci hozott, aztán táncoltunk. A vihar közben egyre jobban közeledett, a szél majdnem kiszedte a fákat a helyükből. Hajnalban az eső is megérkezett, aki tudott (és akart) az a tető alá vonult. Nekem nem volt kedvem megázni, de nagyon sokan az esőben ugráltak annak ellenére, hogy bőven lett volna hely esőmentes helyen is. Nem értem ezeket a mai fiatalokat. :)
Az eső eléggé tönkretette a bulit, csak a nagyon elszántak maradtak-és én nem éreztem magam annak.
Igen, ez is egy pici hiányossága volt a helynek, hogy nem volt fedett bulihely. Csak egyszer esett az eső, de mi lett volna, ha három napig zuhog? Ülünk a jurtákban, és nézzük egymást? Bár a szervezők gondolom akkor is kitaláltak volna valamit.

Az utolsó nap hétfő volt. Vége lett a strandszezonnak, beszedték a bólyákat, a lángosos hazavonult, és a fagyis sem jelent meg. Az időjárás is tudatta velünk, hogy lassan vége a nyárnak. Néha szó szerint perzselt a nap, de amint megjelent egy pici felhő, majdnem megfagytunk. A szél is rákezdte párszor, akkor megintcsak hűvös lett.
A délutáni program: röpibajnokság. A gólyák egymással versenyezve kiállították a legjobb csapatot. A felsőbbévesek 3 csapatot hoztak össze, ezek is összecsaptak, végül a gólya-felsőbbéves csapatmeccs is lezajlott-sajnos az eredményről lemaradtam, de a mérkőzés nagyon szoros volt.
Büszkén mondom, hogy az egyik felsőbbéves csapatnak tagja voltam, és délelőtt megtanultam nagyjából szerválni is. Az egyik bandát megvertük, de a másik legyőzött minket, így nem mi mérkőztünk a gólyákkal.

Az utolsó este csapatvetélkedő volt, közben már elkezdtük megkóstolgatni a legújabb szerzeményemet, a mézes pálinkát. Szép lassan a maradék Garrone is elfogyott. Cyni mint jó anyuka vigyázott ránk, elrángatott minket Lacival a büfébe, és belénk tömött ezt-azt. Fagyit, pizzát, chipset. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az egész estét élvezni tudtam, annak ellenére, hogy mennyit ittam. :) Valakinek volt rendes házipálinkája, az az igazi, maró-égető pálinka. Mivel üdítőnk nem volt, az én mézesemmel kísértük le. :)
Cyniék beruháztak egy Barbie-vödörre: pezsgő, vodka, szőlős energiaital. Hárman ittuk, és szinte pillanatok alatt elfogyott. :) Nah ez volt az a pont, ahol már picit megijedtem. Tök józannak éreztem magam, pedig már néhány feles lecsúszott. Inkább vártam a további ivással, de mivel továbbra sem voltam rosszul, bevállaltam még 2 tequilára. :) Hajnalban fél 5 lehetett, mikor mindenki elkezdett elszállingózni, én is lefeküdtem.
Jó buli volt, nagyon is jó :) Már hiányzott ez a táncolás, éneklés a többiekkel. Egészen Equus-hangulatom lett, már várom a nyitóbulit. :)

Reggel a jurtánkból szinte mindenki a nyolcas vonattal ment haza, és hét körül a pakolásra én is felébredtem, pedig még alhattam volna vagy másfél órát. Reggeli bőven jutott, még a repeta után is lehetett repetázni, az útra is tudtunk pakolni szendvicset. A vonatunk 10-kor indult haza. Borzasztó volt a hazafelé út. Nagyon álmosak voltunk, de nem mertünk aludni, nehogy elfelejtsünk átszállni. Négyre értem haza, de csak mert beruháztam egy IC-jegyre, amúgy ötre lettem volna otthon.

6 óra utazás. Nem kicsit voltam hulla. Gondoltam rögtön ledőlök, és alszom reggelig, de persze általában semmi nem megy úgy, ahogy tervezem...